2018. január 31.

Szufi 2.

   Bahá Ed-Dín éppen néhány tanítványával üldögélt, mikor pár követője lépett a fogadószobába. 
   El-Sah egymás után megkérdezte tőlük, mi járatban vannak.
   Az első azt mondta:
   - Te vagy a legnagyobb ember a földön.
   El-Sah erre így felelt:
   - Orvosságot adtam betegségében, és most azt gondolja, hogy én vagyok a legnagyobb ember a földön.
   A második így lelkendezett:
   - Szellemi életem megnyílt, mióta bebocsátást nyertem hozzád.
  - Bizonytalan volt és nyugtalan, senki sem hallgatta meg problémáit. Én leültem vele beszélgetni, és az ebből származó nyugalmat gondolja ő szellemi életnek - mondta El-Sah.
   A harmadik ezt mondta:
   - Te megértesz engem, és én csak annyit kérek, engedd meg, hogy hallgathassam beszédedet, lelkem épülésére.
   - Ő a figyelmet igényli; szeretné, ha észrevennék, még ha ez bírálat formájában testesülne is meg - magyarázta El-Sah. - Erre mondja ő azt, hogy épül a lelke.
   A negyedik így mesélt:
   - Mesterről mestere jártam, tettem, amit tanítottak. Életemben először úgy éreztem, hogy a veled való kapcsolat megvilágosító hatással van rám, mikor először írtál elő számomra egy gyakorlatot.
   - Az a gyakorlat, amit ennek az embernek írtam elő, egy összekotyvasztott valami volt, és semmi kapcsolatban nem állt a "szellemi" életével. Először a szellemiség illúzióját kellett keltenem benne, hogy elérkezzen egy olyan pontra, ami már valóban a szellemmel kapcsolatos, nem pedig érzelmeivel.





   Bahá Ed-Dín egy álmában visszakerült a múltba.
   A kereskedők egy csoportjának, akik meglátogatták, később így mesélt:
   - Most volt nemrég, hogy láttam a legrégibb idők halottnak hitt mestereit, és egy társaságba kerültem velük.
   - Kérünk, meséld el, milyennek tűntek!
   - A tanításra irányuló figyelmetek olyan, hogy benneteket bizonyára démonnak gondolnának az ősi mesterek. Oly furcsák a dolgok: ha viszont ti látnátok őket, méltatlannak találnátok mindőjüket arra, hogy a társaságotokba fogadjátok. Nem kérdeznétek róluk semmit.


A szélsőségek megtapasztalása az egyetlen út a tanulás megfelelő egyensúlyban tartásához.


Mindig és mindenhol kifejtjük tevékenységünket. Az emberek úgy képzelik, hogy valaki csak akkor lehet fontos, ha híres is. Ennek ellentéte ugyanilyen igazság lehet.


Tudományunk nem a világ, hanem a világok tudása.


Butaság ott keresni valamit, ahol a tanulatlan képzelet számít rá. Tulajdonképpen mindenben ott van, amiben felismered.


Az ismeret töredékessé válhat, a tudás soha. Az ismeretet pedig a skolaszticizmus tördeli szét.


Az ember sokmindent gondol. Azt hiszi, ő az Egy. Pedig rend szerint számos. Amíg Eggyé nem válik, halvány fogalma sem lehet arról, mi is egyáltalán.


Egy hiteles dokumentum akár hét rétegű igazságot is tartalmazhat. Jelentéktelennek tűnő írás és beszéd is bírhat ugyanilyen igazságtartalommal.


Nem arról van szó, hogy vajon tudsz-e tanulni a csendből, a beszédből, az erőfeszítésből és az engedelmességből. Inkább arról van szó, miként csinálod végig, nem pedig arról, hogy végigcsinálod-e.


Nem élünk sem keleten, sem nyugaton, nem tanulunk északon, nem tanítunk délen. Nincsenek ilyen határaink, de kényszeríthetnek arra, hogy ilyen fogalmakban beszéljünk.


Ha olyan szufit látsz, aki spiritualitástól eltérőnek tűnő dolgot tanít vagy tanul, jobb ha tudod, hogy ott találod a kor szellemét.


Nem tudsz elpusztítani minket, ha ellenünk vagy. A dolgunkat viszont megnehezítheted akkor is, ha azt hiszed, segítesz.


Jobb azokkal, akik valóban jók, mint azokkal, akiket jónak gondolsz. Gonoszokkal lenni rosszabb, mint gonoszságot tenni.


Akiknek jók az érzékei, egyetlen jel is elég. Annak viszont, aki nem törekszik, ezer magyarázat is kevés.


Az emberiség nagy része nem tudja, miért áll érdekében, hogy tudást szerezzen. Pont azt nem szeretik, ami hasznukra válna.
 

A szufizmus forma nélküli igazság.


Szufi az, aki azzá válik, amivé válhat, és nem kerget illúziót.


A halálra emlékezz lefekvéskor, és kelj azzal a gondolattal, hogy már nem sokáig élsz.


Haladj az időtől és a helytől az idő- és a helynélküli világok felé! Onnét jöttünk, ott a gyökerünk.


A lényeg (Dhat) csak a megértésben ölt alakot.


Idries Shah: A szufi út

Nincsenek megjegyzések: