Üdvözöllek a valóság sivatagában

Trinity szavaival élve: a film az életünket mozgató kérdésekről szól. Miközben a könyv tanulmányainak az írói arra keresik a választ, hogy „mit ismerhetünk meg?”, „mi a teendő?”, „miben reménykedhetünk?”, „mi a valóság?”, „mi a boldogság?”, „mi az elme?”, „mi a szabadság? - és nekünk van-e belőle?”, „létezik-e mesterséges intelligencia?”, olyan forrásokra támaszkodnak, mint Platón, Arisztotelész, Aquinói szent Tamás, Descartes, Kant, Nietzsche, Sartre, Sellars, Nozick, Baudrillard, valamint Quine. A film kérdéseire adandó válaszokhoz a filozófia legfontosabb területein, a metafizikán, az ismeretelméleten, az etikán, az esztétikán, a kognitív filozófián, a vallásfilozófián és a politikai filozófián át vezet az út. A kérdések sokasága ellenére is csak egy dolog fontos: hogy felébredjünk az álomból.

(William Irwin: Mátrix filozófia)

„Isten küldött,” mondja a Blues Brothers. Tele tankkal és fél doboz cigarettával indulnak a 106 kilométerre lévő Chicagóba. Noha sötét van, napszemüveget viselnek. Hogy mi járatban vannak? Koncertet adnak azért, hogy megmentsék azt az árvaházat, amelyet volt tanárukkal – egy kedvesnővérrel – együtt alapítottak, s akit nagy szeretettel szólítanak Pingvinnek. Neónak pedig az volt a küldetése, hogy megmentse az emberiséget attól, hogy a mesterséges intelligencia agyatlan rabszolgájává váljék.

A kék vagy a piros pirulát vegyük-e be? Válasszuk a boldog tudatlanságot, vagy érdemes tudni az igazat, bármi legyen is az? A Mátrix cselekménye és a különleges effektek magukkal ragadják az embert. Ugyanakkor kérdések tömkelege vetődik fel bennünk: lehetséges, hogy mi magunk is a mátrix foglyai vagyunk? Keresztény filmet nézünk? Netán buddhistát? Van egyáltalán valami támpont?

A Mátrix filozófiá-ban jónéhány szakember értelmezi a filmet a saját nézőpontjából: metafizikailag, az ismeretelmélet felől, etikailag, illetve az esztétika szempontjából.

A filozófiaprofesszorok ebben a könyvben a hallgatók nyomában járnak. A film filozófiai jelentőségét firtatja mindegyik tanulmány szerzője. Slavoj Žižek mint kultúratörténész azt írja, hogy a mátrix a filozófusok Rorschach-tesztje. A filozófusok mind a saját filozófiájukat látják meg a film képeiben: az egzisztencializmust, a marxizmust, a feminizmust, a buddhizmust, a nihilizmust és a posztmodernizmust. Mondj egy filozófiai áramlatot, és rögvest ott láthatod a filmben. A film mégsem olyan csupán, mint Rorschach véletlenszerűen elejtett pacái, hanem pontos terv szerint épül fel, és szándékosan van benne sok filozófiai kérdés. A Wachowski fivérek kibuktak az egyetemről, képregény-írásból éltek, miközben a lét nagy kérdései foglalkoztatták őket. Készséggel ismerik el, hogy sok filozófiai kérdést és utalást szőttek a filmbe. A Mátrixfilozófia nem akarja minden pillanatban megkísérelni, vagy akár annak csupán a látszatát is kelteni, hogy kitalálja, mit is akartak mondani a forgatókönyvíróik, illetve a film többi alkotója. Ez a könyv inkább csak rávilágít a Mátrix filozófiai jelentőségére.

Abba senki sem kötne bele, ha Homérosz, Dante és Shakespeare kapcsán vetnénk fel filozófiai kérdéseket. A Mátrix nem európai klasszikus, mégis ugyanazokat a filozófiai kérdéseket teszi fel, mint a nagy irodalmi művek. Ha csak a filozófusok írásaiban lenne filozófia, és a filozófiaprofesszorok számára volna jelentősége, a filozófia olyan steril tudomány lenne, amilyennek sokan - tévesen - hiszik. Pedig mindenütt jelen van a filozófia; mindenki számára húsbavágó, mindenki életét megvilágíthatja: a mátrixhoz hasonlóan „mindenütt körülvesz bennünket”.
Nemcsak filozófusokhoz szól ez a könyv, hanem mindenkihez, akinek valaha is „bármi szöget ütött a fejébe, és az őrületbe kergette.” 

  
Az egész cikk itt olvasható.