2011. január 26.

A békeelme


Ha a különféle meditációk közül választani akarsz, először meg kell ismerned azok alapvető irányát. Az emberek sok-sok különböző dologra használják a meditációt. A legtöbb ember kapni akar valamit. Talán valamilyen jó érzést. Sok ember akar például nyugalmat és békét. Mások azért meditálnak, hogy anyagi javakhoz jussanak. Így van a gyakorlásnak olyan hagyománya is, amelyben azért kántálsz valamit újra és újra, hogy egy szép autóhoz, házhoz vagy jó kapcsolathoz juss.




Azonban a helyes meditáció azt jelenti, hogy nagyon mélyen magadba nézel azért, hogy ráébredj igaz természetedre, és segíts minden lénynek. Az igazi gyakorlás valójában azt jelenti, hogy a gyakorlásoddal nem akarsz semmit megszerezni. Amikor úgy gyakorolsz, hogy az elméd akar valamit, a gyakorlásod iránya máris hibás, és egyenesen valami pokolba juttat téged. Az ilyen gyakorlás nem segíthet abban, hogy megtaláld igazi önmagad.
Ez csak arról szól, hogy valamiféle jó érzést hozzunk létre. Az emberek arról beszélgetnek, miként meditálhatnak úgy, hogy egy kis boldogságot hozzanak létre az életükben. Mások megpróbálnak "szent teret létrehozni". De végül a legjobb érzés is megváltozik, és az ellentétévé alakul.
Aki e meditációt gyakorolja, ilyenkor még szomorúbbá válhat, mint azelőtt, mert a meditációját ezzel a jó érzéssel kapcsolta össze. Olyan ez, mint valamiféle kábítószer: amikor a kellemes érzés elmúlik, az illető szenvedni fog. A meditáció egy kis boldogságot szül, de amikor boldogságot hozunk létre, az ellentétét is megteremtjük. Ellenvilágot teremtünk. Mindig ez történik, ha a gyakorlásunknak valamilyen tárgya van, valami, amihez ragaszkodhatunk. Mi jóérzés meditációnak, vagy békeelmének hívjuk ezt. Az iránya nem tiszta, és valamilyen külső tárgyhoz vagy érzéshez, vagy dologhoz kötődik. Ha nem kapjuk meg e tárgyat, vagy nem tudjuk megtartani azt, elvész a boldogság érzése. "Hol van Isten? Látni akarom Istent!" Az olyan meditációt, ami valamilyen tárgyhoz, érzéshez vagy ideálhoz kötődik, külső út meditációnak nevezzük.

(Seung Sahn: A zen iránytűje)

Nincsenek megjegyzések: