2011. május 11.

Buddha: Dharma-beszéd


Ó, tanítványok! A forma üres. Az üresség forma. Nincs se szem, se fül, se orr, se nyelv, se test, se szellem. Nincs se szín, se hang, se szag, se íz, se tapintás; Nincs semmilyen létező tárgy. Nincs öregkor és nincs halál. És vége sincs az öregkornak és a halálnak. Nincs szenvedés, és nincs se oka, se vége a szenvedésnek. Nincs ösvény, se bölcsesség. Nincs mit elérni. Így a megvilágosodottak nem törekednek semminek az elérésére. Szellemük szabad. Tökéletesen megértik a jelenségeket és így félniük sem kell semmitől. Az ellobbanás túl van a tévelygő gondolatokon.
OM PÁRAM GÁTÉ SZVÁHÁ




Ó, tanítványok! Teljesen lehetetlen a Buddhát máshol, mint a szellemben fellelni. Ha önmagadon kívül, a szellemen kívül akarod felismerni, hogyan is lelhetnéd fel önmagad, ha mást és nem önmagadat keresed? Amíg a dolgok természetes állapotát nem ismered, amíg fel nem ismered a szellem tiszta fényét, addig a Létforgatagból nincs kiút. Mivel semmi sincsen, ami felöl meditálni lehet, úgy meditáció egyáltalán sem létezik. Mivel semmi nem jöhet, ami a helyes útról eltéríthetne, úgy a helyes útról való letérés sem létezhet. Meditáció nélkül, az útról való letérés nélkül, pillants bele a Valóságos Állapotba, melyből önfelismerés, önértés, önmegvilágosodás sugárzik. Az így sugárzó a Megvilágosodott szellem.
OM SZVABHÁVA SZUDDHO HAM

Ó, tanítványok! A Tudat tiszta oldala a Szangha, üres oldala a szent dharma, a kettő kombinációja a buddha, természete pedig – amely felold minden különbséget – a guru. Menedéket veszek a nagyra becsült szent gurutól, menedéket veszek az áldott és tökéletes buddháktól, menedéket veszek a szent dharmában, menedéket veszek az árja szanghában. A guru és a három értékes drágakő előtt leborulok és menedéket kérek. Áldjátok meg a testem, beszédem és tudatom. Áldjátok meg a tudatom, hogy haladjon a dharmában! Adjátok Áldásotokat, hogy helyesen gyakoroljak! Adjátok áldásotokat, hogy az út hibáit elkerüljem! Adjátok áldásotokat, hogy a kápráztató látszatot felismerjem! Adjátok áldásotokat, hogy megszűnjenek vallásos gondolataim! Áldjatok meg, hogy képes legyek szeretetre és együttérzésre! Áldjatok meg, hogy gyakoroljam a megvilágosodást! Adjátok áldásotokat, hogy elérjem a Buddha állapotát!
OM VADZSRA RÉKHÉ AH HUM

Ó, tanítványok! A vadzsra-vadzsra azért vadzsra, mert szilárd és tömör, emiatt oszthatatlan és rombolhatatlan. Nem lehet elégetni, és nem bomlik szét. Ezért az üresség a vadzsra. E vadzsra a megvilágosodás tudata, amely a hat létforma forgatagának véget vet, és az összes gonosztettet megsemmisíti, az összes szenvet eloszlatja. Mivel a veszedelmes szenveket gyökerestül elpusztítja, aki a megvilágosodás tökéletes tudatával bír; a kezében vadzsrát hordozót, Vadzsrapáninak nevezik. E vadzsra a megvilágosodott tudat természete, amit sem a három idő démonjai, sem egyéb ellenerők nem képesek leigázni!
OM TATTVAGARBA SZUDDHO SZADDHÁ

 Ó, tanítványok! Buddha egy haszontalan ember. Nem törekszik jólétre és hírnévre. Ha nem látjátok igazi természeteteket, és azt hiszitek, hogy a szútrák olvasása, a buddhák segítségül hívása, a hosszantartó és kemény tanulás, az éjjel-nappal való gyakorlás, a virrasztás, vagy a tudás a dharma, akkor gyalázzátok a dharmát. A múlt és jövő buddhái csupán az igazi természet látásáról beszélnek. Minden gyakorlás véget ér egyszer. Hogyha nem látjátok igazi természeteteket, és azt állítjátok, hogy elértétek a Tökéletes és Felülmúlhatatlan felébredettséget, magatoknak hazudtok.
OM NAMMO ROKUSHU BUTCU

Ó, tanítványok! Aki a tudathoz ragaszkodik, nem látja az igazságot, ami a tudaton túl van. Aki a dharma gyakorlására törekszik nem találja meg a gyakorláson túli igazságot. Ismerni azt, ami a tudaton és a gyakorláson egyaránt túl van, a tudat gyökerének teljes átmetszésével lehet; a mindent lemeztelenítő szemlélettel. Így kell elszakadni valamennyi megkülönböztetéstől, és a nyugalomban időzni. Nem kell sem adni, sem elvenni, csupán természetesnek maradni, hiszen a nagy tanítás minden elfogadáson és elutasításon túli. A tudat nem született, senki sem tartóztathatja fel, vagy szennyezheti be; a születetlen birodalomban maradván valamennyi megjelenés feloszlik a dharmatában, s minden önakarat és büszkeség semmivé enyészik.
YAM YAM HI-KA HUM-HUM

Ó, tanítványok! Mondjatok le arról, ami nem a tiétek. Ha lemondotok róla, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Mi az, ami nem a tiétek? A test, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Az érzetek, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. A tudat, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Az adottságok, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. A megismerés, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre.
OM TATHÁ DHARMA TATHATÁ HUM 

(Sakjamuni Buddha: Dharma-beszéd, Tarr Dániel könyvtára)

3 megjegyzés:

Marvin írta...

"Ó, tanítványok! Aki a tudathoz ragaszkodik, nem látja az igazságot, ami a tudaton túl van. "

Na de a tudatosság egy fontos eszköz az úton, nem? Legfeljebb nem szabad hozzá ragaszkodni, s tudni kell, hol érdemes elengedni... Azt hiszem.

duende írta...

Azt hiszem...

A tudat eredendően tiszta és áttetsző. Nem lehet elengedni, mert a tudaton túli azt is magában foglalja. Csak a ragaszkodást lehet elengedni, ahogy írtad is.

duende írta...

"Mesemondó társam, Luzsi Margó így látja ezt: Irgalmatlanul sokat gondolkodtam ezen az úton, 77-szer végigmentem 7 égen. Nem véletlen a hetedik égbe rúgás (nálunk a pokolnak is hét tornáca van, és van hetedik mennyországunk is). Most éppen azon gondolkodom, a királyfi melyik égben mit hagy el. Az első égben elhagyja a világi kötődéseit, addigi segítőit: lecsúszik ujjáról a gyűrű, kihull zsebéből a skatulya, elhagyja az aranypálcát. A második égben lefoszlik róla minden testi ruhája, lehullik róla királyfisága. A harmadik égben minden húsa, minden csontikája, porcikája szétszóródik. A negyedik égben elveszti az utakat,, amelyeket megtett, elveszíti az emlékeit. Az ötödik égben elhagyják az örömei, elhagyják a bánatai. A hatodik égben elhullanak a vágyai,, már a halhatatlanság vágya is. A hetedik égben, a Hajnalcsillag mögött pedig csak a pőre lélek marad a semmiben, ahol semmit nem érez, nem tud, de ez a semmi kell ahhoz, hogy végleg tiszta és könnyű legyen. És ekkor esik a halhatatlanság oldalára."

(Boldizsár Ildikó: Meseterápia, Az átkelés és az újjászületés c. fejezet)