Áldozathibáztatás 2.

Attól még, hogy meditálunk, nem leszünk automatikusan jobb emberek, legfeljebb különcök. A meditáció nem arra való, hogy észrevétlenül megoldja azt, amit egyébként nem vagyunk hajlandóak megtenni. 

(Ithakai)

A folytatás. Töprengtem, megírjam-e, de aztán úgy éreztem, fontos, mert a psziché ismeretének hiánya mellett az ezotéria útvesztői is komoly csapdákat rejtenek. Tisztítsuk meg kissé szemeinket, lássunk tisztábban. Bár nem biztos, hogy ebben én olyan okos vagyok, vagy igazán pontosan tudom közvetíteni, ahogy látom a dolgokat, de azért megpróbálom. Ha már elgondolkodtatok, az már jó, nem kell velem egyetérteni, de ez az én nézőpontom. Pontosan ezért nem szoktam én írni, hanem kölcsönzött szavakkal kommunikálok, mert az olyan, mint a mesélés: rád bízza a látást. De ez most más, úgyhogy veszem a bátorságot.

Azért nem idézem szó szerint a hölgyet, mert nem célom a pellengérre állítás, és korántsem ő az első és az egyetlen, akinél ugyanezekbe a tévképzetekbe futottam bele. Nagyon általános jelenségről van szó, tehát nem egy embernek mondom azt, amit. Finomkodást most se várjatok, nem kenyerem. Mindennek a végén úgyis mindig lesznek pillangók, meg szívecskék, meg világbéke, meg szejetet.

Azért folytatás, mert kiegészítette a blogíró az áldozatról szóló bejegyzését. A következőkkel: Szerinte nem az a tragédia, ami megtörténik valakivel, hanem amit mesél magának róla.

Ezzel megint nagy bajaim vannak. Egy traumát elszenvedett embernek azt mondani, hogy tökre nem fontos, ami történt, az egy újabb trauma. Mert elbagatellizálja a történteket, áthúzza, érvényteleníti, megsemmisíti. Épp az az első lépés a gyógyulás felé, amikor a traumát traumának nevezzük, amikor megengedjük azt, szégyen, hibáztatás nélkül, hogy bizony ez nagy bántás volt, és ez bizony megesett. Ezospiri hölgyünk szerint a trauma hozadékai: depresszió, poszt-traumás stressz, öngyilkossági kísérletek, stb... a traumáknak szörnyű pszichés és szomatikus következményeik vannak, szóval a szóban forgó írónk azt mondja, hogy te hülye vagy, hát mi a fenétől érzed magad olyan rosszul? Hát te tehetsz róla, mert mindenféle mesékkel szórakoztatod magad, hiszen ami történt, az lényegtelen, vagyis miért is nem tudsz már túllépni egy bagatell dolgon, mit játszod itten az eszed? És szerinte, aki bennragad a traumában, az gyerek marad, és szerinte az ilyen gyerekek nem vállalnak felelősséget az életükért. Na, most újabb káromkodáscunami indult el bennem. A kedves anyikádat, azt üdvözlöm, drága ezoterikus barátom. 

Folytatja azzal, hogy az erőszak oly láthatatlan formákban is megjelenik, mint a kérés, szerinte az is erőszakos, aztán a gyógyítás, meg az igazságszolgáltatás is, mert szerinte az elkövetőt megbüntetni is erőszak, és ez ugyanolyan erőszak, mint a bűnelkövetés. Szegény gyilkosok, erőszaktevők, pedofilok, stb... csorbulnak a jogaik. Azt is megmagyarázza, miért van erőszak, és természetesen az ószövetség istene a ludas - ugye mondtam, mindenről azok a huncut zsidók tehetnek -, aki az első büntetést alkalmazta. Már hogy ki lettünk tiltva a paradicsomból, ugyi. A bűn másik oka szerinte, hogy be vagyunk dőlve az elkülönültség illúziójának, és ezzel a bajok bizony nagyok, mert aki elkülönült, annak ugye vannak határai, amiket véd, és szerinte a védekezés UGYANOLYAN erőszakos, mint a támadás. Nos, a megoldás természetesen a szeretet. Kétezer év óta, Jézus óta tudjuk, hogy ez a megoldás, de sajnos, az elkülönültségünk illúziója okán, nincs szeretet.

Na kérem. Ez úgy, ahogy van tragédia. Az ember tragédiája. Teljesen megértem Buddhát, miért nem volt hajlandó bizonyos kérdésekre válaszolni. Mert csak arra jók, hogy mindenféle elméleteket legyárts, amik persze köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Emellett tökéletesen alkalmas minden elmélet arra is, hogy félrevigyen. És teljesen megértem Jézus mestert is, aki azt mondta, nem békét jött hozni, hanem kardot. El kell tudni választani a jó és nem jó, az igaz és hamis nézeteket egymástól, penge élesen.

Kapisgálom, mi a kiindulópont. De, drága feleim, az üresség látása senkit sem jogosít fel embertársai feletti ítélkezésre, lenézésre és áldozathibáztatásra. Minden magát spirituálisan túlképzettnek ajánlom, hogy ne nagyképűsködjön, hogy ő már látja: minden egy, látja az ürességet, Buddha virágját, meg a nagyanyám térde kalácsát is. A nagy mandala látása nem jogosít fel arra, hogy mást kritizálj, hogy mást lenézz, amiért még saját gubancaival küszködik. Te is azzal vívsz, ha nem vetted volna észre. Szálljunk csak le a magas lóról, mert 

1: duális világban élünk. Tetszik vagy sem, látsz vagy nem, akkor is, míg itt vagy, be kell tartanod a szabályokat. A blogíró úgy hiszem, összetéveszti a szabadságot a káosszal. Ha bűnt követsz el, fizess érte. Ha védekezel, az jogos. Ha nincs agresszor, nincs áldozat. És ennyi és pont. Amint fent, úgy lent: a legkisebb sejtnek is van sejthártyája, amivel védi magát. A természetben minden organizmus és élőlény védi magát. Azt eladni bárkinek, hogy ha megvéded magad, azzal te bűnös vagy, és ugyanolyan erőszakos, mint egy agresszor, az egy óriási téveszme, és hihetetlenül káros. Bárkit, de főleg egy traumatizáltat arra biztatni, hogy ne védje meg magát, az bizony hasonlít a szektavezérek működésmódjára. Belegondolni is szörnyű, miféle újabb sérelmek lehetnek ebből. A szeretet nem azonos a mindent megengedéssel. Olyan világban élünk, amelynek törvényei vannak. A bolygók, galaxisok is meghatározott pályán mozognak: ez a kozmosz, mely szónak a jelentése világ-rend. Tetszik vagy sem, ez van.

2.: Amíg itt vagy, kutya kötelességed kiállni a gyengébbért, a bántottért, az elesettért. Hallgatni akkor kell, amikor ítélkeznél. Ezt a csend-fanoknak mondom, van belőlük elég... Cselekedni meg mindig, minden pillanatban szükséges - nem is, inkább törvényszerű, mert amíg tested van, nem is tudsz nem cselekedni. Vagy szavadat emelni szükséges azért, aki rászorul. A holokauszt is azért történhetett meg, mert emberek milliói szótlanul nézték végig a borzalmakat. Mert hagyták.

Azért vagy itt, mert karmád van. A karma szó szerint tettet jelent. Vagyis, minden misztikumtól megszabadítván: míg itt vagy, minden pillanatban teszel. És ez a karma. Úttá pedig akkor válik, ha tudatosan teszel. Ha levegőt veszel, az is tevés. Úgyhogy ne képzeld, hogy bármiből is kivonhatod magad. A belső csend és a cselekvés nem kizáró tényezők, azt képzelni, hogy akkor vagy spirituálisan fejlett, ha nem avatkozol be, ha hallgatsz, ha nem nézel oda, hihetetlenül nagy félreértés. A nem cselekvés is cselekvés (mulasztás), de a jól cselekvés az bizony nemcselekvés (wu wei).

Nos, azt hiszem, ennyi, röviden. (a szerk.)

Ja, a pillangók!  🦋 ♡ ☮️ ♥️ 🦋