Valami, valaki, valamilyen szellem hajszol mindannyiunkat az élet
sivatagán át, és elkap, még mielőtt a mennyországba érnénk. Persze,
ahogy most látom, csak a halál az: a halál kap el bennünket, mielőtt a
mennyekbe érünk. Életünk során mind azért vágyakozunk, azért sóhajtozunk
és epekedünk és mindenféle édes mámorba azért vetjük bele magunkat,
mert emlékszünk valami elveszett boldogságra -
Rájöttem, hogy már számtalanszor meghaltam és újjászülettem, csak nem
emlékszem rá, mert olyan kísértetiesen könnyű az átmenet az életből a
halálba, és vissza az életbe, olyan szemfényvesztő semmiség, mint
elaludni s aztán felébredni milliószor, tökéletesen jelentéktelen dolog,
tudatában sem vagyunk. Rájöttem, csak a Való Szellem stabilitásának
köszönhető a születésnek és halálnak ez az állandó fodrozódása: mint
ahogy a szél borzolja a víz tiszta, derűs tükrét.
~ Jack Kerouac: Úton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése