Bort ittam szeretőm emlékére.
Mielőtt a szőlőt megteremtették volna,
lerészegedtem.
Azt mondják: bűnt ittál.
Abból ittam, amit bűn lett volna nem inni.
Még mielőtt születtem,
mámorban voltam tőle,
és így maradok mindörökké, még akkor is,
ha csontjaim elporladnak.
(Ibn-al-Farid)
Az öröm bennünk az adüton, a legrejtettebb szentély. Az öröm nem az ész dolga, hanem a szívé. Ezért a régiek számára az emberben a legmélyebb nem az agyvelő volt, hanem a szív. A mézet, a madhut nem az ész sóvárogja, hanem az a szív, amely tudja, hogy van aranykor és paradicsom és üdv, ahogy van langyos szél és érett gyümölcs és ének és nevetés.
A szíveket felderíteni. A khasszidok azt tanítják, a mennyekben lévő imacsarnok kapui aszerint nyílnak vagy záródnak, hogy az ember milyen mélyen imádkozik, de amikor az öröm imája száll fel, a csarnok minden kapuja sarkig kitárul.
(Hamvas Béla)
Az ember szívében csengő legvégső dal nem más, mint Isten hívó szava.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése