én lenni vagy nem lenni én, ez itten a kérdés

Ha csak egy életed van, és további ajánlat sincs, és az az egy is önlényeg-nélküli, nehéz lemondani róla... Az ateizmus nem könnyű, a nihilizmus (nevezhetjük ellobbanásnak, attól még ez egyfajta nihilizmus) bizony céltalan. Még a buddhisták is nehezen viselik, amint az alant olvasható tanulmányból is kiderül. 

Ma divatos buddhistának lenni. Én sosem gondoltam, hogy a buddhizmus integrálható más kultúrák mémkészletébe, így a tibeti buddhizmus sem, sőt. Évezredes keveredése a sámánisztikus, tantrikus gyakorlatoknak, átadási rendszereknek, amikbe nem lehet csak úgy becsatlakozni. (Ez ugyanaz, mint a saját gyerek vagy az adoptált gyerek közti óriási különbség.) El tudjuk képzelni, hogy ott a messzi Tibetben, a tibetiek egyszer csak magyar népviseletet öltenek, megkeresztelkednek, viszik a sonkát szenteltetni húsvétkor, karácsonyfát díszítenek decemberben, éneklik a Mennyből az angyalt és éjféli misére mennek? A magyar (nyugati) buddhista éppilyen extrém, csak nem tűnik fel... Az, hogy átlátjuk más filozófiai rendszerek vagy vallások logikáját, egy dolog. És az, hogy ez mennyire élhető is számunkra - meg egy másik. De senkinek sem szeretném elvenni a kedvét: kinek a pap, kinek a papné. A lent olvasható kísérlet azonban sokat mondó, és némiképp meglepő. (a szerk.)




"Egy friss felmérés eredményei alapján a kutatók meglepődve állapították meg, hogy a tibeti szerzetesek és apácák jóval több halálfélelmet tanúsítottak, mint az egyéb résztvevők.

2018. januárjában a Cognitive Science című újságban megjelentetett tanulmány összevetette az ‘én’-hez való viszonyt és a halálfélelmet különböző csoportba tartozó emberek között. A felmérés résztvevői nem-vallásos nyugatiak, hinduk, keresztények, világi tibetiek, világi bhutániak és tibeti buddhista kolostoriak voltak.


A több egyetem akadémikusainak közreműködésével készült felmérés célja az volt, hogy megvizsgálják, vajon a különböző kultúrák ‘én’-ről való nézetei hogyan befolyásolhatják az egyén halálfélelmét.

A keresztény vallásban a lélek független a testtől, és a halál után tőle levált állapotban létezik. A hindu hagyomány a reinkarnáció tanát vallja, mely szerint a lélek egyik testből a másikba vándorol. A buddhista vallásban nincsen ‘én’, ami a testtől vagy elmétől függetlenül létezne.

Pontosan ebből kiindulva, a kutatók feltételezték, hogy a tibeti kolostoriak kevésbé hajlamosak a haláltól való félelemre. A buddhista tanítások szerint a nem-én elmélet megértése, felfogása ellenszere lehet az egocentrizmusnak és a halálfélelemnek.

“Amikor felismerjük, hogy nincsen ‘én’, ami egy életen át tart, a halálfélelemnek enyhülnie kell, mivel ezzel pontosan annak alapját ássuk alá,” olvasható a cikk bevezetőjében, aminek a címe “Halál és az Én”.

De nem ez történt a tibeti kolostori résztvevőkkel.

“Meglepetésünkre,” írják a szerzők, “az ellenkezőjét találtuk. A tibeti kolostori buddhisták lényegesen nagyobb halálfélelmet mutattak, mint bármely más csoport.”

A résztvevőket kérték, hogy jelöljék be egy skálán saját halálfélelmük mértékét, és az eredmények azt mutatták, hogy a tibeti kolostoriak lényegesen jobban féltek a haláltól, mint bármely más csoport.
Ezeket az eredményeket annak ellenére kapták, hogy egy másik kérdésre a válaszok azt jelezték – amire eredetileg számítottak is -, hogy a tibeti kolostoriak kevésbé hittek egy ‘én-magban’, mint a többi csoport tagjai.

A résztvevőket arról is megkérdezték, hogy lemondanának-e saját életük néhány hónapjáról azért, hogy ezzel megnöveljék egy másik ember életét. A válaszok azt sugallták, hogy a tibeti kolostoriak “egocentrikusabbak”, mint a többiek. A többség (72 százalék) nem ajándékozna oda hat hónapot az életéből, még akkor sem, ha ezzel egy másik személy életét öt vagy több évvel hosszabbítaná meg.

A kutatók közölték, hogy a tanulmány nem volt teljesen átfogó, többek között azért sem, mert csak egyetlen buddhista hagyományból való kolostoriakra fókuszált. Emiatt – hangsúlyozták ki - nem világos, hogy ez a jelenség csak a kiválasztott közösségre, a tibeti buddhizmusra vagy a buddhizmus egészére jellemző."

Forrás: Buddhapest.hu




A “Halál és az Én” tanulmány szerzői:
Shaun Nichols - Department of Philosophy, University of Arizona
Nina Strohminger – Deparment of Legal Studies and Business Ethics, The Warton School of Business, University of Pennsylvania
Arun Rai  - Central University of Tibetan Studies
Jay Garfield – Department of Philosophy, Smith College, Harvard Divinity School, University of Melbourne, Central University of Tibetan Studies

Megjegyzések