Azt mondod: nem? Óh, Első Jelenés,
felejtenél? Vagy talán már nehéz,
nagyon nehéz már ébredni? Lehet,
hogy csak elkezdtem az életedet
és túlkorán magadra hagytalak.
Emlékszem: mikor összeraktalak
(fényből, mesékből, csöndből, gyöngyvirág
illatából, semmiből s így tovább,
az öncsalás ős receptje szerint),
mondom, amikor, ámuldozva,
mint
kezdő varázsló, készítettelek,
száz vagy ezer, lelkemből épitett
titoknak adtam benned új nevet,
a vágynak, mely a jövőt élteti
(ahogy a multat az emlékei)
s csak mint álmommal játszottam veled.
Első Szerelem, nem voltál enyém?
Mi az egész mindenség, ha nem Én?
(Szabó Lőrinc: Afrodite)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése