2024. július 1.

Fájdalmas gyönyör csípését éreztem pont a szívemen

Hát itt a nyár! A nyár, amit imádok. Amiben égek, felperzselődöm, és amiben igazán élek. Áldás, békesség, és a gyönyörű nyári tűz legyen veletek. 🙂 💙🤍💙 (és menjetek el egyszer göröghonba, mert ott az otthona az újjászületésnek, a tűzmadár léleknek) 

 


 

"Déli szigeten történt. Egy júliusi hajnalon a tenger partjára indultam olyan sziklák között, amelyektől elég távol kellett lépni, mert még a tegnapi hőségtől izzottak. A levegő már akkor égett. A fürdő után a felkelő naptól lángoló erdőn jöttem át és a temetőbe léptem. A bejárattól néhány lépésnyire virágzó rózsaszín leanderfa állt. A reggeli párában a fa és a fenyves és a tenger illata elernyesztett. A fa alá a langyos márványra feküdtem. Lehetett egy óra, talán kettő. Lehetett egy fél másodperc. Nem tudom. Soha mélyebben nem aludtam s abban a pillanatban, amikor az álom vizéből a felszínre bukkantam, irtózatos és fájdalmas gyönyör csípését éreztem pont a szívemen, olyat, mint a kígyómarás, de észvesztő kéj volt, olyan, mint egy arany villanás, mintha egy töredék másodpercre az üdvözültek kertjébe pillantottam volna. Sejtelmem sem volt arról, hogy mi történt. Csak azt tudtam, hogy olyasmi volt, aminek megismétlődéséért nem is lehet küzdeni. Tökéletesen reménytelen. Ha mégis, csak egészen kicsiny esélyem lett volna rá, azt hiszem, mint Faust, eladtam volna magam érte. Ezt a maró gyönyört és szívettépő kéjt pogány üdvösségnek hívom." 

~ Hamvas Béla 

 

2024. június 25.

a ketttő együtt jár

Mert kell lennie valaminek, amiért meg tudunk halni, mielőtt arra gondolhatnánk, hogy van valamink, amiért élni tudunk. Ha nincs semmid, amiért meghalhatnál, hogyan mondhatod, hogy van valamid, amiért élni tudsz? A kettő együtt jár. 

(Carlos Castaneda, A végtelen aktív oldala)

 

,

2024. április 8.

Szamantabhadra fohásza

HO!
Az egész szamszára és nirvána,
Összes világával és minden lakójával együtt,
Egy-ugyanazon forrásból ered,
Az egyik mégis a nemtudás, a másik a tudás útja;
Az egyik a nemtudás, a másik a tudás varázslata.
Szamantabhadra kívánságimája által
Mindenki érje el a teljes megvilágosodást
A valóságtartomány palotájában!
Az egyetemes forrás mindentől független,
Magától fennálló, kifejezhetetlen, végtelen jelenlét,
Amely sem szamszárának, sem nirvánának nem nevezhető.
Aki tud róla, az buddha, felébredett;
Aki nem, az lény, aki a szamszárában kering.
A három birodalom valamennyi élőlénye
Szerezzen tudomást e kifejezhetetlen forrásról!
 
 
 
Én, Szamantabhadra, az ősbuddha,
Erről az ok és feltétel nélküli forrásról
Magától felmerülő tudással bírok.
Nem tekintem sem külső, sem belső valóságnak,
És nem hagyom a feledés homályába merülni,
Ezért kivetítéseimet semmi sem szennyezi.
Aki az önmagáról tudó tudásban él,
Attól a három birodalom is összedőlhet, mégse fél,
Nem kötődik a vágy öt tárgyához,
Mert a gondolat nélküli, magától eredő tudásban
Nincs anyagi valóság, sem öt mérgező érzelem.
A tudás elfojthatatlan ragyogása
Az ötfajta bölcsesség közös forrása,
Az öt kifejlett bölcsességből pedig
Az ősbuddha öt nemzetsége származik.
Az ő bölcsességük kiteljesedésével
Negyvenkét békés buddha jelenik meg,
Majd az öt bölcsesség ereje feltámad,
És megteremti a hatvan haragvó buddhát,
Hogy a forrás soha ne merüljön feledésbe.
Mivel az őseredeti buddha én vagyok,
Kívánságimámban azért fohászkodom,
Hogy a három birodalomban bolyongó lények
Ismerjenek rá a magától fennálló tudásra,
És teljesedjenek ki a határtalan bölcsességben!
Elképzelhetetlenül sokféleképpen nyilvánulok meg;
Jelenéstestek milliárdjait bocsátom szét szakadatlanul,
Hogy mindenkinek azt tanítsam, ami megfékezi.
Együttérző kívánságimámmal mentsem meg
A három birodalomban bolyongó lényeket
Mind a hat világba születéstől!
Az idők kezdetén eltévelyedő lények
Nem eszméltek rá a forrás tudására,
Emlékezés nélküli kábulatba estek,
És e nemtudásból fakad minden tévedésük.
Váratlan eszméletvesztésüket
Rémület és nyugtalanság követte:
Ebből lett az „én” és az ellen-félnek tartott „másik”,
És ahogy a szokásaik egymás után kiépültek,
Szép lassacskán rákaptak a szamszárára.
Kialakult az öt méreg, az öt gyötrelem,
És az öt mérgező tett szakadatlan áradata.
Mivel az emlékezetvesztés, a nemtudás,
A lények eltévelyedésének legelső oka,
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy a tudást ismerjék fel önmagukban!
A velük együtt születő nemtudás
Emlékezetvesztés és zaklatottság,
A gondolati-fogalmi nemtudás pedig
Az „én” és a „más” megkülönböztetése.
A velük együtt születő és a fogalmi nemtudás
A lények tévelygésének két alapvető oka.
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy a szamszára összes élőlénye
Ocsúdjon fel az emlékezetvesztés sűrű homályából,
Tisztuljon meg a kettős észleléstől,
És ismerje fel a tudás eredeti ábrázatát!
A kettősségben tapasztalót kétségek emésztik,
És bizonytalan kötődések keletkeznek benne,
Melyek lassan vaskos szokásokká állnak össze:
Étel, vagyon, ruha, otthon és barátok,
Öt érzéki tárgy és szerető társ utáni vággyá;
A kellemeshez való kötődéssé, mely fájdalmat okoz.
Mindezek csak világi tévelygések!
A kettős tapasztalás tettei kifogyhatatlanok.
Amikor a kötődés gyümölcse beérik,
Sóvár kísértet születik, akit örök éhszomj emészt,
A kielégíthetetlenség iszonyatos kínja!
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy az örökös sóvárgástól elgyötört lények
Ne akarjanak megszabadulni kínzó vágyaiktól,
De ne is azonosuljanak kötődéseikkel,
Hanem engedjék el az érzést önnön otthonában,
És amikor elérik a tudás természetes állapotát,
Nyerjék el a gondolkodó bölcsességet!
A külső világ látszataival szemben
A tudatban homályos rettegés támad.
Ha az idegenkedés szokása megrögzül,
Az ellenségeskedéshez, erőszakhoz, öldökléshez vezet.
Ha a harag és gyűlölet gyümölcse beérik,
Pokolra születik, ahol forróság gyötri,
Az élve megfőzetés iszonyatos kínja!
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy ha a szamszárában bolyongó lényekben
Erőteljes ellenszenv és gyűlölködés ébred,
Ne fojtsák el, de ne is táplálják magukban,
Hanem engedjék el önnön otthonában,
És amikor elérik a tudás természetes állapotát,
Fedezzék fel a világosan-látó bölcsességet!
Ha a tudaton gőgös önteltség lesz úrrá,
Másokat alábbvalónak, vetélytársnak tekint,
Végül, túlzott elbizakodottsága folytán,
A háborúság szenvedéseit kell átélnie.
Amikor e tettének gyümölcse beérik,
Istennek születik, akire végül hanyatlás vár,
A rettenetes bukás iszonyatos kínja!
Én, a Buddha. azért imádkozom,
Hogy ha a lények tudatában gőg, önhittség ébred,
Engedjék el az érzést önnön otthonában,
És amikor elérik a tudás természetes állapotát,
Ismerjék fel azonosságukat az összes többi lénnyel!
A kettős tapasztalás megrögzött szokásából
Magát felmagasztalja, másokat becsmérel,
Harciassága és versengése odáig fajulhat,
Hogy az öldöklő félistenek világába születik,
Aminek pokolba zuhanás lesz a végeredménye.
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy az egymással versengő, vetekedő lények,
Engedjék el a viaskodást önnön otthonában,
És amikor elérik a tudás természetes állapotát,
Érjék el az akadálytalanul cselekvő bölcsességet!
A tudatlan közönyösségből és szétszórtságból
Lustaság, fásultság és feledékenység fakad,
És ennek az érzéketlen, ostoba tudatállapotnak
Védtelen vadállattá születés a végeredménye.
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy az elbutult lények tompa elméjében
Ébredjen fel a tudatosság tiszta fénye,
És fedezzék fel a gondolat nélküli bölcsességet!
A három birodalom minden élőlénye
Azonos a forrással: velem, a buddhával,
Ám míg ők a tudatlanság tévútjára léptek,
És azóta is értelmetlen dolgokat művelnek
A hatféle tett csalóka álmait kergetve,
Addig én örökkön-örökké buddha maradok,
Hogy jelenéseimmel mind a hat világot megfékezzem.
Szamantabhadra kívánságimája által
Kivétel nélkül minden lény érje el
A tapasztalás terében a teljes buddhaságot!
EMAHÓ!
Ettől kezdve, ha a jógin vagy jóginí,
Felébreszti magában a helyes tudást,
És e nagyhatású kívánságimát elmondja,
Valamennyi lény, aki csak meghallja,
Három születésen belül megvilágosodik.
Ha nap- vagy holdfogyatkozáskor,
Rossz bolygóállás vagy földrengés esetén,
Napfordulókor, illetve újév kezdetén,
Elképzeli magát mint Szamantabhadrát,
És mások füle hallatán ezt elimádkozza,
A három birodalom minden élőlénye
A jógi kívánságimájának ereje által,
Szabaduljon meg az összes szenvedéstől,
És végül érje el a teljes buddhaságot!
 
Szamantabhadra fohásza,
Avagy az ősbuddha kívánságimája,
Melytől a hat világ lényei önkéntelenül is megvilágosodnak
 
SZARVAMANGALAM! 
 
E nagyhatású kívánságima, melynek hallatán az összes lény önkéntelenül is megvilágosodik, a Teljes Tökéletességet, Szamantabhadra Tudatát Közvetlenül Bemutató Tantra kilencedik fejezete.
(forrás: agocstamas.hu)

2024. március 28.

Dúl Antal 3 előadása a Göncöl Szellemtudományi Szabadegyetemen

Mi a tartalma a beavatásnak? Hogy ami itt van, az van odaát is, ami itt nincs, sehol nincs. Nincs olyan lehetőség, hogy itt nem találom, de majd ott. Ennek megfelelően a beavatottnak föl kell adnia a reményt. Nem szabad reménykednie. A remény azt jelenti, hogy valamit várok, ami majd a jövőben bekövetkezik, de most nincs. Ezért mondják azt, hogy amikor leülsz meditálni, Buddha ül le meditálni. Nem Buddhává válsz majd valamikor egyszer, hanem maga Buddha ül ott. Hogy mondja a zen mester? Hogyha a világ és a "túlvilág" között késpengényi rés lenne, az egész univerzum összeomlana. Nincs két valóság. Nincs olyan, hogy én itt vagyok, onnan meg figyel valaki. A külsődleges Isten egy misztikus, például Eckhart mester szemével nézve szakrigélium, szentségtörés. Miért? Mert azt mondja, hogy objektiváltad Istent. Szembe állítottad önmagaddal. Külön létté tetted, pedig Isten mindennek a legbelső közepe. Ő a legigazibb szubjektum, maga a személyesség. Isten a szuperszemélyesség, tehát semmi tárgyi nincs a lényében. Márpedig amit én kívül szemlélhetek, az csak  tárgy lehet.

~ Dúl Antal, előadás részlet

 


A három előadás meghallgatható a Buddha FM oldalán itt: https://www.buddhafm.hu/musorajanlo/dul-antal-harom-eloadasa-a-buddhafm-musoran/

 

2023. december 15.

Tudatszintek, energiaszintek és a végső valóság

A fizika az elmúlt száz esztendőben feltárta, hogy az egykoron szilárdnak hitt anyagi valóság egyre finomabb energiaszintekből épül föl, és hogy mindenek mélyében egy egyesített mező húzódik, amelyben az összes anyag, energia és kölcsönhatás egyetlen egységbe olvad. Milyen meglepő párhuzamokat mutat ez az elgondolás az ősi védikus és keleti bölcseletekkel, illetve hogyan tudjuk a valóság e mélyebb rétegeit tudatosan megtapasztalni, és a hétköznapi életünkbe beépíteni a TM-technika segítségével – erről szól ez az előadás, amely 2023. szeptember 28-án hangzott el Szegeden.

~ Dr. Pál Dániel: Tudatszintek, energiaszintek és a végső valóság