2017. jan. 6.

Tilos


   ...a maszk, amely egyszerre elrejt és jellemez, individuális és ugyanakkor általános vonások hordozója. A rituális rejtőzködés, és a vallomásszerű megmutatkozás eszköze egyben. A szerepjáték médiuma, amelynek segítségével a választott vagy éppen determinált arc mögé rejtőzve az ember képes átlényegülni, s a karakter által a rejtett, a tudat alatt létező énjét képes felszínre hozni.
   A maszk és a szerep összekapcsolásának szinonimája a színház, amelynek spirituális világa és a valóság egy pontban találkozik, és ez a pont maga a színpad, ahol a képi valóság és a tárgyi valóság eggyé lényegül.

(Szeifert Judit: Maszkban álarc nélkül)






   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.
   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.
   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni. A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -






   De kérem, nem tudták önök, ha az ember utazik, a leghelyesebb maszkban utazni, mert ezzel a démonokat megtéveszti?

   Átok alatt vagyunk. Ezt az átkot úgy hívják, hogy maszk.
   A maszk igen furcsa valami. A maszk szent. Nem szabad levenni. Tilos. A játékot maszkban kell végigjátszani. Az őrületből nem szabad kijózanodni. Az őrület a mi természetes állapotunk. A maszk annak jele, hogy mi szakrális tébolyban élünk. Valóság? Valóságban akkor élnénk, ha arcunk lenne. De álarcban vagyunk, és ez az álarc a nagy misztérium.

(Hamvas Béla: Karnevál)






   A 158. év sabán havának végén nagyon tiszta volt a sivatag levegője, és az emberek a napnyugtát nézték, ramadán holdját keresve, ami ösztökél a vezeklésre és a böjtre. Rabszolgák, kéregetők, lókupecek, tevetolvajok és mészárosok voltak. Méltóságteljesen ültek a földön, és a jelet lesték a Merv felé vezető út egyik karavánszállásának kapujából. A naplementét nézték, s a naplemente színe olyan volt, mint a homoké.
   A szédítő sivatag mélyéből (amelynek napja okozza a lázat, amint holdja okozza a görcsöt) három rendkívül magasnak tetsző alakot láttak arrafelé jönni. Emberi alakok voltak, de a középső bikafejű.   
   Amikor közelebb kerültek, látták, hogy álarcot visel, s a másik kettő vak.
   Valaki (mint az Ezeregyéjszaka meséiben) e csoda okát tudakolta. "Vakok - közölte az álarcos ember -, mert látták az arcomat."

(Jorge Luis Borges: A tükör és a Maszk)

2016. dec. 27.

Fény (3)








 

Fény (2)


Jézus mondta: Tüzet vetettem a világra, és lám, őrzöm azt, amíg az ég.

A tanítványai mondták: Mutasd meg nekünk a helyet, ahol vagy! Mivel szükség nékünk, hogy kutassunk utána. Mondta nekik: Akinek van füle, hallja! Fény van egy fénylény belsejében, és megvilágítja az egész világot. Ha nem világítaná meg, sötétség lenne.

(Tamás 9, 24)






Az Átman az Élő Láng (Purusa). Ez a láng az, ami a szívben egy kicsiny, rejtett barlangban lakik. Szimbóluma a lángoló szív, s ebben a formájában a világ minden népe ismeri. Ez a Lángoló Szív az éberség.

(Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka I.)

2016. dec. 15.

Az abszolút titokzatos társaság


   Lámed-váv cádikim, héber nyelven: 36* igaz ember. A szó magában is 36-ot jelent, lévén a héber írásjegyek mindegyike egy-egy számnak is megfelel. A Zohár és a Talmud szerint ez azon igaz emberek száma, akik vállán nyugszik a világ.
   A héber misztika szerint minden nemzedékben él 36 olyan ember, akiknek érdemei miatt Isten fenntartja a világot. Mindegyikük roppant szegény, sanyarú sorsú, észrevétlenül élő ember, akik a többiek közül mindössze jámborságukkal tűnnek ki. Egyes Talmud-magyarázók szerint ők azok, akik a világ bűneiért még életükben szenvednek.
   A prágai Löw rabbi (a Gólem legendás megalkotója) így ír róluk: „Amikor a lámed vovok egyike meghal, s lelke a mennybe száll, a Mindenható tízezer éven át melengeti kezében, hogy a szenvedés jege leolvadjon róla.”






   Az ókorban már feljegyezték létezésüket. Nem ez a legbonyolultabb körülöttük, hanem az, hogy ők igazak, ráadásul egyikük sem tudja magáról, hogy az. Azt, hogy ki ez a harminchat ember, senki sem tudja. A hagyomány szerint sem maga az illető, sem a kortársai nem tudják, hogy ő azok közé tartozik, akiket utólag majd a hagyomány a 36 igaz közé sorol. Ki az igaz? A zsidó hagyományban a személyes kiválóságnak három formája van. 
   Ha a zsidó hagyomány köréből kilépünk, akkor azt kell mondani, hogy az, hogy 36 becsületes ember tartja fenn a világot, egyszerűen annyit jelent, hogy a becsületes embereken áll a világ. Ennek végül is pedagógiai jellege van, mert senki sem tudhatja, hogy a világ nem az ő életvitelén, magatartásán áll vagy bukik-e. Azt a felelősséget, hogy kidől a világ egyik oszlopa, egy vallásos ember, vagy egy felelős ember nem vállalhatja magára.
   Minden erőddel ügyeljél az erkölcsös életre, az etikus viselkedésre, mert rajtad múlik a világ sorsa, és valójában rajtad is múlik. Élj becsületesen, és nem kell nagy ügyet csinálni abból, hogy becsületes vagy, mert ez magától értetődő, mert minden ember becsületes élete - de fordítva is igaz : tisztességtelen élete - az egész világ sorsát befolyásolja. 
   Azt tehát, hogy kik ők, csak az Örökkévaló tudja. Ez a rejtett tudás, a misztika. A 36 igaz ember az abszolút titokzatos társaság. Aki azon gondolkodik, hogy ő ilyen vagy olyan becsületes, már öntetszelgő, és ezzel diszkvalifikálja magát. Magától értetődően kell becsületesnek lenni. A világot minden ember magatartása befolyásolja. 

*A 36-os számnak mélyebb gyökere van: az ókori egyiptomi naptárszámításra megy vissza. Ezt vette át a zsidó misztikus hagyomány, ezért beszél 36 igaz emberről.

2016. dec. 13.

Ennél több nincs


... mert: a valóságot megállapítani csak megismeréssel lehet






   A hindu hagyomány a primordiális embert nem nevezi el. Többnyire csak úgy hívják, mukti, s ez a szó megszabadultat jelent, körülbelül olyan értelemben, mint a görög elutherosz, aki éppúgy jelent megváltottat, mint szabadot. Nem a társadalmi berendezkedéstől való szelíd elszakadás és jóindulatú közöny az, ami jellemzi, nem az, hogy elsietett megváltáseszmét nem hirdet, nincs benne üdvkényszer, prófétikus egzaltáció, átkozódás, felháborodás és szitok. A társadalomban nem tagadóan áll, hanem szabadon. Nem ő van a társadalmon kívül, hanem a társadalom van valamin kívül, ami a társadalomnál fontosabb.
   Legkevésbé sem bölcs. Mély humánum. Olyan mély humánum, amely fölfelé és lefelé ismeri határait, és azokat megtartja. Az ember oly mértékével rendelkezik, amelyről első tekintetre mindenki látja, hogy a valóságtól hajszálra sem tér el. 
   Ami Indiában lényeges, az ebből a forrásból fakad. Kétségtelen, hogy az ember lényének örök és halhatatlan és isteni voltáról szóló tudás más hagyományokban is a legfontosabb.  ... De... valahol mindegyik elcsúszik egyfajta pszeudohumánum felé, főként, ha az igazság praktikuma téveszti meg. Megcsúszik a prófétizmus felé, a misztika felé, a tudás felé, a vezeklés felé, amelyek a legjobb esetben a megszabadulás felé vezető utak, többnyire azonban csapdák.
   A mukti a világban nem negatívan áll, hanem szabadon. A megszabadulás nem függ kaszttól. A megszabadulás nem függ jócselekedetektől. A megszabadulás nem függ kortól és nemtől és fajtól és képességektől. A megszabadulás mindenki számára minden pillanatban lehetséges és nyitva áll. Hogyan szabadulhatsz meg? Ha megérted, hogy lényed isteni. Aham Brahma aszmi. Én brahman vagyok. Ilyen egyszerű? Igen, ilyen egyszerű. Ez a világon a legegyszerűbb, ez a valóság felismerése, és ez a legkönnyebb. És ha megszabadultál, maradsz ember, nem hívnak sem szentnek, sem igaznak, se bölcsnek, se hatalmasnak, csak egyszerűen szabad vagy, és semmi több, de tudod, hogy ennél több nincs.


(Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka I., Szánkhja-káriká, részletek)