2018. október 22.

"mint a levelek közt járó szellő suhogása"

Ha a mai ember a kinyilatkoztatás szót hallja, elkedvetlenedik. Azt hiszi, hogy itt valami csalás van. Mesterséges pátoszt sejt, színpadi külsőségeket és papi hazugságokat. 
A kinyilatkoztatásban nem kell nagy patetikus jelenetek között felhangzó szózatra gondolni. Ezt csak az olyan ember képzeli, aki a szellemi világ megnyilatkozásait nem élte át, azokban sohasem részesült és azt nem is érti. A kinyilatkoztatás nem operaszerű külsőségek között jelentkező retorikus szavalat. 


Festmény: Flora McLachlan


Minél mélyebb igazság nyilatkozik meg, annál halkabb és egyszerűbb; annál inkább a mindennapi életét élő, kötelességét végző tisztaszívű ember szívében szólal meg. 
Ahhoz, hogy valaki a kinyilatkoztatást felfogja, egyetlen dologra van szüksége: az éberségre. Az éberséget pedig csak egyetlen dolog táplálja: a tiszta lét. Ezért van szükség morális feddhetetlenségre: mert a moralitás nem önmagában való érték. Ez a folttalan élet egyszerűsége. 
Az ismeret csak zavar és ront, sőt az embert meg is akadályozza abban, hogy a kinyilatkoztatást felfogja. Miért? Mert az ismeret káprázat. A káprázat pedig az éberséget elaltatja. Az embert alvajáróvá teszi.
A kinyilatkoztatás helye a tiszta és megnyugodott egyszerű emberi szív. Ez az, amely az isteni szellem hangját közvetlenül hallja. Így nyilatkozott meg a teremtő szellem az ősidőkben. Így nyilatkozott meg azóta is remetékben, magányosokban, prófétákban, aszkétákban. Így nyilatkozott meg a történeti időkben is: misztikusokban, szerzetesekben, kivételes költőkben. “Mint a levelek közt járó szellő suhogása.” 
Valahányszor az emberi szív őseredeti egyszerűségét és tisztaságát visszanyeri, a Teremtő Szellem közvetlen kisugárzását fel tudja fogni, és meg tudja érteni. Ezt nevezik kinyilatkoztatásnak.

Hamvas Béla 


Nincsenek megjegyzések: