A varázsszőnyeg röptében, a rúnák varázslatában

Minden, amit teszek, varázslói tett kell legyen. Olyan tett, ami mentes a birtoklási vágyaktól, a kudarctól való félelemtől és a siker reményétől. Mentes az én kultuszától; minden amit teszek, rögtönzés kell legyen, a varázslásnak egy olyan műve, ahol szabadon megnyitom magam a végtelen impulzusainak.

(Carlos Castaneda)

 

- És ha nem veszi arcátlanságnak a kérdést: tulajdonképpen mi az, amiben maga hisz?
- A varázsszőnyeg röptében, a rúnák varázslatában, Ali Babában és a Szűzanya körüli látomásokban, a csillagközi utazásokban és a vörösbor üledékéből kiolvasható jövőben...
Buddha. Frodo mordori utazása. Az oltárszentség átlényegülése. Dorka és Totó. A húsvéti nyúl. Az űrből jött idegenek. A valami, ami a szekrényben rejtőzik. A feltámadás és a forgó kártyákból kirajzolódó Élet… A maga idején mindben hittem. Esetleg úgy tettem, mintha hinnék. Vagy mintha nem hinnék.
És most? Most éppen miben hiszek? - Úgy gondolom, hogy az életben egy a fontos - feleltem végül. - Az, hogy boldogok legyünk.
Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív.
Keserű. Édes. Élettől lüktető.

(Joanne Harris: Csokoládé)

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. (Moly)