A három út


Az első út a bölcs tanítvány útja, a talmid hakim. A bölcs tanítvány az, aki a Tóra tanulmányozása, a törvény tanulmányozása, a hagyomány tanulmányozása révén és azt értelmezve, azt tanítva és megtartva teljesíti be a jámbor ember ideáját. Ő az, aki racionálisan, ésszerűen közelít Isten világához, a törvény ismeretén, megértésén, magyarázatán és továbbadásán keresztül. Érzelmi beállítódása, az érzelmekhez való viszonya tökéletesen közömbös. Vagy van, vagy nincs, de lényegtelen.






Nemcsak hogy két forrást vizsgál és értelmez egyszerre - az írást és a hagyományt -, hanem éppen azáltal nagy és követendő, hogy ezt a kettőt képes összekötni. Bárkiből válhat ilyen ember, ennek egyetlen feltétele van: szükséges némi észbeli adottság, képesség. Ennek a jámbor útnak jellegzetessége még, hogy ilyen emberré az ember tanulhatja magát. Nem szükséges hozzá semmilyen rendkívüli képesség. Ide tartozik még az a szemléletmód, hogy az ilyen bölcsek azáltal is bölcsek, hogy azt a bölcsességet, ami az írásban és a hagyományban van, egyszerűen csak megértik és továbbadják, nem pedig fölismerik vagy megalkotják. Amit ők hoznak, abban soha semmi új nincs. Ami új van benne, az csak annyiban új, hogy képesek egy adott közösség életén belül a közösség ott és akkori viszonyaihoz, igényeihez vagy kérdéseihez igazítani az általuk értelmezett írás és hagyomány következtetéseit. Hiszen az igazságot nem kell csinálni, kitalálni, az igazság már megvan. A legszebb név, amit róla mondanak - így is nevezik őt a zsidó hagyományban - , a "bölcs tanítványa". Nem nevezik őt bölcsnek, hanem a bölcs tanítványának. Jelzőként szokták hozzátenni még, hogy az ilyen ember az, aki tud tanulni. Aki képes tanulni, az képes tanítani is. És csak az képes tanítani, aki képes tanulni. A talmid hakim útja nem fedi azt, amit az ószövetségi hagyomány prófétálásnak mond. Ezek az emberek nem próféták, mert az külön adomány, amit valaki vagy megkap bölcs tanítóként, vagy nem. Az első út tehát a józan, racionális, nem prófétai út, az értelem útja. Ez a jámborság első és megszentelt útja.






A második út a caddik útja. A caddikok azok, akik nem kizárólag az ész útján igyekeznek eljutni Istenhez, hanem a hétköznapi életben, gyakorlat által és az erkölcsi élet komolyanvétele révén válnak a jámborság ideáljaivá. A caddik szó onnan ered, hogy caddik az az ember, aki megjelenik Isten bírósága előtt, és ott nem találtatik bűnösnek. Nem azt mondják, hogy igaznak bizonyul, hanem azt, hogy nem találtatik bűnösnek. (Valójában az ilyen ember igaz ember.) Életvezetésében és lelkiismeretében minden törvény egyenrangú, nem tesz különbséget. A caddik azáltal hoz létre életében és környezetében tanítást - ami nem szavakat, hanem életvezetést jelent - hogy megtalálja a harmóniát és egységet. Nem szent, és főleg nem tökéletes, hanem egy vadászkutya állhatatosságával ráharap arra a mély igazságra, hogy akkor is tovább kell csinálni, ha elbuktam. A caddik az az igaz ember, aki bukik, de soha nem adja fel. Hite épp ebben nyilatkozik meg, hogy minden egyes bukása után feláll és ugyanazzal a következetességgel igyekszik minden törvényt megtartani. Ő tulajdonképpen a közönséges és egyszerű zsidó ember eszményképe. Azt mondják az írások, ha veszünk egy tökéletes caddikot, akkor ő még mindig csak az egyszerű, hétköznapi zsidó ember. Nem az értelem, hanem az akarat útján jár. Igyekszik győzedelmeskedni saját gyönge emberi természete fölött. Ezért amit ő csinál, az tanítható, a nevelés és a gyakorlás által minden ember számára elsajátítható. Ezért lehet egyszerre valaki caddik és írástudó (bölcs tanító) is, de a kettő el is válhat egymástól, mert a caddiknak nem kell okosnak lennie. A lényeg az életvezetése. Ideálképéhez tartozik az is, hogy nem veszti el önuralmát: harmonikus és kiegyensúlyozott, békés és nyugodt. Azt mondják róla - ha egyetlen mondatban kéne jellemezni -, hogy ő az, aki mindent a helyére tesz. A caddik az a mester, aki a dolgokat a megfelelő helyre teszi. Ez nem csak a külső világra érvényes, hanem a belsőre is.






A harmadik út a haszid út.
Ahogyan a caddik a normális zsidó ember példaképe, a haszid ember a rendkívüliség eszményképe. Ebből a szempontból pont ellentéte a caddiknak, abból a szempontból viszont közös nevezőn áll vele, hogy nem a racionalitás útján, a tanítás értelmezésén és továbbadásának útján kerül közel Istenhez, hanem életvezetése által. Míg a caddik az ideális normát képviseli, a haszid az ideális kivételt. Ez a három út csúcsa. Ő az a radikális ember, aki a végsőkig eleget akar tenni és eleget is tesz szellemi elhivatottságának. A törvényt ugyanúgy megtartja ahogy a caddik, de annál sokkal többet tesz. Kiválaszt a törvényből egy-egy dolgot, és azt érzelmi túlfűtöttséggel, elhivatottsággal és megszállottsággal valósítja meg. Ezért egy haszid soha nem válik az egyetemes normájává. Sok esetben különc, legtöbb esetben olyan valaki, aki a zsidó közösségben is a maga haszid jellegzetességeivel követhetetlen. Lehet tőle tanulni, de nem lehet őt követni. Túllép azon, amit elvárnak tőle. Nem tartózkodó és nem megfontolt. Tele van érzelmekkel, bizonyos szempontból túlfűtöttséggel. A haszid szó jelentésében három minőség ötvöződik: jóságos, szeret, és kegyelem működik benne. Több tilalmat vesz magára és több parancsot teljesít, mint ami a törvényekben van, de ezt csak önmagára tartja kötelezőnek.
A misna szerint négyféle hajlamú ember létezik a földön. Az első az, aki azt mondja: ami az enyém, az az enyém. Ami tiéd, az is az enyém. Ez a gonosz ember. A második, aki azt mondja: ami az enyém, az az enyém, ami a tiéd, az a tiéd. Ő a hétköznapi ember, de kissé pejoratív felhanggal. (Azt mondják, Szodoma lakói voltak ilyenek.) A harmadik típus: ami az enyém, az a tiéd is, ami a tiéd, az az enyém is. Ő az egyszerű zsidó ember. És a negyedik: ami az enyém, az a tiéd is, ami a tiéd, az a tiéd. Ő a haszid.
A caddik a mindenki által kötelezőt teszi meg, a haszid pedig a saját maga számára kötelezőt, és nem gondolja azt, hogy az mások számára is kötelező. A törvényt megtartja, de túllép rajta. Lehet szélsőséges és radikális. A haszidok soha nem alkottak önálló csoportot, mindig bennmaradtak abban a közegben - a legprofánabb, leghétköznapibb közegben -, aminek polgárai voltak. Ha körülöttük valamilyen iskola ki is alakult, az soha nem haszidok által együttesen létrehozott volt, hanem egy-egy haszid körül alakult ki. Teljesen más út ez, mint a szerzetesség útja, ahol azok, akik egyfajta gyakorlati tökéletességre törekednek, kivonulnak a világból, összejönnek és egymással hoznak létre valamilyen közösséget. A haszid hagyomány egészen más. Egy haszid nem hagyja el a közeget, amiből kiemelkedett. Hasziddá nem lehet senkit sem nevelni, hasziddá az ember válik, és nem mindenki válhat azzá, csak azok, akiknek megvannak az adottságaik. Azt mondják a haszidról, hogy ő az, akinek az életében a jó saját természetévé válik. Aki örömmel teljesíti a törvényt. Ő az egyediség ideálja. A mindennapi értelem ezért a haszidot őrültnek tarthatja, mert nem a normálisnak a csúcsán áll, hanem a rendkívülinek. Saját létfenntartása iránt közömbösséget tanusít, a szenvedés mély értékét és értelmét ismeri. Nem akarja magát megőrizni a szenvedéstől, és senkin sem vesz erőszakot, inkább elszenvedi azt. Szereti az életet, szereti mindazt, ami van, ami él, de nem ragaszkodik hozzá, nem függ ezektől - beleértve saját életét is. Minden élővel közösséget él meg. Saját érdekeit irracionális módon képes feláldozni másokért, miközben szereti saját életét is, és tudja értékelni mindazt, amit föláldoz másokért. Képes háttérbe szorítani saját önérdekeit és saját önérvényesítését is. A haszid - ha akarja ha nem -, azáltal ahogy él, vezető egyéniséggé válik. Ez azt jelenti, hogy képes sorsközösséget vállalni mindenkivel, és ha vezet is, ha tanít is, vagy ahogyan él, abból mindig mélységes emberség sugárzik. Érdekes módon egy haszid nem tökéletes és nem hibátlan. Inkább eredeti, épp ezért utánozhatatlan, és valami nagyon egyéni sugárzik belőle.

Ezek a mély hit, az egyetemes vagy univerzális hit fokozatai, lépcsői Fauver nyomán. Minden vallásra, szellemi útra jellemzőek, minden hagyomány végső fázisai, amit most a zsidó hagyományon keresztül vizsgáltunk meg.

Megjegyzések