Láthatatlan

   

Olyan magányosnak érezte magát, amilyennek csak gyerekkorában, s úgy rémlett neki, teljesen idegen ebben a világban, pedig még mindig szereti. Úgy gondolta, hogy a világ szépségében titok rejtezik. Úgy gondolta, hogy a világ szívverésének rettentő ára van, s hogy a világ fájdalma és szépsége valamiféle párhuzamban halad, s a tömérdek kiontott vért levonva nem marad más, csak egyetlen szál virág látványa.

Az öregember azt mondta, hogy a farkas magasabb rendű lény és azt is tudja, amit az ember nem: hogy a világban nincs semmiféle rend kivéve amit a halál helyezett el benne. Végül azt mondta hiába iszik az ember Isten véréből ha nem fogja föl tetteinek súlyát. Azt mondta az emberek fontosak akarnak lenni de nem értik hogyan lehetnének azok. Cselekedeteik és szertartásaik között helyezkedik el a világ és ebben a világban viharok tombolnak és fákat csavar ki a szél és az összes állat amelyet Isten teremtett széltében-hosszában járja ezt a világot ám az ember mégsem lát belőle semmit. Az emberekben csak a saját cselekedeteik tudatosulnak vagy az amit megneveznek és amiről beszámolnak egymásnak. Az a köztes világ azonban láthatatlan marad a számukra.

Cormac McCarthy