ez volt minden

Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!" 

(Lk 7.13)

   Életem egyik legjelentősebb pillanata az első zen elvonulásomon történt. Az ötnapos program harmadik napján Kwong Rósi, az elvonulás vezetője elmesélt egy történetet, amely a nem sokkal azelőtti indiai tartózkodása alatt esett meg. Egy kis falu földútjának közepén állt, és néhány gyereket figyelt, akik az út szélén játszottak. Észrevette, hogy az egyik gyereknek csúnyán deformált az arca, és a többiek kötözködnek vele. A fiú kiközösített volt. Kwong csak nézte ezt a szerencsétlen kisfiút, és miközben ott állt, és nem tudta, mit tegyen, egyszerűen kitört belőle a zokogás.
   Még a történet felidézése közben is, ahogy ott ült előttünk fejedelmi meditációs pózban, a gyönyörű zen köntösében, őszintén sírt. Akkor ismertem meg valójában, milyen nyílt a szíve, és milyen hatalmas a bátorsága. Ott ült előttem a zen egyik legnagyobb szellemi tekintélye, és nyíltan sírt, anélkül hogy bezáródott volna, anélkül, hogy eltakarta volna az arcát, anélkül, hogy szégyenlősen visszahúzódott volna. Mélyen megérintette a kisfiú fájdalma, és ott állt az út közepén azon tűnődve, mit tehetne érte. Pár pillanat múlva úgy döntött, odamegy hozzá. Mivel nem beszélték egymás nyelvét, Kwong kézen fogta a fiút, benyúlt a zsebébe, és adott neki néhány pénzérmét. Jelezte neki, hogy azt szeretné, vegyen a többieknek is, és magának is jégkrémet. Amikor a fiú jelezte a többi gyereknek, hogy jégkrémet fog venni nekik, azonnal ő lett a hős, és a figyelem középpontjába került. A többi gyerek azonnal, boldogan, szeretettel és elfogadással ölelgette őt. A kiközösített és szomorú kisfiú egy pillanatra boldog volt, és ismét a csoporthoz tartozhatott.
   Ez volt minden, amit Kwong abban a pillanatban tenni tudott. Csak egy kis gesztus volt, mégis a nyitott szív és elme erejének példája. Bár nem tudta, mit tegyen, valahogy, intuitívan, mert az elméje nyitott volt, egyszerűen odasétált, és megfogta a kisfiú kezét. Számomra ez a megvilágosodott cselekedet példája. Annak a példája, amikor az elme képtelen kisilabizálni, hogyan reagáljon, ám a nyitott és felébredett szív át tudja venni az irányítást, és valami szépet kínál az adott pillanatban.

(Adyashanti: Kegyelembe esni - Ursus Libris Kiadó)