- Ketut, járt már a pokolban?
Elmosolyodott. Hát persze, hogy járt már ott.
- Milyen a pokol?
- Ugyanolyan, mint a mennyország - felelte.
Látta rajtam a megrökönyödést, mert hozzáfűzte: - Liss, a világegyetem egy kör.
Nem voltam biztos benne, hogy értem.
Azt mondta: - Fel, le - mindkettő hasonló.
Eszembe jutott az ősi keresztény mondás: "Miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön". - Akkor hogyan tudunk különbséget tenni a mennyország és a pokol között? - kérdeztem.
- Attól függ, hogyan utazol. A mennybe felfelé mész, hét boldog helyen át. A pokol - oda lefelé mész, hét szomorú helyen keresztül. Ezért jobb, ha felfelé mész, Liss - nevetett.
- Úgy érti, az ember jobban teszi, ha azzal tölti életét, hogy felfelé halad, a boldog helyeken keresztül, mivel a menny és a pokol - a végállomás - ugyanaz?
- Ugyanaz-ugyanaz. A végén ugyanaz, tehát jobb, ha az utazás során boldog az ember.
- Szóval, ha a mennyország szeretet, akkor a pokol...
- Szintén szeretet - világosított fel.
Ezen elgondolkodtam egy darabig, ahogy próbáltam összeadni a dolgokat.
Ketut megint elnevette magát, és kedveskedve rácsapott a térdemre. - A fiatalok olyan nehezen értik ezt meg!
(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)
2 megjegyzés:
Az egyik kedvenc könyvem.:) Egy időben mindenkinek ezt ajándékoztam és nem értettem, hogy miért csak az olaszországi rész tetszik nekik.
A gasztroblogodat régóta olvasom (bár kommentelni nem nagyon szoktam), ezt a blogot csak most vettem észre. Most tetted fel a gasztroblogra ennek a képét vagy csak én nem vettem észre?
Jövök majd ide is rendszeresen.:)
Lívia
Nekem is. :) Az olaszországos részt kivéve. :))
A többi nagyon jó.
Már régebbóta fenn van. :)
Megjegyzés küldése