emberi és isteni

Néztem a Gasztroangyal Húsvéti, erdélyi epizódját. (Gyanútlanul...)
Közben...
Nevettem és sírtam. Aztán sírtam és nevettem. S megint nevettem és sírtam.
És repült a lelkem és kifényesedett.

Mi is hasonlóképpen készültünk mindig az ünnepre.
Láttam anyut, láttam a nagyanyáimat.
Éreztem égő szívemben a Megváltót.
Láttam halált és életet.
Láttam az emberit és az istenit.




Mi a spiritualitás? Mi az igazi szakralitás?
Nem válaszolok, mert a válasz a lent látható filmben van. Az első pillanattól az utolsóig.
Millió köszönetem Borbás Marcsinak! Egy igazi kincs.




Megjegyzések