Archetípusok - a harcos

Az archetípusokból megsejthetjük, hogy az "én" milyen sokat meríthet, és milyen sokat kaphat abból, ha egyetemes és általános belső tartalmakkal találkozik. És urambocsá, ha egyiknek-másiknak egy picit átadja magát.

A harcos archetípusa:

1. Ő gyakorolja a megkülönböztetést és a szétválasztást.

2. Szüksége van egy célra, egy nagy igazságra, ami értelmet adhat az életének. Ha le tudja nyűgözni egy nagy cél és igazság, megtanulja az önfegyelmet. Az önfegyelem erejével tud határokat, távolságot tartani, például a saját komplexusaitól. (Az önfegyelem elköteleződést jelent. - Szvámi Ráma)

3. Van szellemi lovag. (Erről több szó ne is essék.)

4. A harcos képes föláldozni jó dolgokért és nagy célokért más, nagyon értékes dolgokat is.

5. A harcosnak szüksége van egy jó királyra. Ha a harcos nem hallgat a jó királyra, vagy ha rossz királyra hallgat, rossz harcos lesz belőle. (Darth Vader)

6. A király tudja a határokat, a harcos pedig megtartja őket.

7. Idővel képes harcostárssá válni.

8. Nem ámítja magát a gonosz, az ellenség láttán, vagyis nem naiv.

9. A harcosnak ellensége van szüksége. Ez kemény kijelentés, de az archetípus ilyen. Ezért szorul rá nagyon a jó királyra, és legalább ennyire a mágusra.  

10. A jó harcos tudja, mire képes és mire nem. Ezért a harcos - ha igazán jó harcos -, tudja azt, amit egy bölcs embernek tudnia kell: ez pedig az, hogy nemcsak hogy meghalunk, de eltelik 80-100 év, és már nem is emlékeznek ránk. A kutya sem. Brutál? Egy jó harcos tehát szembenéz saját mulandóságával, nem áltatja magát a nevetséges maszlaggal: "addig nem hal meg az ember, ameddig valaki emlékezik rá." (Különben elkezd a saját életrajzában élni.)

"A lovag a cselekvés jógáját gyakorolja, ami nem egyéb, mint a legfelsőbb lénnyel a szüntelen tevékenység útján való egyesülés. A pap életműve az elengedés, a nemcselekvés, a minden tettől való tartózkodás. A harcos életműve a nagy tettek végrehajtása az igazság és az erények jegyében a gyöngékért, az üldözöttekért, a tudatlanokért és a szegényekért. A cselekvés jógájának hagyományát a Rámájana, Mahábhárata, Iliász, Odüsszeia, Grál eposzok mind tartalmazzák. A jellegzetes cselekvésbe való beavatás a Bhagavad-gíta első része, melyben az Istenség a hőst, Ardzsunát a hősi életműbe beavatja, s a hősi erényekre megtanítja. Nem arra, hogy bölcs és értelmes legyen, hanem hogy bátor és nemes. Elszánt, önfeláldozó és előkelő. A heroikus élet nem a legmagasabb, de talán a legszebb és legragyogóbb. A harcos sorsában minden tett egyetlen irányba mutat. Ez a hősi életmű, amelyben a hős önmagát az igazságért való küzdelemben önátadottnak tartja, és ebben a tevékenységében megdicsőül. A hősi életmű nagysága és komolysága a szellemi kaszt művével egyenértékű. A hős, ha művét tetteivel maradéktalanul teljesítette, megszabadul." - Így látta ezt Hamvas Béla.

(Pál Feri: A férfi 4 archetípusa, a harcos)