Ha csak egy életed van, és további ajánlat sincs, és az az egy is önlényeg-nélküli, nehéz lemondani róla... Az ateizmus nem könnyű, a nihilizmus (nevezhetjük ellobbanásnak, attól még ez egyfajta nihilizmus) bizony céltalan. Még a buddhisták is nehezen viselik, amint az alant olvasható tanulmányból is kiderül.
Ma divatos buddhistának lenni. Én sosem gondoltam, hogy a buddhizmus integrálható más kultúrák mémkészletébe, így a tibeti buddhizmus sem, sőt. Évezredes keveredése a sámánisztikus, tantrikus gyakorlatoknak, átadási rendszereknek, amikbe nem lehet csak úgy becsatlakozni. (Ez ugyanaz, mint a saját gyerek vagy az adoptált gyerek közti óriási különbség.) El tudjuk képzelni, hogy ott a messzi Tibetben, a tibetiek egyszer csak magyar népviseletet öltenek, megkeresztelkednek, viszik a sonkát szenteltetni húsvétkor, karácsonyfát díszítenek decemberben, éneklik a Mennyből az angyalt és éjféli misére mennek? A magyar (nyugati) buddhista éppilyen extrém, csak nem tűnik fel... Az, hogy átlátjuk más filozófiai rendszerek vagy vallások logikáját, egy dolog. És az, hogy ez mennyire élhető is számunkra - meg egy másik. De senkinek sem szeretném elvenni a kedvét: kinek a pap, kinek a papné. A lent olvasható kísérlet azonban sokat mondó, és némiképp meglepő. (a szerk.)
"Egy friss felmérés eredményei alapján a kutatók meglepődve állapították
meg, hogy a tibeti szerzetesek és apácák jóval több halálfélelmet tanúsítottak,
mint az egyéb résztvevők.
2018. januárjában a Cognitive Science című újságban megjelentetett
tanulmány összevetette az ‘én’-hez való viszonyt és a halálfélelmet különböző
csoportba tartozó emberek között. A felmérés résztvevői nem-vallásos nyugatiak,
hinduk, keresztények, világi tibetiek, világi bhutániak és tibeti buddhista
kolostoriak voltak.
A több egyetem akadémikusainak közreműködésével készült felmérés célja az
volt, hogy megvizsgálják, vajon a különböző kultúrák ‘én’-ről való nézetei
hogyan befolyásolhatják az egyén halálfélelmét.
A keresztény vallásban a lélek független a testtől, és a halál után tőle
levált állapotban létezik. A hindu hagyomány a reinkarnáció tanát vallja, mely
szerint a lélek egyik testből a másikba vándorol. A buddhista vallásban nincsen
‘én’, ami a testtől vagy elmétől függetlenül létezne.
Pontosan ebből kiindulva, a kutatók feltételezték, hogy a tibeti
kolostoriak kevésbé hajlamosak a haláltól való félelemre. A buddhista tanítások
szerint a nem-én elmélet megértése, felfogása ellenszere lehet az
egocentrizmusnak és a halálfélelemnek.
“Amikor felismerjük, hogy nincsen ‘én’, ami egy életen át tart, a
halálfélelemnek enyhülnie kell, mivel ezzel pontosan annak alapját ássuk
alá,” olvasható a cikk bevezetőjében, aminek a címe “Halál és az
Én”.
De nem ez történt a tibeti kolostori résztvevőkkel.
“Meglepetésünkre,” írják a szerzők, “az ellenkezőjét találtuk.
A tibeti kolostori buddhisták lényegesen nagyobb halálfélelmet mutattak, mint
bármely más csoport.”
A résztvevőket kérték, hogy jelöljék be egy skálán saját halálfélelmük
mértékét, és az eredmények azt mutatták, hogy a tibeti kolostoriak lényegesen
jobban féltek a haláltól, mint bármely más csoport.
Ezeket az eredményeket annak ellenére kapták, hogy egy másik kérdésre a
válaszok azt jelezték – amire eredetileg számítottak is -, hogy a tibeti
kolostoriak kevésbé hittek egy ‘én-magban’, mint a többi csoport tagjai.
A résztvevőket arról is megkérdezték, hogy lemondanának-e saját életük
néhány hónapjáról azért, hogy ezzel megnöveljék egy másik ember életét. A
válaszok azt sugallták, hogy a tibeti kolostoriak “egocentrikusabbak”, mint a
többiek. A többség (72 százalék) nem ajándékozna oda hat hónapot az életéből,
még akkor sem, ha ezzel egy másik személy életét öt vagy több évvel
hosszabbítaná meg.
A kutatók közölték, hogy a tanulmány nem volt teljesen átfogó, többek
között azért sem, mert csak egyetlen buddhista hagyományból való kolostoriakra
fókuszált. Emiatt – hangsúlyozták ki - nem világos, hogy ez a jelenség csak a
kiválasztott közösségre, a tibeti buddhizmusra vagy a buddhizmus egészére
jellemző."
A “Halál és az Én” tanulmány szerzői:
Shaun Nichols - Department of Philosophy, University of Arizona
Nina Strohminger – Deparment of Legal Studies and Business Ethics, The
Warton School of Business, University of Pennsylvania
Arun Rai - Central University of Tibetan Studies
Jay Garfield – Department of Philosophy, Smith College, Harvard Divinity
School, University of Melbourne, Central University of Tibetan Studies
