A Kék Cetli

Hát. Nem is mondanék mást.

Walter Bowman Russell

Walter Bowman Russell (1871. május 19. – 1963. május 19.) amerikai impresszionista festő, szobrász és író volt. Sokat írt tudományos témákról is, de elképzeléseit a tudósok elutasították. 

1921 májusában - a hetedik alkalommal bekövetkezett, tökéletes megvilágosodása után - Walter Russell hozzáférhetett minden tudás forrásához. Felébredve azonnal leírta amit látott: filozófiai, tudományos és spirituális kinyilatkoztatásokkal teli oldalakat, amelyek a "The Universal One" című kéziratának alapját képezték. Bár felfedezéseit elküldte az USA akkori 500 vezető tudósának, szinte mindannyian őrültnek tekintették - egyet kivéve. Nikola Teslát, a látnok feltalálót annyira megdöbbentették Russell meglátásai, hogy felszólította, zárja el a munkáit ezer évre, mert az emberiség még nem áll készen az abban foglalt igazságokra. Walter Russell kinyilatkoztatásai újra írták a valóság szerkezetét. 

 

Bár a könyve nem hozta meg a kívánt érdeklődést, de tudását minősíti az a tény, hogy az általa megalkotott periódusos rendszerben több olyan elemet is feltüntetett (a 93-as rendszámú neptúniumtól kezdve a 105-ös rendszámú hániumig, valamint még legalább 10 különböző elemet és izotópot, összesen legalább 20 elemi részecskét), amelyeket csak évekkel később fedeztek fel hivatalosan, de ezek mindenképp Russellnek tulajdoníthatók. Ezzel ő lett a legtöbb elemet elméletileg felfedező tudós, ennek ellenére nevét nem találjuk meg egyetlen elem felfedezőjeként sem. Ugyancsak ő fedezte fel a hidrogén két izotópját, a deutériumot és a tríciumot, és ezért később díszdoktori elismerést is kapott. 

Russell "The Universal One" című műve azért is rendkívüli, mert elsőként és mind ez idáig egyedüliként publikált egy olyan koncepciót a történelemben, amelyben nemcsak a fizikai világ egységes felépítését magyarázta el az elektromosság, a mágnesesség, a radioaktivitás és a gravitáció részletes ábrákkal illusztrált összefüggésein át a legkisebb anyagi részecskétől a csillagrendszerekig, hanem az embert is elhelyezi ebben az univerzumban.

 

 

 

Rusell szerint az anyag nem szilárd, hanem gondolatok által lelassított, kristályosodott fény - hogy körülöttünk minden, a kövektől az emberi testekig, a tudat által formált fénymintákból áll. Úgy gondolta, hogy az univerzum alapvetően szellemi, nem pedig anyagi, és hogy minden ritmikus ciklusokban mozog: tágul és összehúzódik, mint a lélegzet. Illúzióként tekintette az ellentéteket, mint a jót és a rosszat, helyette azt állította, hogy minden a harmóniát és az egyensúlyt keresi. Russell számára a halál nem a vég volt, hanem a forrásához visszatérő sűrűsödött fény felszabadulása. Még az idő sem lineáris, hanem spirális, ahol a múlt, a jelen és a jövő együtt létezik. Ezek az ötletek radikálisan megelőzték a korukat. Szerinte az elektromosság élő energiaspirál, nem csupán mozgásban lévő elektronok, és az űr vákuuma valójában a kiaknázatlan potenciál vibráló tengere. Az egészség szerinte a test természetes ritmusa, a betegség pedig egyszerűen ennek az áramlásnak a zavara. Bár élete során figyelmen kívül hagyták vagy kigúnyolták, Russell munkája jelen korunkban, amikor a kvantumfizika és a tudat tanulmányozása során szinte ugyanazokba a kérdésekbe botlunk, már nem is tűnik őrültségnek. (Források: facebook, Wikipédia, teslabook)

  

 

Könyvei: 

• The Sea Children, 1901 
• The Bending of the Twig, 1903
• The Age of Innocence, 1904
• The Universal One, 1926 
• The Russell Genero-Radiative Concept or The Cyclic Theory of Continuous Motion, L. Middleditch Co., 1930 
• The Secret of Light, 1947
• The Message of the Divine Iliad, 1948
• The Book of Early Whisperings, 1949 
• The Home Study Course (with Lao Russell), 1950–52 
• Scientific Answer to Human Relations (with Lao Russell), Univ of Science & Philosophy, 1951 
• A New Concept of the Universe, Univ of Science & Philosophy, 1953 
• Atomic Suicide? (with Lao Russell), Univ of Science & Philosophy, 1957 
• The World Crisis: Its Explanation and Solution, (with Lao Russell), Univ of Science & Philosophy, 1958 
• The One-World Purpose (with Lao Russell), Univ of Science & Philosophy, 1960

Tiszta akarat és tiszta érzékenység

A személyiség tiszta érzékenység és tiszta akarat. Ezzel azt mondtuk: a valóság van és hat. A kettő egy és ugyanaz: a valóság teremtő valóság, amely úgy van, hogy hat és azzal hat, hogy van. Hatni annyi, mint megnyilvánulni, megjelenni, kifejezni magát – minden teremtés a teremtő saját képmására való teremtés. A hatás az érzékenység komplementer mozdulata. 

 

 

 

De aki akar, hatni akar. Az akarat és hatás közé beékelődik ugyan mint bizonytalansági tényező a „képesség” mozzanata; hatni akarok, de kérdés, képes vagyok-e hatni? A személyiség tiszta akaratánál azonban erről a mozzanatról nem lehet szó. A személyiség hatni akar, de ez a hatás maga a teremtő valóság, a valóság törvénye – tehát maga a személyiség. A személyiség azt akarja, ami van: önmagát akarja, éppen úgy, ahogy önmaga iránt érzékeny. Önmagát akarja, nem pedig valamit, ami rajta kívül áll: ez a tiszta akarat (a "szabad akarat") tartalma. S ha ez így van, az akarat szó jellemző tartalmi hangsúlya nem lehet más, mint ez: akié a tiszta akarat, valóságát nem kívülről kapja, hanem önmagából teremti. A személyiség tiszta akarat és tiszta érzékenység, mert a személyiség a teremtő valóság. Ahol a személyiség szabad, ott az egy szellem, a valóság törvénye súg az embernek. Megsúgja neki önmagát, tehát sugalmazza az ember minden lépését. 

Az augustinusi lebontásra azért van szükség, hogy ezt a hangot meg lehessen hallani. Nem merev szabályokat súg, hanem minden pillanatban új szót, mert a szellem szüntelen teremtés és a valóság minden pillanatban új arccal lép elénk. S ez megint a különbség tudomány és szellem között (olyan különbség, amit éppen mi nem győzhetünk eléggé hangsúlyozni, mert a zsidóságot kétszeresen fenyegeti a veszély, hogy a szellemet tudományként s formállogikai tudatként értse félre): a tudomány csak merev szabályokat adhat, típusokba skatulyázza a valóság jelenségeit, amit csak úgy tehet, hogy a valóságot nem tekinti élőnek. A szellem viszont maga az élő élet. 

A szellem leírhatatlan: csak élni és teremteni lehet a szellemben. Augustinus mondja, hogy a szellem megismerésének módja nem hozzáépítés, hanem lebontás. Nem az ismeri meg a szellemet, aki “új ismereteket” gyűjt, aki szellemére új emeleteket épít. Éppen ellenkezőleg: csak az jut el hozzá, aki önmagán belül minden falat lebont, mert a szellem e falak közé van bezárva. A szellemet keresni nem egyéb, mint e falak közül kiszabadítani, eltakarítani róla a romokat és rárakódásokat. Nincs ember, akiben ne volna benne az egész szellem: csak olyan van, akiben megkérgesedett. Ezt a kérget kell eltávolítani, hogy újra élővé lehessen benne. A szellem az a végső erő, ami a valóságot valóvá, élővé, működővé teszi. A csak személyesen átélhető – nem pedig “tudomásul vehető” – válasz az utolsó miértre. Ha azt kérdezem, mi a valóság, válasz helyett impozáns felhőkarcolóval ajándékoz meg a tudomány, amelynek legfelső emeletére ezer lépcsőfok visz. Beszél anyagról, molekuláról, atomról, elektronról, hullámrezgésről. De ha az utolsó lépcsőfokon is megismétlem a kérdést, a választ már csak a szellemben találhatom és sehol másutt. A szellem ott kezdődik, ahol a tudomány véget ér. Az egyetlen lehetséges viszony köztük az, hogy a tudomány a szellemből meríti kisebb vagy nagyobb erejét: a tudomány a szellem által van, mert minden a szellem által van. 

Tábor Béla

Unalom és zaklatottság

Azt mondják a különböző tanítások, hogy a meditációban belépünk a jelenlétbe, a csendbe. Mit is jelent ez? 

 

Én magamnak valahogy így raktam össze a képet: két problémánk szokott lenni azzal, hogy csak üljünk és meditáljunk. Az egyik az unalom, a másik a zaklatottság. Unalom: nem történik semmi. Zaklatottság: történjen már valami. Ha megnézzük ezt a két dolgot, egy közös van bennük, bár elsőre ez rejtett, nem tűnik fel. Ez a közös pont az idő. Unalmas úgy megélni az időt, hogy nem történik semmi. Vagy, izgatottak vagyunk, hogy történjen már valami. A történések az időben vannak. Vagyis ez a két érzés késztet bennünket arra, hogy ne gyakoroljunk, mert nem akarunk unatkozni és nem karunk lemaradni valamiről. 

Ha el tudjuk engedni ezeket az érzéseket, akkor ki tudunk lépni az időből, hiszen ezek az érzések hozzák létre bennünk az időt. Pont fordítva van, mint ahogy gondoljuk: nem az idő késztet bennünket az unalomra vagy zaklatottságra, hanem e kettő állapot hozza létre bennünk az időt. Ha nincs unalom, és nincs izgatottság, nincs idő. Ha nincs idő, akkor béke van, akkor csend van, az a középpont. A középpont pedig a varázs helye. A minden lehetséges helye, a végtelen tér.

Szamantabhadra fohásza

HO!

Az egész szamszára és nirvána,

Összes világával és minden lakójával együtt,

Egy-ugyanazon forrásból ered,

Az egyik mégis a nemtudás, a másik a tudás útja;

Az egyik a nemtudás, a másik a tudás varázslata.

Szamantabhadra kívánságimája által

Mindenki érje el a teljes megvilágosodást

A valóságtartomány palotájában!

Az egyetemes forrás mindentől független,

Magától fennálló, kifejezhetetlen, végtelen jelenlét,

Amely sem szamszárának, sem nirvánának nem nevezhető.

Aki tud róla, az buddha, felébredett;

Aki nem, az lény, aki a szamszárában kering.

A három birodalom valamennyi élőlénye

Szerezzen tudomást e kifejezhetetlen forrásról!

 

 

 

Én, Szamantabhadra, az ősbuddha,

Erről az ok és feltétel nélküli forrásról

Magától felmerülő tudással bírok.

Nem tekintem sem külső, sem belső valóságnak,

És nem hagyom a feledés homályába merülni,

Ezért kivetítéseimet semmi sem szennyezi.

Aki az önmagáról tudó tudásban él,

Attól a három birodalom is összedőlhet, mégse fél,

Nem kötődik a vágy öt tárgyához,

Mert a gondolat nélküli, magától eredő tudásban

Nincs anyagi valóság, sem öt mérgező érzelem.

A tudás elfojthatatlan ragyogása

Az ötfajta bölcsesség közös forrása,

Az öt kifejlett bölcsességből pedig

Az ősbuddha öt nemzetsége származik.

Az ő bölcsességük kiteljesedésével

Negyvenkét békés buddha jelenik meg,

Majd az öt bölcsesség ereje feltámad,

És megteremti a hatvan haragvó buddhát,

Hogy a forrás soha ne merüljön feledésbe.

Mivel az őseredeti buddha én vagyok,

Kívánságimámban azért fohászkodom,

Hogy a három birodalomban bolyongó lények

Ismerjenek rá a magától fennálló tudásra,

És teljesedjenek ki a határtalan bölcsességben!

Elképzelhetetlenül sokféleképpen nyilvánulok meg;

Jelenéstestek milliárdjait bocsátom szét szakadatlanul,

Hogy mindenkinek azt tanítsam, ami megfékezi.

Együttérző kívánságimámmal mentsem meg

A három birodalomban bolyongó lényeket

Mind a hat világba születéstől!

Az idők kezdetén eltévelyedő lények

Nem eszméltek rá a forrás tudására,

Emlékezés nélküli kábulatba estek,

És e nemtudásból fakad minden tévedésük.

Váratlan eszméletvesztésüket

Rémület és nyugtalanság követte:

Ebből lett az „én” és az ellen-félnek tartott „másik”,

És ahogy a szokásaik egymás után kiépültek,

Szép lassacskán rákaptak a szamszárára.

Kialakult az öt méreg, az öt gyötrelem,

És az öt mérgező tett szakadatlan áradata.

Mivel az emlékezetvesztés, a nemtudás,

A lények eltévelyedésének legelső oka,

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy a tudást ismerjék fel önmagukban!

A velük együtt születő nemtudás

Emlékezetvesztés és zaklatottság,

A gondolati-fogalmi nemtudás pedig

Az „én” és a „más” megkülönböztetése.

A velük együtt születő és a fogalmi nemtudás

A lények tévelygésének két alapvető oka.

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy a szamszára összes élőlénye

Ocsúdjon fel az emlékezetvesztés sűrű homályából,

Tisztuljon meg a kettős észleléstől,

És ismerje fel a tudás eredeti ábrázatát!

A kettősségben tapasztalót kétségek emésztik,

És bizonytalan kötődések keletkeznek benne,

Melyek lassan vaskos szokásokká állnak össze:

Étel, vagyon, ruha, otthon és barátok,

Öt érzéki tárgy és szerető társ utáni vággyá;

A kellemeshez való kötődéssé, mely fájdalmat okoz.

Mindezek csak világi tévelygések!

A kettős tapasztalás tettei kifogyhatatlanok.

Amikor a kötődés gyümölcse beérik,

Sóvár kísértet születik, akit örök éhszomj emészt,

A kielégíthetetlenség iszonyatos kínja!

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy az örökös sóvárgástól elgyötört lények

Ne akarjanak megszabadulni kínzó vágyaiktól,

De ne is azonosuljanak kötődéseikkel,

Hanem engedjék el az érzést önnön otthonában,

És amikor elérik a tudás természetes állapotát,

Nyerjék el a gondolkodó bölcsességet!

A külső világ látszataival szemben

A tudatban homályos rettegés támad.

Ha az idegenkedés szokása megrögzül,

Az ellenségeskedéshez, erőszakhoz, öldökléshez vezet.

Ha a harag és gyűlölet gyümölcse beérik,

Pokolra születik, ahol forróság gyötri,

Az élve megfőzetés iszonyatos kínja!

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy ha a szamszárában bolyongó lényekben

Erőteljes ellenszenv és gyűlölködés ébred,

Ne fojtsák el, de ne is táplálják magukban,

Hanem engedjék el önnön otthonában,

És amikor elérik a tudás természetes állapotát,

Fedezzék fel a világosan-látó bölcsességet!

Ha a tudaton gőgös önteltség lesz úrrá,

Másokat alábbvalónak, vetélytársnak tekint,

Végül, túlzott elbizakodottsága folytán,

A háborúság szenvedéseit kell átélnie.

Amikor e tettének gyümölcse beérik,

Istennek születik, akire végül hanyatlás vár,

A rettenetes bukás iszonyatos kínja!

Én, a Buddha. azért imádkozom,

Hogy ha a lények tudatában gőg, önhittség ébred,

Engedjék el az érzést önnön otthonában,

És amikor elérik a tudás természetes állapotát,

Ismerjék fel azonosságukat az összes többi lénnyel!

A kettős tapasztalás megrögzött szokásából

Magát felmagasztalja, másokat becsmérel,

Harciassága és versengése odáig fajulhat,

Hogy az öldöklő félistenek világába születik,

Aminek pokolba zuhanás lesz a végeredménye.

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy az egymással versengő, vetekedő lények,

Engedjék el a viaskodást önnön otthonában,

És amikor elérik a tudás természetes állapotát,

Érjék el az akadálytalanul cselekvő bölcsességet!

A tudatlan közönyösségből és szétszórtságból

Lustaság, fásultság és feledékenység fakad,

És ennek az érzéketlen, ostoba tudatállapotnak

Védtelen vadállattá születés a végeredménye.

Én, a Buddha, azért imádkozom,

Hogy az elbutult lények tompa elméjében

Ébredjen fel a tudatosság tiszta fénye,

És fedezzék fel a gondolat nélküli bölcsességet!

A három birodalom minden élőlénye

Azonos a forrással: velem, a buddhával,

Ám míg ők a tudatlanság tévútjára léptek,

És azóta is értelmetlen dolgokat művelnek

A hatféle tett csalóka álmait kergetve,

Addig én örökkön-örökké buddha maradok,

Hogy jelenéseimmel mind a hat világot megfékezzem.

Szamantabhadra kívánságimája által

Kivétel nélkül minden lény érje el

A tapasztalás terében a teljes buddhaságot!

EMAHÓ!

Ettől kezdve, ha a jógin vagy jóginí,

Felébreszti magában a helyes tudást,

És e nagyhatású kívánságimát elmondja,

Valamennyi lény, aki csak meghallja,

Három születésen belül megvilágosodik.

Ha nap- vagy holdfogyatkozáskor,

Rossz bolygóállás vagy földrengés esetén,

Napfordulókor, illetve újév kezdetén,

Elképzeli magát mint Szamantabhadrát,

És mások füle hallatán ezt elimádkozza,

A három birodalom minden élőlénye

A jógi kívánságimájának ereje által,

Szabaduljon meg az összes szenvedéstől,

És végül érje el a teljes buddhaságot!

 

Szamantabhadra fohásza,

Avagy az ősbuddha kívánságimája,

Melytől a hat világ lényei önkéntelenül is megvilágosodnak

 

SZARVAMANGALAM! 

 

E nagyhatású kívánságima, melynek hallatán az összes lény önkéntelenül is megvilágosodik, a Teljes Tökéletességet, Szamantabhadra Tudatát Közvetlenül Bemutató Tantra kilencedik fejezete.

(forrás: agocstamas.hu)

Dúl Antal 3 előadása a Göncöl Szellemtudományi Szabadegyetemen

Mi a tartalma a beavatásnak? Hogy ami itt van, az van odaát is, ami itt nincs, sehol nincs. Nincs olyan lehetőség, hogy itt nem találom, de majd ott. Ennek megfelelően a beavatottnak föl kell adnia a reményt. Nem szabad reménykednie. A remény azt jelenti, hogy valamit várok, ami majd a jövőben bekövetkezik, de most nincs. Ezért mondják azt, hogy amikor leülsz meditálni, Buddha ül le meditálni. Nem Buddhává válsz majd valamikor egyszer, hanem maga Buddha ül ott. Hogy mondja a zen mester? Hogyha a világ és a "túlvilág" között késpengényi rés lenne, az egész univerzum összeomlana. Nincs két valóság. Nincs olyan, hogy én itt vagyok, onnan meg figyel valaki. A külsődleges Isten egy misztikus, például Eckhart mester szemével nézve szakrigélium, szentségtörés. Miért? Mert azt mondja, hogy objektiváltad Istent. Szembe állítottad önmagaddal. Külön létté tetted, pedig Isten mindennek a legbelső közepe. Ő a legigazibb szubjektum, maga a személyesség. Isten a szuperszemélyesség, tehát semmi tárgyi nincs a lényében. Márpedig amit én kívül szemlélhetek, az csak  tárgy lehet.

~ Dúl Antal, előadás részlet

 

A három előadás meghallgatható a Buddha FM oldalán itt: https://www.buddhafm.hu/musorajanlo/dul-antal-harom-eloadasa-a-buddhafm-musoran/

 

Tudatszintek, energiaszintek és a végső valóság

A fizika az elmúlt száz esztendőben feltárta, hogy az egykoron szilárdnak hitt anyagi valóság egyre finomabb energiaszintekből épül föl, és hogy mindenek mélyében egy egyesített mező húzódik, amelyben az összes anyag, energia és kölcsönhatás egyetlen egységbe olvad. Milyen meglepő párhuzamokat mutat ez az elgondolás az ősi védikus és keleti bölcseletekkel, illetve hogyan tudjuk a valóság e mélyebb rétegeit tudatosan megtapasztalni, és a hétköznapi életünkbe beépíteni a TM-technika segítségével – erről szól ez az előadás, amely 2023. szeptember 28-án hangzott el Szegeden.

~ Dr. Pál Dániel: Tudatszintek, energiaszintek és a végső valóság 

Műveljük kertjeinket!

Tételezzük fel, hogy az egyén egészséges, és egy – sok vonatkozásban – patológiás társadalomban él. Vajon mit tud tenni? Ha nagyon őszinte vagyok, azt gondolom, hogy a külső hatásokat érdemben ellensúlyozni nem tudja, mert gúzsba köti őt a társadalom patológiája. Egy egészséges egyén úgy tud élni egy beteg társadalomban, hogy mindennap százszor megtámadja valami a lelki egyensúlyát. Bosszúságot okoz neki, kiborítja, felháborítja, elkeseríti, félelmet kelt benne az, amit megél. De ha az a kérdés, hogy védheti-e önmagát a társadalom patológiájával szemben, akkor a válaszom az, hogy igen. 

 

kép:Arseniy Lapin

 

Ennek a jelszavát már tulajdonképpen Voltaire megírta a Candide-ban. Műveljük kertjeinket! Vagyis egy befelé fordulást javasol, azt, hogy az ember gondozza a kertjét, az otthonát, a személyes kapcsolatait szüleivel, gyerekeivel, rokonaival, barátaival és munkatársaival. Ezt a szűkebb világot talán meg tudja valamennyire óvni a társadalom patológiájától – vagy ha nem is tudja megóvni, akkor úgy tud élni, mint amikor az egri vitézek nappal kilyukasztották a várfalat, aztán éjjel betömték. Vagyis a nap folyamán szerzett sérüléseit este reparálja egy kis csenddel, egy kis magába nézéssel vagy meditációval. Folyamatosan védi és gyógyítgatja önmagát. Ez a védelem nincs túlságosan messze az elzárkózástól, melynek szélsőséges formája az, amit úgy hívnak a művészek, hogy belső emigráció. De ha nem is kell feltétlenül belső emigrációba vonulni, az nagyon fontos, hogy az ember megőrizze önmagát, és ne csináljon a társadalom bűneiből egyéni bűnöket. Vagyis nem szabad ezeket beengednie a magánszférájába, mert szélsőséges gyorsasággal rombolják szét és teszik tönkre az emberi kapcsolatait és a közérzetét is. A 'my house is my castle' – az én házam az én váram – egy jó védőfunkció. Védem a magánéletemet a társadalompatológiától. 

A másik lehetőség, hogy az emberek összekapaszkodhatnak, és alkothatnak kis közösségeket. Meggyőződésem, hogy az egészséges egyén csak úgy maradhat életben a társadalomban, ha vannak szövetségesei. Olyan emberek, akik ugyancsak meg akarják őrizni értékeiket, és fontos érzelmi kapcsolataikat nem engedik át prédaként se a pénzéhségnek, se a karrieréhségnek. Az ilyen kis közösségek védik magukat és védik a körükbe tartozó egyént is a társadalompatológia hatásaitól.

Popper Péter: Hogyan választunk magunknak sorsot?

Józanság

Minden időben, minden világban a józanság hangja. Segít eloszlatni illúzióinkat, s ennek következtében csalódásainkat is. Nem rossz útravaló nehéz és lélekvesztő időkben. Amíg nem ismerjük fel (vagy el) szenvedéseinket, addig nem is találhatjuk meg a kivezető utat belőlük. (Buddha első nemes igazsága: a négy drágakő közül a legelső.) Jézus mester ezt az állandótlanságot és egész-látást a nyolc boldogság beszédében fejtette ki.

 

 

"Általában csak a felét értékeljük az állandótlanság ciklusainak. Elfogadjuk a születést, de a halált nem, a nyereséget elfogadjuk, de a veszteséget nem, a vizsgák végét igen, de a tanulást nem. Az igazi felszabadulás abból ered, hogy értékeljük az egész körforgást, és nem kapaszkodunk bele azokba a dolgokba, amiket kellemesnek tartunk. Ha emlékezünk az okok és állapotok változékonyságára és állandótlanságára - mind pozitív, mind negatív értelemben -, előnyünkre fordíthatjuk azokat. A gazdagság, az egészség, a béke, a hírnév ugyanolyan átmeneti, mint ezek ellentétei." 

 

(Dzongsar Khyentse Rinpoche)

Szívmasszázs

    A Plate folyó medencéjében a szívet úgy hívjuk, bobo, bolond. És nem azért, mert szeretni tud. Azért hívjuk bolondnak, mert még ver.

 

(Eduardo Galeano: Ölelések könyve - fordította Ingrid Alexovics)

 

 

 

Tervezett Pokoli Utópia (the "Great Reset")

Egy olyan új világrend alakult ki a szemünk láttára, amely az ember számára a legszörnyűbb rabszolgaságot hozza el. Ennek a hátterét ismertette a Magyar Szigeten tartott előadásában Szakács Árpád újságíró, publicista. 

 

 

Forrás: Magyar Jelen

Egy másik beszélgetés Szakács Árpáddal

Kapcsolódik: Milliárdosok földvásárlásai - Portfolio

 

Szóma, az istenek itala

Maharishi elfogadja a szómával kapcsolatos összes alapvető elgondolást *, mint a szómalé, a déváknak való felajánlás, a felmagasztosulás élménye, a Holddal való azonosítás, a Számavéda recitálásával való összekapcsolás, ám ő a szómának egy fiziológiai magyarázatát is adja. Nem utasítja el a tradicionális értelmezéseket, de egy másik szinten is magyarázza ezeket a dolgokat. Maharishi azt mondja, hogy a szómát az emberi emésztőrendszer termeli; ez az emésztőrendszer által termelt legfinomabb nedv. A szóma egy fizikai anyag, melyet a normálisan működő emésztőrendszer termel. Ha a tudat tiszta, akkor az emésztőrendszer erősebb, kiegyensúlyozottabb, támogatóbb hatású lesz. Maharishi megjegyzi, hogy a normális szervezet kiegyensúlyozott vegyületeket hoz létre az emésztés során, és ennek eredményeként a vér könnyebben áramlik. Minden azon múlik, hogy az ember miként emészt. Az embereknek elsősorban nem azzal kellene törődniük, hogy például a borsó jó vagy rossz hatással van-e rájuk, hanem azon, hogy az idegrendszerük jó-e vagy rossz. Nem az ételeket kell hibáztatnunk, hanem saját magunknak kell felelősséget vállalnunk. Amikor az emésztőrendszer erős, akkor mindent szépen feldolgoz, és több szóma termelődik. Maharishi azt mondja, arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mi mit csinálunk, ne pedig arra, hogy a krumpli mit csinál. 

Maharishi szerint az emésztőrendszer által termelt szóma jelenti a test és a tudat közötti kapcsot. A bejövő tápanyag újra és újra finomodik, egészen addig, amíg támogatja az idegrendszernek azt a legfinomabb aspektusát is, amely fenntartja a tudatot. Ezen a szinten az erősebb tudat tevékenysége kifinomultabb. A szóma természete fizikai, ám mentális tapasztalatot hoz létre. A szóma fizikai érték, amelyből az elme tiszta boldogság-tudatra tesz szert. A szóma az absztrakt elme és a konkrét test között fekszik; ez az idegrendszer legfinomabb struktúrája. A szóma vetíti ki az elmét a testből. Mivel ez köti össze a szellemit és a testit, Maharishi a „világmindenség ragasztójának” nevezi. Maharishi úgy tartja, hogy a szóma gazdagítja a tapasztalást. Az istentudat mennyei tapasztalása a szóma eredménye. Az ember kifinomultabbá, mégis erősebbé válik. Ezért a szómát az emésztőrendszer által termelt legfinomabb nedvnek mondja, amely a kifinomult tapasztalás felmagasztosult élményét hozza létre. A szómát a Számavéda recitációjával is összekapcsolják, és a dévák italának is mondják. A Számavéda nyugtató hatása elősegíti a egyenletes emésztést, és ezért a szóma termelését. Maharishi azt mondja, hogy a szóma legfinomabb értéke a Számavéda hatására jön létre, és hogy a szómát azért fogyasztják, hogy megerősítsék a dévákat. A Rigvéda azt mondja, hogy a „dévák szómát isznak”. A dévákat ez a legfinomabb anyagcsere termék táplálja. Amikor a dévák e táplálékban részesülnek, erőssé, hatalmassá válnak. A dévák ebben a tekintetben az egyén tudatán belül léteznek. A dévák a tudatosság impulzusai, melyek az érzés legfinomabb szintjén találhatók. Amikor a dévák erőssé válnak, akkor a tapasztalás, az érzés, de még az ego is megerősödik. Maharishi ezt azzal illusztrálja, hogy amikor Indra szómát iszik, akkor a szóma eltűnik. Folyadékból légneművé, majd tudattá válik. Indra iszik, vagyis fizikai tápanyagot szív magába az ember fiziológiáján belül, és nem úgy kell rá gondolni, mint aki a mennyekben lakik. Az az átalakulás, amely által a tápanyag a tudatot táplálja, az anyag finomabb szintjein – a folyékony és a légnemű halmazállapotban – megy végbe. Ezután pedig a fluktuáló tudat legfinomabb szintjeit táplálja, a mennyei szintet, amely az érzések és a tapasztalás szintje. A szóma hozza létre a szeretetre való képességet. Maharishi azt mondja, hogy amikor az ego egy vasból lévő falnak érzi magát, akkor a szóma még durva. Ezért az érzések áramlása a tudat erejével függ össze, mely a szóma fizikai termelése által növekszik meg. Maharishi megjegyzi, hogy a szóma a test finom jellemvonásaival is kapcsolatban áll. E sajátságok egyike az ódzsasz, amely a test fényes kisugárzása, a testből áradó tiszta és erőteljes hatás. A bőr egyik fizikai rétege, amely olajos és porszerű, az ódszaszból jön létre. Ez a fizikai réteg egy kellemes, édes illatot kelt. Noha a szóma mindig jelen van, egy durva idegrendszerben durva formát ölt. Jó minőségű szómát a transzcendentális tudat megtapasztalása hoz létre. A legmagasabb minőségű szóma pedig nem jön létre addig, amíg az ember nem valósítja meg a kozmikus tudatot. 

(Részletek Dr. Thomas Egenes, a fairfield-i Maharishi Management University szanszkrit professzorának „The Place of the Veda in the Thought of Maharishi Mahesh Yogi [A Véda helye Maharishi Mahesh Yogi filozófiájában] című doktori értekezéséből.) 

Shariputrának, Buddha fő tanítványának ereklyegyöngyei

Maharishi egy hetvenes évekből származó előadásában így beszél a szómáról: „Amikor meditálunk és arra törekszünk, hogy elérjük az élet eszményi állapotát, tartózkodnunk kell mindattól, ami az idegrendszer megtisztításával ellenkezik. Nyilvánvaló, hogy nem szabad továbbra is olyan dolgokat bevinni a szervezetbe, amelyek nem az elcsendesedést segítik elő bennünk. Ilyenkor egy igen figyelemreméltó dolog történik. Ahogyan a meditáció növekszik, a rendellenességek semlegesítődnek. Mi történik pontosan a szervezetben a normális működést korlátozó rendellenességek és blokkok eltávolításával? A szervezet elkezd normálisan működni, és ez azt jelenti, hogy amit eszünk, az olyan módon emésztődik meg, hogy az emésztés terméke egyre inkább kedvez a tiszta boldogság-tudat kialakulásának. Mikorra a szervezet annyira tisztává válik e gyakorlás révén, hogy a határtalan tudatosság spontán módon állandóan fennmarad – vagyis amikorra elnyerjük a kozmikus tudatot – a szervezet elkezd termelni egy nagyon értékes anyagot, ugyanis ebben az állapotban a szervezet normálisan működik. A legnormálisabban működő emberi idegrendszer termeli az emésztés legkívánatosabb anyagcseretermékét. Abból, amit megeszünk, a lehető legkívánatosabb anyagcseretermék jön létre. Ez az idegrendszerben felhalmozódva gazdagabb világtapasztalást hoz létre. Gazdagítja az életet, gazdagítja azt, ahogyan a teremtést érzékeljük. Amikor pedig ez az érzékelés, ez a gazdagabbá vált világtapasztalás eléri csúcspontját, a tapasztalás olyan nagymértékben kifinomul, hogy a legfinomabb relatív érték is megmutatkozik. A legfinomabb relatív érték az egész teremtés legfelsőbb értéke, ami azt jelenti, hogy a világtapasztalásunk a lehető leggazdagabbá válik. Ez annak a sajátos minőségű terméknek köszönhető, amelyet az emésztőrendszer létrehoz bennünk. A Rigvéda szómának nevezi ezt az anyagot. Ez egy kémiai vegyület, amelyet a szervezet termel, és amely az összes érzékszervet gazdagítja. A szemet, a fület és az érzékelés összes csatornáját azok képességéinek maximumáig javítja. Ez a csodálatos anyag a normálisan működő emésztőrendszer terméke. Ekkor az ember az istentudatot éli, mely aztán odáig fejlődik, hogy minden egyes tapasztalati tárgyban közvetlenül a végtelen értéket fogja fel. Mindazt, amit csak tapasztalunk, automatikusan a végtelen értékben fogjuk fel. Ez az egységtudat. Így a szervezet normális működése az egyetlen dolog, amely fontos. Bármilyen is legyen az idegrendszer állapota, annak a működési szintnek megfelelően hozza létre az emésztésből ezt a bizonyos anyagcsereterméket. Ahogyan az emésztőrendszer működik, annak megfelelő anyagokat hoz létre. Ha az emésztőrendszer normálisabban működik, jobban, mint korábban, akkor az általa létrehozott anyagcseretermék is jobb minőségű. Hasonlóképpen, ahogyan a stresszek és feszültségek folyamatosan felszabadulnak a szervezetből, ahogyan a szervezet kémiája egyre jobbá válik, az emésztőrendszer is hatékonyabb minőségű anyagcseretermékeket állít elő, amelyek az idegrendszerben felhalmozódva a tapasztalás jobb minőségét hozzák létre. Jobb intellektust, jobb felfogást, jobb minőségű érzelmeket, amelyek kifinomultabbak. A szeretet az egyén szintjéről felemelkedik arra a szintre, hogy átölelje az egyetemességet, majd a mindenható Teremtő iránti odaadó szeretet hullámain tör a magasba. Az érzelmek, az intellektus és a tapasztalás értékei egyre többé és többé válnak. Mindez annak köszönhető, hogy az idegrendszer egy jobb minőségű anyagcsereterméket hoz létre, amely egyre jobb és jobb minőségben halmozódik fel az idegrendszerben. Mindez spontán módon, automatikusan és természetes módon megy végbe. Így ez a szóma a legnormálisabban működő idegrendszer terméke. Ám annak érdekében, hogy az idegrendszer eljusson ehhez az értékhez, az szükséges, hogy kitegyük a Transzcendentális Meditációnak, amelynek révén pihenésre teszünk szert. Ez egy aspektus. A szervezet kémiájának megváltozása, amelyet így elérünk, egy másik aspektus. És amikor a szervezet kémiájának megváltozása és a benne lévő negatív értékek és rendellenességek semlegesítése a célunk, akkor rendkívül fontos ügyelnünk arra, hogy mit viszünk be a szervezetbe. Itt lép be az étrend fontossága.”

Lourdes-i Szent Bernadett romolhatatlan teste

* A Rigvéda kilencedik mandalájának egésze Szóma Pavamánának, azaz a Megtisztító Szómának van szentelve. A kilencedik mandala himnuszait a szóma áldozatok során az udgátri bráhmanák a Számavédához hasonló módon recitálták. E jagják során a szómát tejjel, ghível, liszttel együtt ajánlották fel a különféle déváknak. A szómát a hagyomány egy növénynek tartja, de szómának nevezik az ebből a növényből kisajtolt lét, és azt a dévát (Pavamána Szómát) is, akit a növényhez társítanak. A szóma szárait kövek között összesajtolták, vízzel meglocsolták, majd egy szűrőben megszárították. A szómát egy vályúban fogták fel, és kis csészékbe vagy nagyobb edényekbe öntötték. Miután leszűrték, összekeverték ghível, liszttel, stb., és hagyták fermentálódni. A szóma levet aztán a szómajagják során használták, melynek során a bráhmanák megitták, illetve a tűzbe öntötték a déváknak szóló felajánlásként. Úgy tartották, hogy a szómalé hatására a bráhmanák és a dévák egyaránt felmagasztosult élményt élnek át. A szóma növényt azonosítják a Holddal is, és a növényt a Hold fényében gyűjtötték a hegyoldalakon, például a Múdzsavat hegyen.

Láma Acsuk. Halálakor teste 180 cm-ről 1 cm-re zsugorodott. A második képen az élőben nem érzékelhető fényjelenség látható az összezsugorodott teste körül, ami megörökítődött a fotón.

A Maharishi idézetek Dr. Pál Dániel TM tanár, író, filozófus oldaláról vannak, köszönettel 

A csendes kis hang

S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. (Jn. 14.26.)

Két út van. Az egyik nagyon elterjedt, és ez a következő: „Lehet, hogy tökéletesen igaz minden, amit érzel, ami van, de ne is gondolj rá." Gyűjtsd a szénát, míg süt a nap - ahogy a közmondás mondja. Ne törődjünk a tényekkel, inkább ragadjuk meg azt a kevés élvezetet, amit tudunk, tegyük meg azt a keveset, amit tudunk, ne nézzük a kép sötét oldalát, hanem mindig forduljunk a reményteljes pozitív oldal felé. Ebben van némi igazság, de veszély is rejlik benne. Az igazság az, hogy ez inspiráló lehet. A remény és a pozitív eszmény nagyon jó alapok lehetnek, de. A veszély abban rejlik, hogy feladjuk a küzdelmet. Ilyesformán: „Fogadd el a világot úgy, ahogy van, ülj le nyugodtan és kényelmesen, ahogy csak tudsz, és elégedj meg mindezzel a nyomorúsággal. Amikor ütéseket kapsz, mondd, hogy azok nem ütések, hanem virágok; és amikor rabszolgaként hajtanak, mondd, hogy szabad vagy. Éjjel-nappal hazudj másoknak és a saját lelkednek is, mert csak így élhetsz boldogan.” Ezt nevezik gyakorlati bölcsességnek, és soha nem volt még annyira elterjedt a világban, mint ebben a században. Mert soha nem mértek keményebb csapásokat az emberekre, mint most, soha nem volt élesebb a verseny, soha nem voltak az emberek egymással ilyen kegyetlenek mint most, és ezért kell ezzel vigasztalódni. De hiába hangoztatják lépten-nyomon, kudarcot vall, ahogy mindig is kudarcot vallott és fog is vallani. A tetemet nem lehet rózsákkal elrejteni, ez lehetetlen. Nem is használna sokáig, mert a rózsák hamarosan elhervadnának, és a tetem még rondább lenne. Így van ez a mi életünkkel is. Megpróbálhatjuk a régi és gennyes sebeinket aranyruhával befedni, de eljön a nap, amikor az aranyruhát levesszük, és a seb teljes csúfságában megmutatkozik.

 

 

 

Nincs akkor remény? Igaz, hogy mindannyian a Májá rabszolgái vagyunk, a Májában születtünk, és a Májában élünk. Mindannyian nyomorultak vagyunk, ez a világ valójában egy börtön, még az úgynevezett szépségünk is csak fogház, mert el fog halványulni és múlni, még az értelmünk és elménk is fogház, ezzel is tisztában vagyunk. Nem volt még ember, nem volt még emberi lélek, aki ezt valamikor ne érezte volna, bármit is mondjon. Az öregek tudják ezt leginkább, mert bennük ott van egy egész élet felhalmozott tapasztalata, őket nem lehet könnyen becsapni a természet hazugságaival. 

Nem lenne kiút? Úgy találjuk, hogy mindezen szörnyű tények dacára, a bánat és szenvedés közepette, még ebben a világban is, ahol élet és halál szinonimák, még itt is vannak csendes kis hangok, amelyek minden korban, minden helyen és minden szívben megszólalnak: „Az Én Májám isteni minőségekből áll, és nagyon nehéz túljutni rajta. Mégis, akik Hozzám jönnek, átkelnek az élet folyóján.” „Jöjjetek énhozzám mindannyian, akik megfáradtatok, és én megnyugvást adok nektek.” Ez a hang az, amely előre vezet minket. Az ember hallotta és hallja is ezt minden korban. Ez a hang akkor szól az emberhez, amikor minden elveszni látszik és a remény elszáll, amikor az embernek saját erejétől való függése már összeomlott, amikor úgy tűnik, hogy minden elporlad az ujjai között, és az élet reménytelen romhalmazzá vált. És ekkor hallja meg ezt a hangot. Ezt hívják vallásnak.

 

Szvámi Vivékánanda (forrás: Szvámi Vivékánanda idézetek, facebook)

Az alvilág hét kapuján átmenve

A spiritualitás egyetlen szóban megfogalmazva: maga a tökéletes és teljes személyesség. 

(a szerk.)

 

 

A magányosnak és csendesnek látszó sorsok gyakran sokkal inkább zaklatottak, szakadékosak és örvényesek, mint az olyanok, amelyeknek csaknem minden órája szem előtt játszódik le. Az eseménytelennek tűnő élet sokszor érdekesebb, mint száz kalandoré, vagy csavargóé. A magányos sorsok titka néha nagyobb, mint a Caesaroké. Talán minden azon múlik, hogy ki mit ért el. 

 

 

 

Burton az alvilágban járt, látta a Szomorú Szörnyeteget és visszatért a földre. Aki onnan vissza tud térni, nem is lehet más, mint nagyon csendes ember. Kínáljanak neki gazdagságot, pénzt, hatalmat, gyönyört, – köszöni, nem kér belőle. Mit tudnak adni neki még azonfelül, amit sorsától kapott? Van-e másnak egyáltalán értéke, mint annak, amit az ember átélt? Az alvilág hét kapuján átmenve Istarnak mindent le kellett rakni, amit a földről hozott: aranyat, hatalmat, szépséget, tudást, emlékeket. Az ember nem tarthat meg mást, mint önmagát, míg végül azt is elveszti - talán. Ki tudja? Ez a kétség éppen az, ami: a melankólia. De. Amikor az ember az alvilágból már visszatérve, átélte mindazt, ami ott van, nem melankóliás többé. Akkor egyszerre nagyon lassú lesz, nagyon nyugodt, nagyon békés. Elkezdi élni a harmat filozófiáját: a tiszta, kristályos, tündöklő pillanatot. Kell gyönyör, szépség, vagyon, hír? -"my leisure would not permit" - semmittevése nem engedélyezi. Csak énekel, mint a tücsök. A halhatatlanságnak ez a faja biztos és gyönyörű.

 

A megváltók, akár politikusok, akár gazdasági emberek, akár pszichológusok, akár művészek, akár filozófusok, mindig „az utolsó attitűd” nélkül való emberek, azok, akik „már-már csaknem”, akik „éppen csak, hogy nem” – akik már nyakig benne vannak, de a fejük még kinn van, és fejüket nem merik beledugni és nem mernek teljesen elmerülni. Ezek azok, akik azt hiszik, hogy az egyik ember tehet valamit a másikért, akik abban a tévedésben vannak, hogy vannak generális, univerzális, társadalmi – tömeges megoldások, akik azt hiszik, hogy az emberek ezerszámra úgy válthatók meg, ahogy behajthatók egy udvarba és ott akár megvendégelhetők, akár lenyakazhatók.

Az embernek önmagának kell megélnie életének minden pillanatát, az ember számára nincs tömeges megoldás, holtbiztos út, módszer, praktika, mindenkire egyformán érvényes metódus, amihez hozzájut, ha elég ügyes, kitartó vagy kegyes vagy alázatos vagy szerény vagy hívő vagy másvalami: neki magának kell elérni mindent, a beszélni és járni tudást, az írni és olvasni tudást, a zenélést, a számolást, a nyelvek tudását, a művészetek élvezetét, szerelmét – ezeket senki más nem teszi meg helyette – neki kell egymagának, minden segítség nélkül, beavatkozás és tanítás nélkül megszereznie a rossz fogakat, az ősz hajszálakat, a fáradtságot, unalmat, rosszkedvet – neki kell élni és kell meghalni. Itt nem lehet szó semmiféle külső hatalom befolyásáról, nem lehet szó metódusokról – megváltásról, nem lehet egy pillanatig sem soha szó arról, hogy az egyik ember valamit ugyanúgy tehessen, mint a másik, mert azt neki kell megtenni. (Hamvas Béla)

Alkímia

A bölcsek köve pedig nem egyéb, mint a megszabaduláshoz vezető biztos tudás. 

 

 

 

Ami velünk történik, végső lényege az, hogy játék. Mert sorsunknak csak az ember felé eső oldala komoly, nehéz és szomorú. Az istenek felé eső oldal derűs, mert látszik, hogy céltalan túláradás, öröm, játék. S ezt az ember csak akkor látja, ha maga is istenivé lesz, ha rálát önmagára felülről – ha játszik.

 

Hamvas Béla

 

 

A normálisok és az éberek (legyetek éberek!)

 

 

Őrült rohanásban a szakadék felé

– Excellenciás uram, Ön személy szerint hogyan éli meg a koronavírus okozta válságot?

– A korom, érseki státuszom és zárkózott életem nem hasonlítható ahhoz, amit az emberek többségének el kell viselnie. Egy éve már én sem tudok elutazni, hogy meglátogassam azokat, akiknek szükségük lenne egy vigasztaló szóra. Ha valódi világjárványról lenne szó, nem okozna gondot, hogy önként elfogadjam a polgári és egyházi hatóságok döntéseit, mert felismerném, hogy az embereket a fertőzéstől kívánják megvédeni. Viszont ahhoz, hogy világjárványról beszélhessünk, először is izolálni kell a vírust; az kell, hogy a vírus súlyos legyen, amiből nem lehet azonnal kigyógyulni és a vírus áldozatai a lakosság nagy részét tegyék ki.

Ehelyett tudjuk, hogy a SARS-CoV-2 soha nem volt izolálva, csak szekvenálva; hogy idővel gyógyítható az elérhető kezelések alkalmazásával, és hogy ehelyett a WHO és a helyi egészségügyi tisztviselők abszurd protokollok és kísérleti vakcinák rákényszerítésével bojkottálták az ilyen kezeléseket; hogy az elhunytak száma 2020-ban teljes mértékben összhangban van az előző években elhunytak átlagával.

Ezeket az adatokat már a tudományos közösség is elismerte, még ha a média továbbra is cinkosan hallgat róluk.

Egy olyan tervnek vagyunk tanúi, aminek egyáltalán nincsenek tudományos alapjai, és aminek egyetemes felháborodást kellene kiváltania. Az érintettek beismerése alapján tudjuk, hogy ezt az ál-világjárványt évekig tervezték, elsősorban a nemzeti egészségügyi rendszerek meggyengítésére és a pandémiás korlátozó intézkedésekre alapozva. Tudjuk, hogy egy nagyon sajátos forgatókönyvet követtek, ami azért született, hogy minden országban ugyanazt a választ adják, és hogy egységesítsék a diagnózisokat, a kórházi kezeléseket, az eljárásokat, az elszigetelési intézkedéseket és a polgároknak globális szinten adott információkat. A COVID-19-et azzal az egyetlen céllal rendezték meg, hogy erőszakkal korlátozzák a természetes szabadságjogokat, az alkotmányos jogokat, a szabad vállalkozáshoz és a munkához való jogot.

A probléma nem önmagában a COVID, hanem annak felhasználása, ami a Világgazdasági Fórum által néhány évvel ezelőtt bejelentett Nagy Újraindítás megvalósítása érdekében történt, és amit ma pontról-pontra hajtanak végre azzal a szándékkal, hogy elkerülhetetlenné tegyék azokat a társadalmi változásokat, melyeket egyébként a lakosság többsége elutasítana és elítélne.

Mivel a sokat dicsért demokrácia, ami a médián keresztül jól befolyásolható, nem tette volna lehetővé a globalista elit által kívánt társadalombefolyásolási projekt megvalósulását, szükség volt egy világjárvány fenyegetésére – amit a fősodratú média pusztítónak mutatott be –, hogy meggyőzzék a föld teljes népességét, hogy alávesse magát a korlátozásoknak és a zárlatoknak vagyis egy valóságos házi őrizetnek, hogy elfogadja, hogy programok maradnak el, az iskolai órákat felfüggesztik, sőt az istentiszteleteket is betiltják; és mindezt úgy érték el, hogy az összes érintett bűnrészes lett, különösen a politikai vezetők, az egészségügyi tisztviselők, sőt maga az egyházi vezetés is.

Az ebből fakadó károk, amelyeknek még nincs vége, hatalmasak és sok esetben helyrehozhatatlanok. Kimondhatatlan fájdalmat érzek, amikor a világjárvány kezelésének pusztító következményeire gondolok: családok mennek tönkre, gyermekek és fiatalok testi és lelki egészségét veszélyeztetik és megfosztják őket a szocializációhoz való joguktól, az idősotthonok lakóit egyedül hagyták meghalni, a rákos és súlyos betegek kezelését teljesen elhanyagolták, a vállalkozókat csődbe vitték, a hívektől megtagadták a szentségeket és a szentmisén való részvétel lehetőségét...

Ilyeneket inkább egy háború okoz, nem pedig egy szezonális influenza, amit, ha időben kezelnek, 99,7% -ban élnek túl azok, akiknek nincsenek már meglévő betegségei. És fontos, hogy ebben az őrült rohanásban a szakadék felé, az egészséges élet alapelveit is figyelmen kívül hagyják, csak hogy gyengítsék az immunrendszerünket: otthon maradunk bezárva, távol a napfénytől és a friss levegőtől, miközben passzívan szenvedünk a televízió médiaterrorizmusától.

Vajon milyen keményen fogják elítélni azokat, akik tudatosan betiltották a kezeléseket, és nyilvánvalóan téves protokollokat írtak elő annak érdekében, hogy számos olyan haláleset legyen, amely legitimálja a társadalmi méretű riasztást és az abszurd elzárási intézkedéseket? Milyen büntetés vár azokra, akik szándékosan megteremtették egy globális gazdasági és társadalmi válság feltételeit a kis- és középvállalkozások tönkretétele és a multinacionális vállalatok növekedése érdekében; akik bojkottálták vagy megtiltották az elérhető gyógymódokat, hogy kedvezzenek a gyógyszeripari vállalatoknak; akik vakcinaként mutattak be génszérumokat, kitéve a populációt egy kísérletnek, melynek még mindig ismeretlen eredményei és mellékhatásai minden bizonnyal súlyosabbak, mint a COVID tünetei; kik támogatták ezt az apokaliptikus narratívát a Parlament székeiben és a média szerkesztőségekben? És a katolikus hierarchia legmagasabb szintjein lévő személyek, akik bűnrészesek ebben a groteszk komédiában: hogyan fognak elszámolni a lelkiismeretükkel Isten előtt, amikor életük végén a színe elé kell majd járuljanak?

– Az Egyesült Államok egykori elnökének, Donald Trumpnak küldött levelében nemcsak a „mély államra” utalt – amit már széles körben ismernek–, hanem egy, a háttérhatalom által uralt „mély egyházra” is. Megmagyarázná ezt?

– A „mély állam” kifejezés nagyon jól visszaadja a párhuzamos hatalom gondolatát, amely híján van a legitimitásnak, de mégis eljár közügyekben, bizonyos érdekek mentén. A mély állam az elitet segíti a közjóval szemben, amit az állam kötelessége előmozdítani. Ugyanígy fel kell ismernünk, hogy az elmúlt néhány évtizedben hasonló hatalom állandósult az egyházi szférában is, amit én mély egyháznak neveztem el és amely saját érdekeinek érvényesítését Krisztus Egyházával, legfőképpen a salus animarum [a lelkek üdvössége] céljaival helyezi szembe.

Ahogy az állami szférában jelen vannak a rejtett hatalmak, amelyek a kormányok döntéseit irányítják és a globalista programot követik, a katolikus egyházban is nagyon erőteljes a lobbi, amely ugyanilyen célokkal bitorolja a hierarchia csúcsát. Valójában mind az államot, mind az egyházat egy olyan törvénytelen hatalom foglalja el, amelynek ezek megsemmisítése és az Új Világrend létrehozása a végső célja. És nem összeesküvés-elméletekről vagy politikai fantáziáról beszélünk: ez bizonyított tény, ami közvetlenül a szemünk előtt zajlik, azt is beleértve, hogy az ENSZ főtitkára nemrég megerősítette, hogy a vírust az eltérő vélemények elnyomására használták.

2020 arra kényszerített minket, hogy a globalista Medúza szemébe nézzünk, és megmutatta nekünk, hogy milyen könnyű a mély államnak egy egészségügyi zsarnokságot rákényszeríteni emberek milliárdjaira. A nagyon magas túlélési arányú vírus, melyet nem is izoláltak, instrumentum regni [a királyság eszköze] lett, és ebben a kormányon levők, a média és az egyházi vezetés is bűnrészes. A bezárások által kiváltott gazdasági válságnak szükségszerűvé kell tennie az adósság eltörlését és az univerzális alapjövedelem intézményét, a magántulajdonról való lemondásért és az egészségügyi útlevél útján történő nyomon követés elfogadásáért cserébe. Aki visszautasítja a vakcinát, azt olyan fogolytáborokba internálhatják, melyeket már számos országban, köztük Németországban is előkészítettek. A bíróságok engedni fogják, hogy az alkotmányos és vallási jogainkat semmibe vegyék, mindezt egy örökös vészhelyzet nevében, ami felkészíti a tömegeket a diktatúrára. Ez vár ránk a Nagy Újraindítás szerzőinek beismerése szerint.

De az egymást követő szigorításokhoz, melyeket nevetséges és azóta bizonyítottan megcáfolt indokokkal vezettek be, eddig a tömegek egyfajta fideisztikus [a hitet a tudománynál többre becsülő és előnyben részesítő felfogás] hozzájárulást adtak, ami súrolja a babona határait. Az úgynevezett szakértők abszurd állításait megkérdőjelező „tagadás” vádja miatt sokan megértették, hogy a COVID-ot pontosan azért mutatják be vallási vonatkozásúnak, hogy ne lehessen megkérdőjelezni, mert ha tudományos szempontból tekintenék, akkor úgy kellene kezelni, mint az elmúlt évek összes többi koronavírusát. Ezek az ellentmondások sokak szemét felnyitották, a média pimasz talpnyalása és az ezt ellenzők közösségi média általi cenzúrájának megsokszorozódása ellenére is.

A teljes interjú Carlo Maria Viganò érsekkel ITT és ITT olvasható.