Kakasszó harsant át a reggelen,
s bekopogtak: "Hé! nyitni odabenn!
Nincs sok időnk, s ha egyszer elmegyünk,
nem jövünk vissza többé sohasem."
Bort, kedvesem! mult bánatot s vele
a rém Jövőt Mánkról ez törli le!
Holnap? - Holnapra elsodorhat az
iszonyú Tegnap hét évezrede!
Barátom, nézd, borunkban mennyi fény!
gyöngy, buborék! s mind meghal felszínén!
Én meg Te: egy kis szamár fecsegés,
és aztán? Aztán nincs több Te meg én.
"Sokat számoltál s így lett végre jobb
naptárad, éved?" - kérdik. - Ah, dehogy!
Csak töröltem a meg nem született
Holnapot és a halott Tegnapot!
Megfogadtam: utam templomba visz!
De mondd, nem voltam részeg akkor is?
És aztán jött, aztán jött a Tavasz
és a rózsákkal megjött a Bor is!
(Omar Khajjám 1040-1123, Rubáíját )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése