Előfordul, hogy néha az ember úgy vész el a kétségbeesés erdejében, hogy egy darabig észre sem veszi: eltévedt. Ameddig csak lehet, győzködi magát, hogy csak néhány lépésnyire tért le az ösvényről, bármikor visszatalálhat rá. Aztán újra és újra leszáll az éj, és fogalma sincs, hol van, merre jár. Ekkor már be kell ismernie: olyan messze kóborolt a kijelölt úttól, hogy már azt sem tudja, melyik irányban kel fel a nap.
Amikor sötét időket élsz át, és találkozol egy halvány reménysugárral, akkor muszáj, hogy a bokájánál fogva, szorosan ragadd meg azt a sugarat, és mindaddig el se engedd, amíg az ki nem húz a posványból - és ez nem önzés, ez kötelesség. Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény, jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó.
(Elizabeth Gilbert)
♡ ♡ ♡ ♡
Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek - teljes film
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése