Hitelesség

Nagyon vallásos családban nőttem fel. Később eltávolodtam, s aztán mindenfelé odaszaglásztam, és mindenütt ugyanazt tapasztaltam. Önglorifikációt. 
Amit én hiszek, amit én képviselek, ami az én utam, az jobb, az csillogóbb, az Istennek kedvesebb, mint a tiéd. Ebben gőgöt érzek, egy olyan gőgöt, ami számomra elfogadhatatlan. 





Arra jutottam, hogy a mai ember rendezze el személyesen saját viszonyát a transzcendenciával. Ez az egyik, amit gondolok. A másik, hogy nem tudom megmondani, milyen utat kell járni, én csak azt tudom elmondani, hogy én hova jutottam el. Oda jutottam el, hogy másodrendű, hatodrendű, huszadrendű, századrendű, hogy mit mond valaki. Hogyan él. Ez az egyetlen, ami azt hiszem, hogy igazán érdekes, és ez az egy, ami igazán számít. És a dolog nincs tovább.
De van egy meggyőződésem, és ez csak az én szubjektív marhaságom. Hiszem, hogy nincs hiteles hit kétely nélkül. Azt gondolom, hogy aki megkínlódik a saját kétségeivel, az megedződik. És ehhez hozzá tartozik az is, hogy megengedem, hogy másoknak szabad másképp is gondolkodni a világ dolgairól. Csak gondolkozzék. Az nagyon fontos. 

(Popper Péter)


Megjegyzések