A 20. század talán legmeghatározóbb
női művészének, a mára ikonná vált Frida Kahlónak a műveiből rendez
tárlatot 2018 nyarán a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria. A
mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo, valamint más jelentős mexikói
gyűjtemények jóvoltából több mint harminc festmény és grafika érkezik
Budapestre. A válogatás – melyben a művész védjegyévé vált önarcképei
mellett szerepelnek olyan jelentős művek is, mint az első
vászonfestményeinek egyike 1927-ből, valamint életrajzi ihletésű képek,
portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotások, rajzok, illetve
fotók – betekintést enged Frida Kahlo szuggesztív, ám testi és lelki
gyötrelmekkel teli belső világába, valamint az általa megélt és
újrateremtett, mitikus valóságba.
Az
eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve
betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába
eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a
medencecsontja több helyen eltörött. Ekkor megjárta a testi fájdalmak
földi poklát és hosszú időre ágyba kényszerült. A szenvedésből a festés
jelentette az egyedüli kiutat, Kahlo művészetének forrása pedig önmaga
lett – saját valóságának ablaka a tükör, amelyből saját képe tekintett
vissza. A javarészt frontális vagy kétharmad profilból készített merev,
hieratikus önarcképei a művész belső világának kivetítései, amelyek
segítségével a külvilág felé létrehoz egy új, sokszínű és izgalmas, erőt
sugárzó ént. Festőstílusának jellegzetessége, hogy bár klasszikus
modellekből indít, merít a mexikói népi kultúra eszköztárából is. Számos
művén felbukkannak Mexikó spanyol hódítást megelőző történetének,
régészetének, valamint népi kultúrájának elemei.
A
budapesti kiállítás a bemutatott művek segítségével megidézi Frida
Kahlo életének és művészetének szervesen összefonódó egységét.
 |
| "La Casa Azul" (Frida és Diego otthona, Coyoacán) |
"... az igazi áttörés a francia André Bretonnak köszönhető. Ekkor 1938-at
írunk. A szürrealizmus atyja megjelenik Mexikóban, már hallott korábban
Kahlóról, és azonnal született szürrealistaként kezdett el beszélni
róla. Frida Kahlo nem értett egyet ezzel feltétlenül, később
határozottan tagadta is. Mégis ezt követően, New Yorkban volt az első
egyéni tárlata, és ekkor kezdtek el felfigyelni rá. Hamar rájött, hogy
semmilyen izmushoz nem szeretne tartozni, és nem is érez egyikkel sem
szorosabb rokonságot. Miután kiállít Párizsban is, elég határozottan
elhatárolódik a szürrealista művészektől, a léhűtő, kávézókban ücsörgő,
fecsegő művészektől a hideg rázza, és ahogy egy levelében fogalmazott,
inkább árulna tortillát a piacon, mint hogy olyanná váljon, mint ők.
Mindenesetre a Louvre az első közgyűjtemény, amely képet vásárol tőle,
és a negyvenes évek elejétől egyre ismertebb és keresettebb művész lesz.
Frida Kahlo alapvetően nem volt gyötrődő, önemésztő, bizonytalan festő.
Folyamatos önvizsgálatot tartott. Kíméletlenül őszinték a képei, de
művészi önmarcangolásról szó sincs. Az életfilozófiája alapvetően nagyon
pozitív, szeretett a jó és előremutató dolgokra koncentrálni.
Hitvallása szerint „a természet mindenért kárpótol”. A sok szenvedés
mellett mindig ott van, mennyit nyert általa. Hogy milyen gazdag,
tartalmas életet élt, mennyi szépség vette körül – és hogy milyen hálás
tudott lenni ezért. Amit kapott az élettől, ami a sorsa volt, abból
igyekezett a lehető legtöbbet kihozni. Mindenből képes volt építkezni,
és minden fájdalmánál erősebb volt."
(A teljes cikk a HVG-n olvasható Lantos Adriána kurátorral)
Kiállításinfó
Frida Kahlo – Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból
Magyar Nemzeti Galéria, C épület
2018. július 7. – november 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése