Sárkányt zabolázni


  Hajolj a zöld forrásra: ott dobog a szívem, ott csobog a vérem. Tüdőm a lomb, gyomrom a folytonos pusztulás, ágyékom a szakadatlan keletkezés, csontom a szikla, agyvelőm a szél, varas bőröm a rengeteg göröngy. Megmutattam magamat: sose leszek ember, se isten.
   Ez az én lélegzésem és leheletem: most ereken folyok a világban, most elhúzódom a világ mögé. Ha csengetsz nálam, egy napsugár nyit neked ajtót. Nem vagyok - ez az én hatalom-nélküli örök létezésem.

(Weöres: Bolond Istók)






Felmegyünk.
Lemegyünk.
Elhagyjuk az embert, de nem hagyjuk el a világot.
Elhagyjuk a világot, de nem hagyjuk el az embert.
Elhagyjuk az embert is, a világot is.
Nem hagyjuk el sem az embert, sem a világot.
De bármerre és bárhogyan járunk is, örökké visszatérünk.

(Toót-Holló Tamás: Garabonciások könyve és szerelme)



Megjegyzések