Hát itt a nyár! A nyár, amit imádok. Amiben égek, felperzselődöm, és amiben igazán élek. Áldás, békesség, és a gyönyörű nyári tűz legyen veletek. 🙂 💙🤍💙 (és menjetek el egyszer göröghonba, mert ott az otthona az újjászületésnek, a tűzmadár léleknek)
"Déli szigeten történt. Egy júliusi hajnalon a tenger partjára indultam olyan sziklák között, amelyektől elég távol kellett lépni, mert még a tegnapi hőségtől izzottak. A levegő már akkor égett. A fürdő után a felkelő naptól lángoló erdőn jöttem át és a temetőbe léptem. A bejárattól néhány lépésnyire virágzó rózsaszín leanderfa állt. A reggeli párában a fa és a fenyves és a tenger illata elernyesztett. A fa alá a langyos márványra feküdtem. Lehetett egy óra, talán kettő. Lehetett egy fél másodperc. Nem tudom. Soha mélyebben nem aludtam s abban a pillanatban, amikor az álom vizéből a felszínre bukkantam, irtózatos és fájdalmas gyönyör csípését éreztem pont a szívemen, olyat, mint a kígyómarás, de észvesztő kéj volt, olyan, mint egy arany villanás, mintha egy töredék másodpercre az üdvözültek kertjébe pillantottam volna. Sejtelmem sem volt arról, hogy mi történt. Csak azt tudtam, hogy olyasmi volt, aminek megismétlődéséért nem is lehet küzdeni. Tökéletesen reménytelen. Ha mégis, csak egészen kicsiny esélyem lett volna rá, azt hiszem, mint Faust, eladtam volna magam érte. Ezt a maró gyönyört és szívettépő kéjt pogány üdvösségnek hívom."
~ Hamvas Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése