- A Semleges a sors démonjai közül az utolsó és a legveszedelmesebb. Az indifferencia, az üresség, a kényelem, a közöny, a részvétlenség, a távolság kísértése. Ez az az állapot, amelyben az ember óvakodik tudomást szerezni arról az égő és irtózatos szenvedélyről, amely a világot teremtette, teremti és fenntartja.
(Hamvas Béla)
Az intenzitásért fennmaradást, biztonságot, az isteni megszállottságért lelki nyugalmat, a gyönyörért elégedettséget, a szabadságért kényelmet, a halálos izzadásért szobahőmérsékletet kap cserébe.
(Hermenn Hesse: A pusztai farkas)
Egy kérdéssel akarnám kezdeni. A kérdés valódi. Nem költői. Vagyis magam számára is kérdés. Tanítok vallásos egyetemen, ott is fölteszem - a kérés úgy szól: Van-e maguknak elképzelése arról, hogy a monoteizmus, az egyisten-hit miért győzte le a politeizmust, a sokisten-hitet? Mi ennek a győzelemnek az oka? Mert ha az ember bizonyos szempontból a politeizmusra gondol, akkor az emberi élet szempontjából egy sor pozitívumot lát. Sokkal szabadabb volt az élet, sokkal nyitottabbak voltak az emberek az életörömre. Azt gondolom, hogy a zsidó-keresztény etika borzasztóan megnyirbálta a pogány világ életörömre való beállítódását, aminek az volt a lényege, hogy ha már ide születtél a Földre, akkor élj meg minden lehetőséget, minden szélsőséget is, amire módod van. Mindent ismerjél meg, amit lehet. Aztán a zsidó-keresztény kultúra a szélsőségek jó részét kriminalizálta. Bűnné nyilvánította. Azt gondolom, hogy ez a bűnné nyilvánítás egész másképp volt. Azt gondolom, hogy a pogány világ bűnei az istenek ellen szóltak ugyancsak, de hát ennek egész más jelentősége volt, mint a monoteizmusban. Az istenek esetleg megharagudtak valakire mert megsértette a kultuszt, vagy csinált valamit, ami egy istennek nem tetszett. Na de ennek semmiféle súlyos lelki következménye nem volt! Nem volt bűntudt, nem volt súlyos bűntudat. Nem volt mindennek lelkileg lenyomasztó, legörnyesztő súlya. És mikor az egyistenhit mindezt felváltotta, akkor az élet szélső élményeit kriminalizálta: nem szabad megélni a legszélsőbb élményeket. Másrészt pedig egy Isten volt, becsaphatatlan, a mindenségbe látott, a szívekbe látott, lát ma is, nem lehet előle elmenekülni sehova védelemért. Egy kézből jön jutalom és büntetés. És ettől kezdve az európai kultúrának központi témája lett a bűn és a bűntudat.
(Popper Péter: az önmagát kereső ember)
(Carlos Castaneda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése