Ne feledd. Amit kínálok: csak az igazság. Semmi több.
(Morfeusz, Mátrix)
Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.
(Jn 8,32)
Apokaliptikus háború volt. Ez volt a háború.
Mit jelent az, hogy:
apokaliptikus? Mi az: apokalipszis? Szó szerint annyit tesz, mint: revelatio, megnyilatkozás. Olyan folyamat, amelynek következtében a dolgokról egyszerre leválik az, ami nem tartozik szorosan hozzájuk, minden az lesz ami, lehull róla a lepel és megnyilatkozik. Az egész emberi élet és az emberiség, mint sors, végzet. Ez az apokalipszis.
És a háború volt az az esemény, amely a dolgokról a leplet lerántotta.
Ebben az értelemben a háború volt a nagy exisztenciafilozófus, aki az embert a Semmi kellős közepébe állítja, - a halálba. S itt valami hallatlanul nagy dolog történik: ez a Semmibe való beállítás, amely megtanítja az embert, hogy az élet abszolút értelmetlenségének és céltalanságának sötét szakadékába belenézzen, és az élet semmiségét egész megrázó keservességében átélje, - ez a beállítás és élmény nem negatív. Ennek ellenkezője. Éppen ezen a Semmin, ezen az értelmetlenségen, ezen a végzetes céltalanságon gyullad ki valami egészen új, valami nagyszerűen termékeny, valami egészen más, mint az élet, legalábbis a földi és anyagi élet.
Amikor az ember átéli a Semmit, egyszerre szemben áll a Mindennel. És ez az új élmény: a Minden, - csak annak nyílik meg, aki a Semmit radikális módon átélte. Ez alól kivétel nincs. És ez az élmény a nagy választó: aki belemártotta magát a Semmibe, az megtermékenyült, és él a Mindenben tovább. Termékenyen és megújulva. Aki a rémületes élmény alól önmagát kivonta és elrejtőzött, az tovább maradt egy idejét múlta anakronisztikus, halott, semmis világban, amelynek nincs célja, értelme és már valósága sincs. Ez az apokalipszis természete: elveszni, megsemmisülni, tönkremenni és meghalni, - s az elveszésben, megsemmisülésben, tönkremenésben és halálban megtalálni azt, ami túl van a Semmin.
Az élet nem a legfőbb jó, hanem mindössze csak egy a javak közül, és csakis annyiban, amennyiben Isten birodalma számára teret enged. A háború volt az, amely kimutatta a dolgok tökéletes értelmetlenségét, de a háború volt az, amely radikálisan feltárta az értelmetlenséget, és ugyanakkor meggyújtotta az örök értelmet: a háborúban az élet elvesztette a legfőbb jó jellegét, minden fölöslegeset eltisztítva az emberről, belépési lehetőséget nyújtott Isten birodalmába.
Háborúban a pusztítás sohasem cél, legalább is nem öncél; a cél: a kollektív hatalmi helyzet újra való elosztása. S ezért sohasem lehet szó tisztán anyagi ösztönzésekről. A háború nagyobbik felében mindig szellemi; nagyobbik, fontosabbik és gyökeresebbik részében. S éppen ezért a háború mindig teremtő aktus is; újrateremtés, sőt: visszanyúlás az ősteremtésre: új határok, új vagyonok, új képességek, új lehetőségek születnek, - a semmiből. Bár a szellem művei a béke művei; de ha az ember visszanyúl a szellem méhében való fogantatás rejtelmes pillanataihoz, azt fogja találni, hogy sokkalta inkább háború, mint béke. Az emberben felébredt valami rémületes kozmikus tudat, hogy itt van a világban, felelős, van sorsa, kicsiny, elhagyatott, itt él elhajítva, önmagában egyedül, a borzasztó térben, egyedül, teljesen egyedül. Az embernek most határozni kell: ez a krízis. Beléptünk a válság szellemébe.
(Hamvas Béla: A Szellem és a háború, részletek)
Mátrix
Mátrix: Forradalmak
Mátrix: Újratöltve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése