Az emberiség ötezer évvel ezelőtt ugyanott állt, ahol ma áll, és
valószínű, hogy soha nem állott és soha nem fog állni másutt. Az
átkozott történet nem ismer változást, fejlődést, csak értelmetlen
nyüzsgést. Egy helyben siet.
(Hamvas Béla: Anthologia humana)
Életem legnagyobb nehézségéről szeretnék beszámolni.
Reggel, amikor felébredek, önkéntelenül a tegnapi napot akarom
megismételni.
Minden nyáron a tavalyit.
Minden gondolatomban az előbbit. Életemben az apámét. Ismételni. Örökké ismételni.
A világegyetem keringésében élünk és mindnyájan örökké keringeni akarunk.
Életem legnagyobb összeütközése a mindig újjal volt. A pillanattal. A váratlannal, a kényelmetlennel, a kiszámíthatatlannal, a meghökkentővel. Ez volt az, ami gondolkozásra kényszerített.
Amíg rájöttem, hogy két különböző világról van szó. Az ismétlés világa a törvényé, a kiszámíthatóé, a reinkarnációé. A körben való mozgás.
A mindig új világa pedig a szabadságé, a személyiségé a kiszámíthatatlané, a kegyelemé. Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára.
Életem legnagyobb erőfeszítése, hogy az örök ismétlések körét parabolává tudjam szétfeszíteni.
A világegyetem keringésében élünk és mindnyájan örökké keringeni akarunk.
Életem legnagyobb összeütközése a mindig újjal volt. A pillanattal. A váratlannal, a kényelmetlennel, a kiszámíthatatlannal, a meghökkentővel. Ez volt az, ami gondolkozásra kényszerített.
Amíg rájöttem, hogy két különböző világról van szó. Az ismétlés világa a törvényé, a kiszámíthatóé, a reinkarnációé. A körben való mozgás.
A mindig új világa pedig a szabadságé, a személyiségé a kiszámíthatatlané, a kegyelemé. Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára.
Életem legnagyobb erőfeszítése, hogy az örök ismétlések körét parabolává tudjam szétfeszíteni.
(Hamvas Béla: Unikornis)
Don Juan tanítása szerint az ősi időkben Mexikóban élő sámánok az embert két, önmagában is tökéletesen funkcionáló test - a bal test és a jobb test - egységének tekintették. Ez a felfogás meghatározó szerepet játszott a sámánizmus gyakorlatában. Ennek a felosztási rendszernek semmi köze nem volt az intellektuális spekulációhoz, és a test tömegének lehetséges felosztásához sem szolgált logikai alapul. Amikor az emberi testet energiaként észleljük, teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy azt nem két rész, hanem két különböző típusú energia alkotja: két egymástól eltérő energiaáramlás, két, egymással szemben álló, ugyanakkor egymást kiegészítő erő, amelyek egymás mellett és egyidejűleg léteznek, ily módon tükrözve az univerzum minden alkotóelemének alapvetően kettős felépítését.
Az ősi mexikói sámánok mindkét energiatípusnak önálló testet tulajdonítottak, és következetesen bal, illetve jobb testként beszéltek róluk. A hangsúlyt a bal testre helyezték, mert a sámánizmus végső célja szempontjából ennek az energiaalakzatnak a természetét tekintették hatékonyabbnak. Az ősi mexikói sámánok, akik a két testet energiaáramlásokként írták le, a bal áramlatot féktelenebbnek és agresszívabbnak ábrázolták, amely heves hullámokban mozog, és energiahullámokat bocsát ki magából, mint egy nap-kitörés. Ezzel szemben a jobb test energiája távolról sem mozgott ilyen hevesen a felszínen - inkább olyan tartályban lévő víz felszínére hasonlított, amelyet finoman előre-hátra billegtetnek. Nem keletkeznek rajta hullámok, csupán folyamatos ringó mozgást végzett, de a felszín alatt, a mélyebb rétegekben spirális formában örvénylett. A mindennapi életben ez a két áramlat egységbe olvad, amelyet emberi testként ismerünk.
A jobb test uralma energetikai túlsúly, amelyet az ősi idők sámánjai felismertek. Számukra ez adott tény volt, de olyan tény, amit meg lehet változtatni. Mégpedig azért, mert a jobb test körkörös mozgása elviselhetetlenül unalmas. Ez a folyton ismétlődő, visszatérő mozgás a mindennapi élet minden eseményét irányítja és vigyázza, csakhogy ezt körkörösen teszi.
Az életben minden helyzettel ilyen körkörös módon szembesülünk, egyikkel a másik után, szüntelenül, vég nélkül. Ez olyan körkörös mozgás,, amely minden jel szerint folyamatosan beszívja az energiát, és centripetális mozgással szakadatlanul körbe-körbe forgatja. Ilyen körülmények között nincs kiterjedés, növekedés. Nincs újdonság, nincs gyarapodás. Semmi sincs, amit ne lehetne belülről megmagyarázni. Rettenetesen unalmas állapot! Az energia spirális mozgása állandósult. Az az érzés, hogy az emberi lények határtalanul unatkoznak magukban, csakis a jobb test uralmának tulajdonítható. Valójában egyebet se tesznek, minthogy a legkülönfélébb módokon és eszközökkel agyonütik az időt - az egyetlen tulajdonukat, amelyből soha, senkinek sem elég. De ami még ennél is rosszabb, az emberek reakciója erre a kiegyensúlyozatlan energiaelosztásra. A legtöbb erőszakos reakció és cselekedet a kiegyensúlyozatlan elosztásnak köszönhető. Úgy tűnik, hogy a tehetetlenség időről időre heves energiaáramlatokat gerjeszt az emberi testben, amelyek erőszakos viselkedés formájában törnek a felszínre. Az emberi lények számára minden jel szerint az erőszak is csupán egy módja az idő agyonütésének.
Az emberi lények számára az evolúcióhoz az egyetlen út a tudaton keresztül vezet, de valami tőlünk idegen, ismeretlen erő, amely szoros kapcsolatban áll az univerzum ragadozó állapotával, megfosztott bennünket az evolúciós kibontakozás lehetőségétől azáltal, hogy birtokba vette a tudatunkat. Az emberi lények egy ragadozó erő prédáivá váltak, amely a saját érdekében passzivitásra kényszerítette őket - olyan jellegű passzivitásra, amely a jobb test energiájának sajátja. Don Juan meg volt győződve arról, hogy a jobb és bal testnek ebben a kiegyensúlyozatlan fúziójában a jobb test uralma a tudati utazásunk félbeszakadásának a jele. Ami nekünk természetesnek tűnik - az egyik oldal uralma a másik fölött - az az ő sámánnemzetsége számára rendellenesség volt, amelyet igyekeztek orvosolni, és amely a tudat növelésével érhető el. Ehhez azonban rendkívül tudatos fegyelemre van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése