Érzés vagyunk, és amit a testünknek hívunk, az valójában egy nyaláb fénylő fonal, aminek minden darabja egyenként is tudatossággal rendelkezik.
Kis hamut szórt a földre, a lámpás mellé, és ujjaival felvázolt egy ábrát, melyen egyenes vonalak nyolc pontot kötöttek össze. A hamuba rótt ábrán két csomópontot lehetett elkülöníteni; az egyiket értelemnek, a másikat akaratnak nevezte. Az akarat közvetlenül összekapcsolódott a beszédnek nevezett ponttal. A beszéden át az értelem közvetetten kapcsolódott három másik ponthoz, az érzéshez, az álmodáshoz és a látáshoz. A másik központ, az akarat közvetlenül kapcsolódott az érzéshez, az álmodáshoz és a látáshoz; de csak közvetetten az értelemhez és a beszédhez.
- Ezek a pontok az emberit jelképezik - mondta don Juan.
- Ezek jelképezik az ember testét? - tudakoltam.
- Ne nevezd testnek! Nyolc pont egy fénylény fonalain. A varázsló szerint, amint az ábrán láthatod, az ember mindenek előtt akarat, mert az akarat közvetlenül kapcsolódik három ponthoz, az érzéshez, az álmodáshoz, és a látáshoz; az ember továbbá értelem. Tulajdonképpen ez is központ, ha kisebb is az akaratnál: csak a beszéddel kapcsolódik össze.
- És az a két pont, don Juan?
- Sokkal erősebb vagy, mint amikor először beszélgettünk erről az ábráról - jelentette ki. - Ahhoz azonban még nem vagy elég erős, hogy megismerd mind a nyolc pontot.
- Mindenkinek megvan ez a nyolc pontja, vagy csak a varázslóknak?
- Ezt a nyolc pontot mindannyian magunkkal hozzuk a világra. Kettőről, az értelemről és a beszédről mindenki tud. Az érzés mindig bizonytalan, kevésbé meghatározható, de azért ismerős. Ám csak a varázslók világában ismerhető meg az álmodás, a látás és az akarat. És végül a világ peremén találkozhatunk a másik kettővel: ez a nyolc pont alkotja az ember teljességét.
Megmutatta nekem az ábrán, hogy közvetetten vagy közvetlenül lényegében mind a nyolc pont kapcsolatba kerülhet egymással. Ismét a két rejtélyes pont felől érdeklődtem. Megmutatta, hogy ezek az akarathoz kapcsolódnak, távol esnek az érzéstől, az álmodástól és a látástól, és még távolabb a beszédtől és az értelemtől; és nemcsak a többitől különülnek el, hanem egymástól is.
- Ez a két pont soha nem hódol be a beszédnek vagy az értelemnek - mondta. - Csak az akarat tud bánni velük. Az értelem oly távol esik tőlük, hogy haszontalan kísérlet minden, a kiszámításukra tett kísérlet. Erre a legnehezebb rájönni; végtére is az értelem ereje éppen abban áll, hogy bármit kikövetkeztet.
Megkérdeztem, megfelel-e a nyolc pont az ember bizonyos övezeteinek, vagy szerveinek.
- Úgy van - vetette oda kurtán, és egyetlen mozdulattal eltörölte az ábrát.
Megérintette a fejemet, és közölte, hogy ez az értelem és a beszéd központja; a szegycsont éle az érzés központja, a köldök alatti terület pedig az akaraté. Az álmodás a jobb oldalon található a bordák alatt, míg a látás a bal oldalon. Hozzátette, hogy egyes harcosok esetében a látás és az álmodás egyaránt a jobb oldalon található.
- ÉS hol a másik két pont? - kérdeztem.
Módfelett rövid és hasonlóképp trágár választ adott, aztán harsány hahotában tört ki.
- Hű, de alamuszi vagy! - állapította meg. - Azt hiszed, álmos vén kecske vagyok, mi?
- Ne kapkodj. Ne siess. - mondta. A megfelelő időben megtudod.
Fénylények vagyunk. Észlelők. Tudatosság. Nem vagyunk tárgyak; nincs valódiságunk, nincs szilárdságunk. Határtalanok vagyunk. A tárgyak és a szilárdság világa arra szolgál, hogy kényelmesen átlábaljunk a földön. Leírás csupán, ami arra született, hogy a segítségünkre legyen. Mi, vagy inkább az értelmünk elfelejti, hogy a leírás csak leírás, és ilyenformán kelepcébe ejtjük önmagunk teljességét egy ördögi körben, amelyből ritkán tudunk kitörni életünk során. Észlelők vagyunk, ám az észlelt világ káprázat. Leírás hozta létre, az a leírás, amita születésünk pillanatában meséltek nekünk. Mi fénylények, az erő két körével születünk, de csak az egyiket használjuk a világ megteremtéséhez. Az a kör, ami születésünkkor azonnal működésbe lép, az értelem, és társa, a beszéd. E kettő kotyvasztja és tartja fenn a világot.
A fénylények titka, hogy ismerik az erő további körét, amit rendszerint nem használunk: ez pedig az akarat. A varázsló a hétköznapi emberhez hasonlóan cselekszik. Ez is, az is fenntart egy leírást, a hétköznapi ember az értelmével, a varázsló az akaratával. Mindkét leírásnak adottak a szabályai, és ezek a szabályok megérthetők; a varázslónak azonban az az előnye, hogy az akarat átfogóbb az értelemnél.
Javaslom, próbáld kideríteni, hogy a te leírásodat az értelmed, vagy az akaratod tartja-e fenn.
Kis hamut szórt a földre, a lámpás mellé, és ujjaival felvázolt egy ábrát, melyen egyenes vonalak nyolc pontot kötöttek össze. A hamuba rótt ábrán két csomópontot lehetett elkülöníteni; az egyiket értelemnek, a másikat akaratnak nevezte. Az akarat közvetlenül összekapcsolódott a beszédnek nevezett ponttal. A beszéden át az értelem közvetetten kapcsolódott három másik ponthoz, az érzéshez, az álmodáshoz és a látáshoz. A másik központ, az akarat közvetlenül kapcsolódott az érzéshez, az álmodáshoz és a látáshoz; de csak közvetetten az értelemhez és a beszédhez.
- Ezek a pontok az emberit jelképezik - mondta don Juan.
- Ezek jelképezik az ember testét? - tudakoltam.
- Ne nevezd testnek! Nyolc pont egy fénylény fonalain. A varázsló szerint, amint az ábrán láthatod, az ember mindenek előtt akarat, mert az akarat közvetlenül kapcsolódik három ponthoz, az érzéshez, az álmodáshoz, és a látáshoz; az ember továbbá értelem. Tulajdonképpen ez is központ, ha kisebb is az akaratnál: csak a beszéddel kapcsolódik össze.
- És az a két pont, don Juan?
- Sokkal erősebb vagy, mint amikor először beszélgettünk erről az ábráról - jelentette ki. - Ahhoz azonban még nem vagy elég erős, hogy megismerd mind a nyolc pontot.
- Mindenkinek megvan ez a nyolc pontja, vagy csak a varázslóknak?
- Ezt a nyolc pontot mindannyian magunkkal hozzuk a világra. Kettőről, az értelemről és a beszédről mindenki tud. Az érzés mindig bizonytalan, kevésbé meghatározható, de azért ismerős. Ám csak a varázslók világában ismerhető meg az álmodás, a látás és az akarat. És végül a világ peremén találkozhatunk a másik kettővel: ez a nyolc pont alkotja az ember teljességét.
Megmutatta nekem az ábrán, hogy közvetetten vagy közvetlenül lényegében mind a nyolc pont kapcsolatba kerülhet egymással. Ismét a két rejtélyes pont felől érdeklődtem. Megmutatta, hogy ezek az akarathoz kapcsolódnak, távol esnek az érzéstől, az álmodástól és a látástól, és még távolabb a beszédtől és az értelemtől; és nemcsak a többitől különülnek el, hanem egymástól is.
- Ez a két pont soha nem hódol be a beszédnek vagy az értelemnek - mondta. - Csak az akarat tud bánni velük. Az értelem oly távol esik tőlük, hogy haszontalan kísérlet minden, a kiszámításukra tett kísérlet. Erre a legnehezebb rájönni; végtére is az értelem ereje éppen abban áll, hogy bármit kikövetkeztet.
Megkérdeztem, megfelel-e a nyolc pont az ember bizonyos övezeteinek, vagy szerveinek.
- Úgy van - vetette oda kurtán, és egyetlen mozdulattal eltörölte az ábrát.
Megérintette a fejemet, és közölte, hogy ez az értelem és a beszéd központja; a szegycsont éle az érzés központja, a köldök alatti terület pedig az akaraté. Az álmodás a jobb oldalon található a bordák alatt, míg a látás a bal oldalon. Hozzátette, hogy egyes harcosok esetében a látás és az álmodás egyaránt a jobb oldalon található.
- ÉS hol a másik két pont? - kérdeztem.
Módfelett rövid és hasonlóképp trágár választ adott, aztán harsány hahotában tört ki.
- Hű, de alamuszi vagy! - állapította meg. - Azt hiszed, álmos vén kecske vagyok, mi?
- Ne kapkodj. Ne siess. - mondta. A megfelelő időben megtudod.
Fénylények vagyunk. Észlelők. Tudatosság. Nem vagyunk tárgyak; nincs valódiságunk, nincs szilárdságunk. Határtalanok vagyunk. A tárgyak és a szilárdság világa arra szolgál, hogy kényelmesen átlábaljunk a földön. Leírás csupán, ami arra született, hogy a segítségünkre legyen. Mi, vagy inkább az értelmünk elfelejti, hogy a leírás csak leírás, és ilyenformán kelepcébe ejtjük önmagunk teljességét egy ördögi körben, amelyből ritkán tudunk kitörni életünk során. Észlelők vagyunk, ám az észlelt világ káprázat. Leírás hozta létre, az a leírás, amita születésünk pillanatában meséltek nekünk. Mi fénylények, az erő két körével születünk, de csak az egyiket használjuk a világ megteremtéséhez. Az a kör, ami születésünkkor azonnal működésbe lép, az értelem, és társa, a beszéd. E kettő kotyvasztja és tartja fenn a világot.
A fénylények titka, hogy ismerik az erő további körét, amit rendszerint nem használunk: ez pedig az akarat. A varázsló a hétköznapi emberhez hasonlóan cselekszik. Ez is, az is fenntart egy leírást, a hétköznapi ember az értelmével, a varázsló az akaratával. Mindkét leírásnak adottak a szabályai, és ezek a szabályok megérthetők; a varázslónak azonban az az előnye, hogy az akarat átfogóbb az értelemnél.
Javaslom, próbáld kideríteni, hogy a te leírásodat az értelmed, vagy az akaratod tartja-e fenn.
(Carlos Castaneda: Mesék az erőről)
(César Salvador Arana Castaneda 1925. december 25.-én született Peruban. Amerikai antropológus és író. 1968-ban jelentette meg Don Juan tanításainak első kötetét, a közép-amerikai sámánok titkos beavatásairól az ősi Tolték szellemi hagyományok szerint. Castaneda ezt követően még tizenegy (összesen tizenkét kötet) könyvben megírta Don Juan Matus összes tanítását. A tizenkét könyvből több mint 8 millió példányt adtak el a világon, 17 nyelvre lefordítva. Művei a mai napig tudat-formáló és ébresztő hatásúak, sok keresőt segítenek a Valóság Határaihoz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése