2014. január 6.

tüzet viszünk


Maurine Stuart roshi egy nap épp a barátaival teázott cambridge-i otthonában, mikor megszólalt a telefon.
 - A Buddhák festik a lábkörmüket? - kérdezte egy hétéves telefonáló.
 - Te fested a lábkörmödet? - kérdezett vissza a roshi.
 - IGEN! - sikította a kislány, és letette a kagylót.


(Maurine Stuart)
 



Kortárs sámánének, amely egybetereli a nőket. 

https://www.facebook.com/photo.php?v=591164404291944

Visszanyúlok a gyökereimhez, ahhoz a nőstény emberállathoz, akinek mammutra vadászott a párja, és aki társaival bogyót gyűjtött az erdőben, miközben mellén ringatta újszülöttjét, és ha jött az ősvaddisznó, akkor a nőcsoport egyként rebbent odébb. A női erő feltartózhatatlan, vulkánként tör föl a föld közepéből. Születőben van egy új, lágyabb, emberibb világ, ahol felváltja a versengést egymás segítése, a magányos egyént a megtartó közösség, az összeszorított ajkakat a fogvillantós nevetések, a tesztoszteront az oxitocin. 
Én érzem ezt. És szeretném, ha ti is éreznétek.
A következő videó - a Szabadon című dal - január 10-én jelenik meg.

(Palya Bea)


2 megjegyzés:

tartarossz írta...

Igazából a sorozatban gyártott dreamcathchers-ek nem fogják meg az álmokat. Azért mert a védő-óvó energia mindig abban van ami személyes, abban ami láthatatlan, a gondoltban ami létrehozta a láthatót...de a közösség pedig csak ott létezik, ahol a külső körülmények miatt a csoport egyéni harcait felváltja valamiféle kooperáció, addig pedig amíg amíg a külső körülmények mindig is versenyre (létharc, küzdelem a szaporodásért)kényszerítik a nők és a társadalom részéről is a férfiakat, így ezek az evolúció által kódolt viselkedésformák nem lesznek dekódolhatóak, attól függetlenül, hogy valójában irritáló a tesztoszteron világ, de a kegyetlenségnek vannak női formái és attribútumai.

duende írta...

Kedves tartarossz! Igen, tudom. A képet azért tettem fel, hogy jelezzem, hogy az a világ még egy álom, de legalább már álom.
Igen. Az egyéni tudatosabbá válás az egyetlen út, mert ha egyénekként tudatosabbá válunk, akkor leszünk képesek olyan közösségeket létrehozni, amelyek nem a harcon és kirekesztésen alapulnak.
Utolsó mondatodra csak annyit, hogy amint egy nő megszólal, a férfiak máris fenyegetve érzik magukat, harcállást vesznek fel. No komment. :)