Nem azért gyűltünk össze, hogy filozófiai vagy metafizikai dolgokról beszélgessünk, hanem hogy belenézzünk az élet könyvébe, hogy megismerhessük magunkat. Mert csak az önismeret vezet a világ, Isten, az öröm és a fájdalom ismeretéhez. A következő 2 órában egy utazásra indulunk önmagunk felé. Először is megemeljük a rezonanciánkat.
Üljetek egyenesen, csukott szemmel, figyeljetek a légzésetekre. Teljesen mozdulatlanul üljetek és figyeljétek meg a belső nyugtalanságot, a mozgás vágyát és ezt a mozdulatlanságot egyaránt. Vegyetek 5 mély lélegzetet, lassan és nyugodtan. (Szamadarsini itt energiát közvetített)
Köszönöm.
Mikor gyerek voltam, apám mindig azt mondta: légy valami nagyon különleges orvos, szív- vagy agysebész. A kedvenc tanáromtól azt hallottam: ha egy nagyon magas rangú hivatalnok leszel, tehetsz valamit a nemzetedért. A nagyszüleim azt mondták, házasodj össze egy jó emberrel, legyen nagy családod. Az egész környezetem arról beszélt, mit kellene gondolnom, de senki nem mondta meg, hogyan. Gyerekkorom óta hallom: gondolj a vizsgákra, az előrehaladásra, stb. stb. A családod, a környezeted az egész világod arra tanít, mit kéne gondolnod. Ha megkérdeztem, hogyan, azt mondták: ezt először, ezt meg másodszor és így tovább. De hogyan gondolkozzak, tanuljak, érzékeljek, hogyan figyeljek? Lehetetlen, hogy megtanuljam élni az életemet a magam módján? Lehessenek saját érzéseim, megfigyeléseim, a többiektől függetlenül? Lehetetlen, hogy a saját életemet a magam módján éljem?
Olvastam gyerekkoromban egy képregényt. Egy együgyű fiúról szólt, aki kiment a piacra és a spórolt pénzén vett egy kecskét. Ahogy ment haza, meglátta öt vásott fiú és elhatározták, hogy megviccelik. Szétváltak, az első odament hozzá és megkérdezte: mondd, miért viszel egy bivalyt a hátadon? Az együgyű fiú elcsodálkozott: ez egy kecske, nem látod?! Ment tovább, ekkor a második azt kérdezte tőle: miért viszel egy bikát? A harmadik pedig hogy miért viszed a nagyanyádat? A szegény együgyű egyre zavartabb lett, többször is megnézte mit visz, de mindig azt látta, hogy kecskét. Végül mikor a negyedik is valami mást mondott, annyira megijedt, hogy eldobta a kecskét, azt híve, hogy egy alakváltó démon és hazarohant.
A társadalom, az iskola, a vallás, a kormányok mind meg akarják mondani, hogyan gondolkozzunk magunkról. A vallás azt mondja: bűnös vagy. Az alapvető működésed hibás, hibákhoz vezet, bűnös vagy, érezd magad bűnösnek. Az ember alaptermészete gonosz, így ha elkezdem figyelni magam, ezt fogom találni. Az tehát a feladatom, hogy megfigyeljem magam, valójában ki vagyok én, kinek tartom én saját magam, mi pontosan az igaz természetem.
(a közönséghez) Megkérdezhetem önt, uram: kicsoda ön? (több emberhez odafordul a kérdéssel, a jelenlévők próbálnak okos válaszokat adni, végül egyikük megmondja a nevét, a nemzetiségét, a foglalkozását)
Igen, így beszélünk magunkról. Az életünk a kapcsolatainkból áll. Kik voltak a szüleim, a nemzetiségem, ki a férjem/feleségem, mi a munkám, a pozícióm stb. Ha elvesszük a tested, elvesszük ezeket a kapcsolataidat, mi marad? Ezek nélkül nem létezel.
Lehetsz boldog vagy boldogtalan. Volt egy gazdag üzletember, aki mindenféle olajüzlettel egymilliárdot keresett, majd elvesztette a 90 %-át, de még mindig maradt száz milliója. Nagyon szomorú lett. Közülünk viszont hányan örülnének ennyi pénznek? (derült helyeslés a teremben) de ez az ember szomorú. Miért? Mert csak azzal a sok pénzzel érezte magát biztonságban. Azt mondta: kitűztem magam elé egy célt és húsz évig dolgoztam érte, míg elértem. Most sokat veszítettem és nem vagyok képes tisztelni magam.
Boldogtalan emberré vált. Értitek? Megváltozott a kapcsolata magával, a bátyjaival is, mert együtt keresték a pénzt, a feleségével is, mert úgy gondolta, nem tudja annyira elégedetté tenni. A boldogtalanságát nem a pénz, hanem a kapcsolatok megváltozása okozta. A százmillió még mindig sok, de ő mégis boldogtalan.
A kapcsolatok táplálásának lehetősége tesz minket boldoggá. Ezért keresünk mindig kapcsolatokat. Sok dolgot fontosnak tartunk, Istennel, a gazdasági válsággal, halállal és reinkarnációval meg még egy rakás dologgal kapcsolatban, de a kapcsolatok az igazán fontos dolgok. Az, hogy mosolyogsz vagy szomorú az arcod, a kapcsolataidtól függ. Hányszor mosolyogsz egy nap? Hányszor nevetsz, táncolsz, milyen öregnek érzed magad? Mi az energiaszinted, ez mind a kapcsolataid minőségétől függ.
Készek vagytok egy utazásra? (nevetgélés, néhány „igen” a teremből)
Itt a titok: ha a kapcsolatok rendben vannak, az élet más területein is minden a helyére kerül. Minél több bennünk a gyűlölet, a fájdalom, ez annál inkább megjelenik a szavainkban, a viselkedésünkben. Váratlan problémák fognak fellépni az éltünkben. A világban semmi sem alakul a kívánságainknak megfelelően.
Nyisd meg a szíved és kérdezd meg magad: milyen kapcsolatok gyakorolják jelenleg az életedre a legnagyobb befolyást? Csak csukd be a szemed, nézz befelé és gondolkozz. Talán ez a szüleiddel való kapcsolat? Nem kell harcolnod és vitatkoznod velük. Mi van benned velük kapcsolatban, szeretet, fájdalom? Talán ők már eltávoztak és már csak benned élnek? Gondolod, hogy ez a kapcsolat gyógyításra szorul? Úgy érzed, a szüleid igazságtalanok voltak hozzád, nem kaptál elég kedvességet. Nem gondolod, hogy itt az idő elengedni a fájdalmat ebből a kapcsolatból?
Vagy a jelenlegi, esetleg régebbi partnereddel való kapcsolatod szorul gyógyításra? Talán nem tisztelt eléggé? Van itt fájdalom, csalódás? Kell ide gyógyítás? Vagy a gyerekeid. Fáj, vagy dühít, hogy hálátlanok, hogy a maguk életét akarják élni? Találsz itt szomorúságot magadban, szerinted máshogy kéne viselkedniük?
Vagy a munkádban. Keményen dolgozol és észre sem veszik, vagy nem szereted a munkát, csak túl akarod élni a napot. Mely kapcsolatokat érzed őszintének, boldognak? Válaszolj magadnak őszintén, hiszen másnak hazudhatsz, de magadnak mi értelme lenne? Melyik kapcsolatodon kéne dolgozni, gyógyítani? Látod, melyik az, hogy mit kellene tenned? Tedd a kezed a mellkasodra, tartsd csukva a szemed, nem kell senkire nézned, ezt csak te látod, tartsd a kezed a mellkasodon és gondolj arra a személyre, akivel kapcsolatban kéred a gyógyulást. Dönts, és ha hiszel Istenben, mondd Neki: „meg akarom gyógyítani ezt a kapcsolatot”. Ha nem vagy hívő (ez is rendben van), akkor mondd magadnak: eldöntöttem, hogy szeretetet viszek ebbe a kapcsolatba, mert nem akarok szomorú és sérült lenni többé. (itt Szamadarsini gyönyörű hindu nyelvű dallamot invokál) Nagyon lágyan mondd magadnak: drága Istenem, segíts meggyógyítani ezt a kapcsolatot! A szeretet és béke felé akarok haladni. Köszönöm, Istenem!
Köszönöm, nyissátok ki a szemeteket.
Mit gondoltok, ki Isten? Valaki, aki messze van, akivel beszélgethetünk? Az igazság az, hogy Isten a tudatosság. Isten nem valaki, aki kívül, messze van, hanem a mi felsőbb lényünk. Ha a szeretet, béke és öröm állapotában élünk, közel kerülünk ehhez a felsőbb lényiségünkhöz. Ha viszont a félelem, harag és sebzettség állapotát érezzük, a tudatosság alsóbb szintjén élünk. Ebben az esetben az életünk destruktív lesz. Egyik probléma jön a másik után és az életünk kényszerítővé válik. A viselkedésünk kikerül az ellenőrzésünk alól. Anélkül, hogy észrevennénk, egyre több külső körülmény kényszerít, az emberek folyton bántanak, a helyzetek csak egyféle viselkedést engednek. Romboló és kényszerítő lesz az életünk. És ismétlődő. Újra és újra ugyanaz. Ha megfigyeled az életedet, felismered ezeket a mintázatokat. Újra és újra ugyanazok a gondok, konfliktusok, problémák. Megkérdezed, miért történik ez? Azért, mert a tudatosságod alsó tartományában létezel.
Az élet teljesen megváltozik, ha átkerülsz a magasabb tudatosság állapotába. Konstruktív és biztonságos lesz. El sem képzelheted, milyen szép lesz. Hogyan kerülhetünk ebbe az állapotba? A titok az univerzum működésében rejlik: amit gyűlölsz, azzá válsz amitől félsz, azzá válsz, amit szeretsz, azzá válsz.
Például. Ismerek embereket, akik utálják a szüleiket. Néha jogosan, például az apa nem törődik a családjával, nem figyel rá, humortalan, csak a munkája érdekli. Miközben felnő a gyerek, folyton ezt hajtogatja: utálom ezért és ezért. Aztán mikor megkérdezte a feleségét és a családját, mi bajuk vele, rájött, hogy ő is pont ilyenné vélt.
Vagy egy másik, aki utálta a szegénységet, folyton újra és újra szegény lett, hiába keresett sok pénzt. Vagy ha egy embert utálsz. Ha gyűlölsz valamit a másikban, azt magadban is fel fogod fedezni.
Vedd tudomásul, minden, amire fókuszálsz, erőre kap, mert a tudatosság beszívja magába a dolgokat. Ha letagadod, akkor is benned van. Ha egy ember elutasít megában valamit, azt mondja, ez nem én vagyok. Persze, hogy nem te vagy, azért váltál ilyenné, mert utáltad. Vigyázz, hogy használod a tudatosságodat! Valamilyen akarsz lenni? Jó, akkor utáld!
Azzá válsz, amitől félsz. Gyakran töltjük félelemben az életünket, de igazán magától az élettől félünk. Az elítélő, kritikus emberektől, aki a buszon szemben ül veled, vagy a családodban is volt ilyen? És akkor férjhez mégy és rájössz, hogy a férjed is ilyen kritikus ember. Ez azért van, mert férsz tőle, bevonzod magadhoz. Az univerzum szerkezete ilyen. Nézz bele a szívedbe: félsz a magánytól? Akkor odajön hozzád.
Hogyan használod az elméd? Gyönyörű életed lehetne, de senki nem adja meg neked. Kitől várod a gyönyörű életet? A kormánytól? (kuncogás) Istentől, vagy a paptól a templomban? A fiadtól? Senki nem adja meg neked, meg kell tanulnod az elme nevű szerkezetet máshogy használni.
Amíg nem tudod máshogy használni az elméd, nem lesz más minősége az életednek. Változtasd meg az elmédet, ne engedd félelemből működni. Valóban meg akarod változtatni? Mert különben nem fog máshogy működni, az akaratodat fogja követni.
Amit szeretsz, azzá válsz.
A szeretetnek sokkal több ereje van, mint a félelemnek vagy az elutasításnak. Ha szereted a gazdagságot, gazdag leszel. Képes vagy igazán szeretni? Szeretni a jó tapasztalatokat az életben? Ha szereted a szép kapcsolatokat, meg fogod kapni, bejönnek az életedbe. Ennek a minősége nem másoktól függ. Minden kapcsolat minősége tőled függ. A csomagolás lehet más, de a tartalom ugyanaz lesz mindig.
Tehát mi az, amit szeretsz az életben? Az, amit leginkább szeretsz, eljön hozzád. Adjunk több időt a szeretetnek, szenvedélyességnek, a kedvességnek és bizalomnak, többet, mint az utálatnak és félelemnek. Az anya csak szeretetet ad a gyereknek, de a gyerek dönthet úgy is, hogy utálja vagy fél tőle. Te is dönthetsz, hogy egy gyönyörű kapcsolatod lehet vele. Karácsony közeleg. Módod van meggyógyítani a kapcsolatodat vele. Lehet, hogy nem kapott szeretetet gyerekkorában, most te megadhatod neki. Lehetsz te az anya, ezen a karácsonyon megteheted, nem kell várnod. Lépj kapcsolatba a magasabb tudatossággal és szólítsd meg: Istenem, vagy ahogy nevezed, Krisztusnak vagy akárhogy. Mondd: meg akarom jeleníteni az életemben ezt a szeretetet, most azonnal. Ha eldöntöd, megtörténik, megtanulod máshogy használni az elmédet, át tudod helyezni a célpontot. Megváltoztathatod a dolgokat, melyek betöltik a fejed. Valaha gyűlölet és közömbösség volt benne, meg tudod tölteni most szeretettel? Vedd észre, kapd rajta magad: aha, már megint ezt csinálom! Tanulj meg másként gondolkodni és megváltozik az életed, tele lesz szeretettel. Használd máshogy a gondolataidat.
Használd máshogy a szavaidat! Hogy akarsz gyönyörű tapasztalatokat az életedben, ha naponta tízszer elmondod: mekkora szívás az életem! (derültség) Ahányszor kimondasz egy szót, az univerzum erejét használod, és az olyan, mint a bumeráng. Tudjátok, mi az? Az egy eszköz, ami visszajön. Minden szó, amit kimondasz, visszajön hozzád, tapasztalatként. Légy tudatos, milyen fogalmazást használsz! „Senki nem tudná ezt a kapcsolatot rendesen kezelni, egy élet kevés a meggyógyításához”
Hozzáadod magad, a szavaidat a teremtéshez. A gyűlölet olyan, mint a jég. Amikor jeget tesznek valamibe: egyre hidegebb lesz. Melegítsd fel a kapcsolataidat a szeretet erejével. Használd máshogy a szavaidat, figyeld meg, hogyan beszélsz. Ha a szavaid rombolóak, változtasd meg, ne mondd ki.
Beszélj figyelmesen, mind másokhoz, mind magadhoz. Mindig, mikor magadhoz beszélsz, tényleg, akkor kihez beszélsz? Mennyi időt töltesz ezzel? Beszélsz a kocsidhoz: jaj, te rémes autó! Mikor negatív módon használod a szavakat, visszajön hozzád. Építő módon használd a szavakat, amilyen életet akarsz. Vedd észre, hogy te hozod létre az életedet, az univerzum visszaadja neked mindazt, amit kibocsátasz. Tanuld meg máshogy használni a szavaid.
Gondolkodj máshogy, beszélj máshogy és végül: cselekedj máshogy. Ismerek kedves embereket, akik óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy lefogyjanak.
Jó cél: gyorsan legyen meg. Ne egy hónap alatt akarj lefogyni, mert az ilyen cselekvés nem hoz gyümölcsöt. Helyette van valami amit úgy hívnak: következetes cselekvés. Ne hagyd abba, csak haladj ebbe az irányba és meglátod, valami történik.
Ha utazgatsz Indiában, főleg vidéken, láthatsz embereket, akik ülnek egy kis kalapáccsal a kezükben egy óriási sziklán és lassan ütögetik. Úgy sajnáltam őket, mikor fog ez a nagy szikla széthasadni? De egy hónap után meglepve tapasztaltam, hogy az óriási szikla széthasadt. Miért? Nem az apró ütések miatt, hanem az állandó, folyamatos hangrezgések hatására. Bármit akarsz, pl. egy kapcsolatot meggyógyítani, következetesen tedd. Ha szeretetet akarsz létrehozni, légy benne következetes. Senki nem csalódhat benned, csak a saját gondolataid. Ami árt neked, az a saját szavaid, amit mondasz magadnak.
Már most is elkezdhetsz szeretetet behozni az életedbe. Most, karácsonykor ajándékozd meg magad vele. Gondolkozz máshogy. Hogyan? Növeld meg a tudatosságodat. Mert a gondolat mindig irányul, halad valami felé, és te döntöd el, hogy ez öröm vagy fájdalom. Ez a gondolat természete. Este, mikor lefekszel, nézd, mit csinálnak a gondolataid. A mozi, amit nézel, milyen? Fájdalommal és félelemmel teli? Hogy tekintesz a jövőre? Kapd el a tudatosságoddal a gondolatokat: „na, már megint!”
Máshogy gondolkodni azt jelenti, figyelemmel tudatosnak lenni a gondolatok felett. Ha figyelsz, ne kezdd el automatikusan hibáztatni magad: nahát, milyen rémes vagyok, ne fűzz hozzá semmit csak figyeld meg, hogyan gondolkodsz. Figyeld, hogy mennek a gondolatok folyton ugyanarra, mint a lovak. Ha felülsz egy lóra és tízszer elmész valamerre, tizenegyedszer el fog menni arra magától. Ilyen a gondolat is. Lásd a szokásokat, hogy hogyan megy mindig arra. Légy tudatos a gondolkodási szokásaidra (elismételteti a mondatot a közönséggel) ne felejtsd el: ha tudatos vagy, módod van megváltoztatni. Légy tudatos arra, hogyan látod és ítéled meg magad és figyeld, hogyan használod a szavaidat. Helyes szavak, ez nagyon fontos. Tanulj egy új életet. Figyelem és tudatos gondolkodás, észrevenni a régi mintákat. Ne ítélj, csak mondd: na, már megint egy beidegződés.
Gondolatok, szavak, cselekvés. Bármit teszel, légy tudatában. A mostani karácsonytól a következőig dolgozz azon, hogy meggyógyítsd a kapcsolataidat, tedd szokásoddá a szeretetet. Egy éved van rá. Hozz döntést. Ha 30-40 évig gyűlöltél, 50 évig féltél, mi az egy év, képes vagy rá, ha eldöntöd. Hányan gondoljátok, hogy meg kéne próbálni? Ha meggyógyítunk egy kapcsolatot, jó lenne, ha tartósan sikerülne.
Lassítsuk le a reakcióinkat (ezt a mondatot is elismétli a közönség). Ahányszor gyorsan reagálunk, az reflexes lesz
A felfogás és a reakció között megfigyelés kell, hogy legyen. Legyen idő, mert ha nincs, nem tudjuk a bölcsességet, az intelligenciát használni. Lassuljunk le, ez fontos.
Van egy híres történet, az interneten küldte valaki. Volt egy asszony, akinek késett a repülője, ezért vett magának egy kis süteményt, a kedvencét, leült olvasni és letette maga mellé az ülésre a sütit. Kiment a mosdóba és mikor visszajött, észrevette, hogy egy férfi ül a mellette lévő helyen. Kivett egy sütit, elkezdte enni és észrevette, hogy a férfi is nekiállt enni a sütijét, anélkül, hogy kért volna belőle. Nagyon mérges lett, de nem szólt semmit és kivett egy újabb sütit. A férfi mosolygott, de ő sem szólt, felváltva ették egyik sütit a másik után, végül eléretek az utolsóig. A férfi kivette és megfelezte. A nő nagyon dühös volt, hogy minden köszönet vagy engedély nélkül a férfi megette a fele sütijét és elrohant. Mikor beszállt a repülőbe, elő akarta venni a könyvét és akkor jött rá, hogy a csomag süti, amit vett, ott van a táskájában! A férfi sütijét ette!
Milyen a felfogás? A felfogás mindig önközpontú. A nő belső módon reagált. Néha tényleg arra reagálunk, ami van, vagyis külső módon, de legtöbbször belsőleg, az előfeltételezések segítségével. Figyeld meg, hogy reagálsz. Rögtön következtetéseket vonsz le. Úgy figyelj, mint egy tudós, mikor mikroszkópba néz. Ne úgy, hogy ez jó, ez meg rossz, csak figyelj. Figyeld meg magad, mi történik a felfogás és a reagálás között. Figyeld magad, hogyan gondolkozol, érzel, hogy cselekszel. Egész életed elmegy úgy, hogy nem vagy rá figyelemmel.
Ha megismered, hogyan gondolkodsz, megismered magad és az egész világot is.
Részvéttel, kedvesen, türelemmel fogod majd szemlélni. Lassíts le, ez a kulcs, hogy ismerd meg magad. Ez egy jó kihívás.
A cselekvéseket és szavakat megfigyelni és uralni könnyű, de a gondolatokat! Ez az igazi kihívás. Meg fog változni, könnyűvé fog válni az életed. Ezer nehézséged közt is képes leszel kiegyensúlyozni a dolgokat és te is egyensúlyban tudsz majd maradni.
Az életed tükör. A külvilág a belső világ tükre. Ha belül egyensúly van, kívül is az lesz és ha kizökken, hamar újra egyensúlyba kerül. Mit választasz, az egyensúlyt vagy az egyensúlytalanságot? De nem fogod csak úgy megkapni, meg kell érte dolgoznod. Ez az élet gyönyörű oldala és minden jót kívánok hozzá. Erre a karácsonyra azt kívánom, hogy tegyetek valamit belül, így a következő karácsonyig meg tudjátok változtatni az életeteket. A múlt ugyanaz marad, de ti egy másik emberré válhattok és ez egy új élet kezdete lehet.
Köszönöm.
Most pedig kérdésekre válaszolok.
Kérdés: Mit kell magamban átalakítanom, hogy megjelenhessen az életemben az igazi társam?
Jó kérdés. Ha elkezded tisztelni magad, lehetséges, hogy jön valaki az életedbe, aki tisztelni fog. Ha nem tiszteled magad, akkor az, akire rátalálsz, sem fog tisztelni.
Hogyan tiszteljük magunkat? Ahhoz, hogy tiszteljem magam, szeretnem kell magamat. Ahhoz pedig, hogy szerethessem magam, el kell magam fogadnom.
Hogyan fogadjam el magam, például a külsőmet, a testemet? Mondjuk reggel benézek a tükörbe és azt mondom: az orrom lehetne egyenesebb (derültség), magasabb vagy másmilyen lehetnék. Helyette azt mondom: igen, az orrom görbe és elfogadom ezt a tényt. Ha azt mondogatom: „gyönyörű vagyok, gyönyörű vagyok” az nem vezet célra. Elfogadásra van szükség, elfogadni a dolgokat, ahogy vannak, kommentár nélkül. Ne mondjuk, hogy jó vagy rossz, vagy hogy ilyen vagy olyannak kellene lenni. El tudjuk fogadni a testünket, a műveltségünket? Többet kellene tanulni, olvasni, de ha összemérjük okosságunkat valaki máséval, nem leszünk elégedettek. Elég okosnak tartjuk magunkat?
El tudjuk fogadni a múltunkat, mindent, ami csak történt az életünkben? Ez a kulcsa a spirituális növekedésnek: elfogadni és szeretni magunkat. Szeretem, elfogadom és tisztelem magam és akkor automatikusan kapok valakit, aki tisztelni fog engem.
Kérdés: Úgy értettem az eddigiekből, hogy minden tőlem függ. De életemben nemcsak az én erőfeszítéseim vannak, hanem másoké is. Úgy érzem, hiába viszek egy kapcsolatba szeretetet, ha a másik fél gyűlöletet visz bele. Megvilágítanád ezt a kérdést számomra?
Nem egyedül élünk a világegyetemben. Tapasztalatból beszélek. Nagyon ősinek érzem magam, mert rengeteg élet áll mögöttem, láttam egy csomó dolgot.
Ha a nem-ítélkezés és kedvesség állapotában létezünk, az emberek körülöttünk mégis dühösen, sebzetten reagálnak dolgokra, vagy éppen nekiállnak őrjöngeni, akkor nagy a kísértés, hogy azt mondjuk, na ebből elég, feladom. De választhatjuk azt, hogy a saját szabályaink szerint játszunk. A saját jólétünkben maradunk. Az élet ki fogja nyitni az ajtókat, melyen bejöhet az öröm, a szeretet és szenvedélyesség.
Éld az életedet egy kicsit több mosollyal, derűvel és biztos lehetsz, hogy az utadon haladsz.
Kérdés: Hogyan tudjuk különválasztani az ego motiválta eredményeket és a tudatosság céljait?
Kérlek, definiáld számomra, mit nevezel egónak? Csak hogy tudjam, ugyanarról beszélünk e?
Egónak nevezem azt, ami azon dolgok felé hajt, melyek jelen pillanatban fontosnak tűnnek, de az élet teljességét tekintve lényegtelenek.
Szóval a sikereid nem fontosak?
Mi a siker? Nem úgy értem, hogy felesleges, csak pl. valami, ami épp boldoggá tesz, de ha ma életem utolsó napja lenne, valami mást tennék.
Szóval az ego az, amit a vágyak dominálnak. Ezt tanultam a mesteremtől. Ha arra használjuk, hogy a sikerekhez vezessen, az nem baj, rendben van.
Gondolj bele: napi 16 órát dolgozom, azért, hogy egy vadiúj Mercedes-t vehessek, csak mert nagyon szeretem. Nem azért, hogy bárkit lenyomjak, vagy domináns lehessek, csak szeretem, ha a szél a hajamba kap, ahogy vezetem. Ez szenvedély, ami hajthat valami felé. De néha vágyom valami nagyobbra. Mert megvan a Merci és boldoggá is tett 3 hónapra. Először, ha a fiam becsapta az ajtót, még pofon vágtam. A harmadik hónapban már én vágom be az ajtót.
Miután elértem és kielégítettem egy csomó vágyamat, elkezdek kívánni egy kevésbé ön-központú életet.
Az önközpontúság az, amikor az én örömöm, az én élvezetem, az én boldogságom a fontos, én vagyok az elején, a közepén és a végén is. A kapcsolataim is engem szolgáljanak, csak kapni akarok, adni nem.
Ha a tudatosság növekszik, megjelenik a részvét. Nem az a kérdés, mi tesz engem boldoggá, hanem hogy más minek örül. Ez lehet a család, a közösség, az egész nemzet vagy minden ember. Rá fogsz jönni, mekkora örömet okoz, ha másokat boldoggá tehetsz. Ez a kezdet, de a részvét nemcsak egy fogalom.
Ha megtanulsz adni, felfoghatod, hogy mi a különbség az öröm és a boldogság között .Öröm, ha szolgálod magad, de boldogság másokat szolgálni. Gyerekkoromban mindig azt mondta a pap, hogy szolgáljunk másokat. Volt egy ünnepség. És mi elkezdtünk versenyezni a bátyámmal, hogy ki ad nagyobb felajánlást. De nem könyörületességből, hanem izgalomból fakadt. Szolgálni másokat megtiszteltetés. A tudatosság emelkedésével automatikusan emelkedik a részvét, a szolgálat vágya.
Kérdés: Miért nem tudom megteremteni az anyagi jobblétemet, mit rontunk el a pénzzel való viszonyban, hiszen minden bejövő jövedelmem azonnal kifolyik ezer helyre.
Meg kell figyelned, milyen a viszonyod a gazdagsággal, a pénzzel kapcsolatban. Mit mondtak, hogy vélekedtek a szüleid erről, milyen szokásaid vannak. Kérdezd meg magad, mi vesz rá arra, hogy rögtön kiadd, hogy többet költsél, mint amennyid van. Ha megfigyeled a gondolataidat, feltehetően egy nagyon régi eseményhez fogsz jutni. Ez uralja az egész tudatosságodat.
Volt az egyik tanfolyamon egy üzletember, aki már kétszer rengeteg pénzt keresett, majd tönkrement. Most épp harmadszor szedte össze magát és tanácsot kért, mit tegyen, hogy ne veszítse el újra mindenét. Szerette volna tudni, miért történik ez. Ahogy növekedett tudatosságban a tanfolyamon rájött, hogy nem tiszteli a pénzt, úgy gondolta, megkeresem és kiadom. Egyszer aztán vissza tudott emlékezni a gyerekkorára, mikor az apja 9 éves korában meghalt, annyira szegények voltak, hogy a temetésre sem telt. Emlékezett a fájdalomra, amit átélt. Ekkor kialakult benne egy gyűlölet a pénzzel kapcsolatban.
Ha rájössz, miért gondolkozol valahogy, azt is eldöntheted, hogy máshogy teszed, ekkor egy teljesen új élet kezdődhet számodra. Figyeld magad, a szokásaidat. Mindig, mikor valamit választasz, légy tudatos. Élheted az életedet éber tudatossággal. Az életed nagyon jóvá válhat így.
A utolsó néhány percben üljünk egyenesen, figyeljünk befelé csukott szemmel és döntsük el, hogy kapcsolatba lépünk a saját felső, isteni tudatosságunkkal. Az isteni forma és név nélküli, érezzük a tudatunkban honoló csendességben. A szívünkben lakozó részvét által formát kaphat. Kapcsolódjunk ehhez a belső, isteni jelenléthez (békés indiai zene szól). Beszélj a felsőbb tudatossághoz, mint a barátodhoz, a szeretteidhez vagy épp saját magadhoz. Szólj hozzá és kérd a segítségét, hogy tudatos lehess a gondolataidra és segítsen megtanulni máshogy használni a gondolataidat. Megtanulni szeretettel gondolkodni és cselekedni, kérd, hogy segítsen tudatosan cselekedni, lelassítani a reakciókat, hogy legyen idő a felfogás és reagálás között.
Döntsük el, hogy a körülöttünk élő emberek számára is szeretetet hozunk, ettől a karácsonytól kezdődően. Öleljük magunkhoz gondolatban őket (a zene átvált Szent Ferenc imájára: Uram, tégy engem békéd eszközévé…) Köszönöm, Istenem! Köszönöm, hogy szeretetet hozhatok, hogy tudatossá teszel, hogy végre láthatom magam igaz valómba. Köszönöm!
Kinyithatjátok a szemeteket. Boldog ünnepeket kívánok mindannyiótoknak és remélem, egyszer még találkozunk.
Szamadarsini átadja a mikrofont Amritajinak, aki a magyarországi közösségért felelős, Ő is boldog ünnepeket kíván és megköszöni a szervezőknek, hogy lehetővé tették az előadást)
2 megjegyzés:
Milyen igaz minden szava...köszönöm, hogy megosztottad velünk! : )
Kedves Gabriella! Szívesen! :)
Megjegyzés küldése