Hét pillanat

Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban. A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra. A harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel, rossz utakra kalauzolnak. A negyedik pillanatban magányos leszel, mint egy kő, társat választasz magadnak, mindörökké szeretni. Az ötödik pillanatban küzdesz, ezer ellenében, s bár nem egyedül vagy, segítségre mégsem számíthatsz. A hatodik pillanatban a tested láthatatlan sereg kínozza, gyötri, tiporja, megmarkol az idő vaskeze. A hetedik pillanatban meghalsz.
Mi elfelejtünk.
Jim Morrison: Hét pillanat




A pszichológus válaszol rovatokban örökké a felelősségvállalásról papolnak, ám ezek csak szavak: kegyetlenül nehéz, sőt egyenesen fenyegető annak a tudata, hogy az életünkért egyedül mi tartozunk felelősséggel. Mindig az okozza a problémát, hogy az önmagunkkal kapcsolatos igazság teljességgel hatástalan intellektuális belátásától eljussunk oda, hogy ezt az igazságot át is éljük. Ez kizárólag akkor történik meg, ha mély érzelmeket szabadítunk fel, amelyek erőt adnak a változáshoz. Pusztán az érvek ereje nem hatolhat olyan mélyre, hogy valódi átalakulást indítson el. Ez szinte soha nem következik be. Egy felismerés akkor válik valóban az enyémmé, ha a csontjaimban érzem. Csak ebben az esetben vagyok képes a felismerés tudatában cselekedni.

A többet is tehettem volna érzete mögött viszont a befolyásolhatatlan befolyásolására irányuló vágy lapul. Hiszen ha valakinek az a bűne, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt, akkor ebből az következik, hogy valamit igenis tehetett volna - vigasztaló gondolat ez, amely elvonja a figyelmünket szánalmas tehetetlenségünkről, amely a halállal farkasszemet nézve önt el bennünket. A határtalan erő és fejlődés szövevényes illúziójába zárva szinte mindegyikünk hisz abban - a kapuzárási pánik bekövetkeztéig legalábbis -, hogy a lét nem más, mint tettek és teljesítmények végtelen, emelkedő spirálja, amelyet egyedül az akarat befolyásol. 

Tapasztalataim szerint négy kiemelkedő adottság létezik: saját halálunknak és szeretteink halálának elkerülhetetlensége, a szabadság, amely lehetővé teszi, hogy az életünket magunkénak valljuk és elfogadjuk, a végső pillanat magánya, és végül az a tény, hogy az életnek nincs egyértelműen meghatározható értelme.

Általánosságban jobb, ha a hárító mechanizmusokat egészen addig nem gyengítjük, amíg nem okoznak több problémát, mint amennyi támaszt nyújtanak, és amíg nem tudunk jobbat ajánlani helyettük. A reinkarnáció például pontosan ilyen eset: bár én személy szerint a haláltagadás egy formájának tekintem, nem igyekeztem tehát aláásni, hanem mindig támogattam. Soha ne vegyél el semmit, ha nem tudsz helyette jobbat ajánlani. Óvakodj levetkőztetni azt, aki nem tudja elviselni a valóság csípős hidegét.
Irvin D. Yalom




Az élet szenvedés, mondják a buddhisták. És nem csak ők, mások is - mind tudjuk, hogy így van. Ennek fényében véleményem szerint az élet célja, amit a mitológia és a pszichológia több évtizedes tanulmányozása után elmondhatok: az, hogy találjuk meg a létezés olyan módját, ami annyira értelmes, hogy a tény, miszerint az élet szenvedés, már lényegtelen vagy akár elfogadható. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy elviseld a nehéz körülményeket anélkül, hogy bosszússá, csalódottá vagy kegyetlenné válnál.
  Jordan B. Peterson

Megjegyzések