Élt egy nagy, isteni szent, akit Náradának hívtak. Éppen úgy, ahogy az emberek között vannak szentek, nagy jógik, úgy az istenek között is akadnak nagy jógik.
Nárada rendkívüli volt, és kiváló jógi. És mindenfelé utazgatott. Egy napon egy erdőn haladt keresztül, ahol meglátott egy embert, aki addig meditált, míg a termeszek hatalmas várat építettek a teste köré - olyan régóta ült már ugyanabban a helyzetben. Az ember megszólította Náradát:
- Merre tartasz?
- A mennyországba megyek - válaszolt Nárada.
- Akkor kérdezd meg Istent, mikor lesz irgalmas hozzám, mikor érem el a megszabadulást.
Nárada továbbment és egy másik emberrel találkozott, aki ugrált, táncolt és énekelt, s azt kérdezte tőle:
- Óhh, Nárada, merre tartasz? - hangja és mozdulatai szenvedélyesek voltak.
- Megyek a mennyországba - felelte Nárada.
- Akkor kérdezd meg, mikor leszek szabad!
Nárada továbbment. Bizonyos idő elteltével ugyanarra járt, és megint ott látta a meditáló embert, körülötte a termeszvárral. Az ember ismét megszólította:
- Mondd Nárada, megkérdezted az Urat?
- Óh, igen.
- És mit válaszolt?
- Hogy mit válaszolt? Azt mondta, hogy négy születés múlva eléred a megszabadulást.
Erre az ember sírni és jajongani kezdett:
- Addig meditáltam, míg a termeszek várat építettek körém, és még négyszer kell születnem?!
Nárada továbbment a másik emberhez.
- Feltetted a kérdésemet? - szólította az meg őt.
- Ó, igen. Látod ott azt a tamarindusfát? Azt kell mondanom, hogy ahány levele van annak a fának, annyiszor kell még újraszületned, utána eléred a szabadságot.
Az ember táncra perdült örömében, és felkiálltott:
- Ilyen rövid időn belül megszabadulok!
Ekkor megszólalt egy hang:
- Gyermekem, már ebben a pillanatban szabad vagy!
Ez volt a kitartásának jutalma. Kész volt rá, hogy azt a rengeteg születést spirituális törekvéssel töltse, semmi sem tántoríthatta el őt. Az első ember azonban úgy érezte, hogy még négy születés is túl sok. Csak az a fajta kitartás hozza el a végső eredményt, mely hasonló annak az embernek a kitartásához, aki kész akár világkorszakokat is kivárni.
(Szvámi Vivékánánda: Rádzsa-jóga)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése