2013. szeptember 8.
ha ezt ön boldogságnak nevezné
Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bűn révén az erényt.
Azt hiszem, a szenvedés az emberi élet lényeges alkotórésze, amely nélkül teljesen cselekvésképtelenek lennénk. Mindig megpróbálunk kitérni a szenvedés elől. Ezer meg ezer módon kísérletezünk, de teljesen sohasem sikerül. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy mindenképpen keresnünk kellene legalább egy olyan utat, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy elviseljék az elkerülhetetlen szenvedést, minden egyes emberi lény osztályrészét. Aki legalább annyit elért, hogy el tudja viselni a szenvedést, már csaknem emberfeletti feladatot teljesített. Ez bizonyos fokig örömmel vagy elégedettséggel töltheti el. Ha ezt ön boldogságnak nevezné, nem sok kifogásom lenne ellene.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
... Elnézést, most képtelen vagyok megnézni a videót, de... Jung emelte be a köztudatba, igaz, "szinkronitás" néven... Mostanság gyakran emlegetem, tán forog is a sírjában :)
akkor majd ha lesz rá időd, érdemes lesz megnézni :)
Nézem. Már megint a Vipassana... évezredekkel ezelőtt rájöttek a hinduk, hogy az izomzat előre jelzi a későbbi történéseket. Egyébiránt ahogy nem törődöm avval, miként működik az áram, elég, ha ég a villany, amikor felkapcsolom, a szinkronicitás tudományos magyarázata se izgat. Elég, ha látom, hogy van :) (Aláírás: Egy Tudománytalan Bölcsész :))
Ja, az előző életeim sem érdekelnek. Majd ha én érdeklem őket, akkor szólnak. :)
Majd szólnak, én is így, szoktak egyébként. Mármint szólni ha fontosak. :)
Megjegyzés küldése