Üdvözlégy, gyönyörű gyönyöröknek asszonya!

„Zengem az istennőt, aki Kyproszban született: ő

    mézes ajándékot hoz a földre, örök mosolyával

    isteni arcán, és kifakasztja a vágy bimbóit.

    Üdvözlégy, gyönyörű gyönyöröknek asszonya! add meg

    a szerelemgyújtó dalolásnak drága hatalmát:

    minden isten előtt teneked zendüljön az ének!”

  
(Himnusz Aphroditéhoz)

   Aphrodité, a szépség és szerelem istennője, akit a rómaiak Vénusznak neveztek, félelmetes hatalommal rendelkezett, melynek hatására istenek és halandók szerelembe estek. Az istennőnek magának is rengeteg viszonya volt, melyekről mind önállóan döntött. A tiszteletére rendezett rítusok során sokáig nagyra becsülték őt, de amint a kultúra lassan megváltozott, egyre kevésbé értékelték, sőt ő lett a szajhák gyűlölt istennője. A hittudósok által felállított madonna-prostituált megosztás miatt lehetetlen volt Aphroditének vagy az őt szimbolizáló női érzékiségnek, illetve szexualitásnak teret adni. Az összes női archetípus közül Aphrodité archetípusát kellett az idők folyamán a leginkább elfojtani. Egy "jóravaló" nő személyiségének ezt az aspektusát igyekezett tagadni.
   A mitológia számos története szól Aphrodité szerelmeiről. Legtöbbjüktől gyermeke is született, férjétől, Héphaisztosztól azonban nem lett utóda. Mégis, szimbolikus szinten házasságuk a szépség és a művészet (vagy múzsa és alkotó) egyesüléseként értelmezhető, és a szebbnél szebb díszítőelemek, tárgyak, ékszerek, melyek Hépaisztosz keze nyomán keletkeztek, ennek a házasságnak a gyümölcsei.
Az olimposzi istennők között Aphrodité kivételnek számított. Megadatott neki, hogy hajlamait szabadon kövesse, mint Artemisz, Athéné és Hesztia, de az ő viselkedése szűziesnek egyáltalán nem volt mondható.
Aphroditét elbűvölte Adonisz és Anchies szépsége. A vonzalom kölcsönösségét a két szerelmes között meglévő kémia biztosítja, és mint az köztudott a kémiában, ha két anyag reakcióba lép egymással, a folyamat során mindkettő átalakul.

Hasonló, de minden szexualitást mellőző "kémia" működik két olyan ember között is, akik valamilyen egymást átformáló kapcsolatot építenek ki maguk között. Ilyen például a mentorálás, a tanítás, rendezés, könyvszerkesztés, egy terápia, sőt, még a szülő-gyermek viszony is. Ezekben a kapcsolatokban is megfigyelhető, hogy az egyik félben rejtőző lehetőségeket a másik fél szabadítja fel a szeretet és egyfajta készség vegyítésével.
Ilyenformán ezek az emberek a középkorban működő alkimistákhoz hasonlóak, akikről azt állítják, hogy egyszerű anyagokat próbáltak arannyá változtatni, miközben ezoterikus, spirituális szinten igyekeztek önmagukat is átformálni. Metaforikus értelemben ez azt jelenti, hogy a mindennapokban is megtalálható alapanyagok bármikor "arannyá" változtathatók.
   A szerelmesének álmaiban maximálisan bízó Aphrodité nem más, mint "vízióhordozó". A vízióhordozók, nemcsak, hogy képesek bízni az álmokban, párjuk tehetségében (személyes varázsukban, egy projekt sikerességében), de képesek életben tartani az álmot, amíg az valóra nem válik. Arra azonban nagyon ügyelni kell, hogy míg egy férfi életében egy kritikus pillanatban az Aphrodité-nő lehet vízióhordozó vagy múzsa, akár szerető, akár feleség képében, szakmai kapcsolatok esetében viszont - ahol az egyik fél igyekszik kihozni a másikból a benne rejlő lehetőséget - a munka aktiválhatja Aphrotitét, és az archetípus olyan személyes kötődést alakíthat ki közöttük, ami az etika határait feszegeti. Fennáll a veszély, hogy beleszeretünk saját teremtményünkbe, mint ahogy az a My Fair Lady című musical Hggins professzorával vagy a mitikus Pygmalion szobrászával is megesett.

   Amennyiben Aphrodité mint szerető a nő pszichéjében aktív archetípus, a nő élete nem lesz problémamentes. Aphrotité egy kapcsolatban a felfokozottságot keresi. Ez a jelenség meglehetősen komoly következményekkel jár a nőre nézve, hiszen szexuális szabadossága az egyes férfiakra, és ezen keresztül az egész patriarchátusra nézve fenyegető lehet, ezért a nem szentesített szexet mélyen elítélik, sőt, büntetik. Még egy olyan társadalomban is, mint amilyen a miénk, a szexualitását élvező, és több partnerrel kapcsolatot folytató nő tisztában van azzal, hogy szabadosságát jobb titokban tartani, ha el akarja kerülni a megbélyegzést és mások féltékenységét. A történelem folyamán számos olyan Aphrotitével találkozhattunk, akik kurtizánként váltak híressé, sőt, valamiféle tisztelet is övezte őket, azonban ez az ősi mesterség mindig is kockázatos vállakozásnak bizonyult. A kitartott kurtizánt nem sok választja el a kihasznált prostituálttól, és ahogy a nő szépsége hanyatlik, a nő hamar az utóbbi kategóriába csúszhat.
   Aphrodité a nő életében és a hozzá közel állók életében is mindent felforgat. Az érett nő, akiben felébred Aphrodité, komoly válaszút előtt találja magát. Szüksége van Métisz és Hekaté bölcsességére, Kuan Yin együttérzésére, önismeretre, valamint a döntéshozók határozottságára.
   Aphrodité a kreativitás istennője is. Az a fajta és teljes elmerülés, amelyet akkor tapasztalunk, ha szerelmesek vagyunk, a kreatív tevékenység során is nélkülözhetetlen. Minden új munkában vagy új kezdeményezésben ott rejtőzik az életerő, nem csoda hát, hogy a kreatív embert elbűvöli, és teljességgel lefoglalja mindaz, ami munkája során felmerül. A tehetség, a spontaneitás, a kiábrándulások és revelációk sorozata után amint elkészül a nagy mű, Aphrodité új vászon vagy új projekt után néz. A kreativitás által a munka létrejön. Minden egyes erőfeszítés, amelyet a művész tesz, elmélyíti élményvilágát, kiszélesíti perspektíváját.
   Aphrotité olyan életörömöt hoz magával, mely szerelemmel és szépséggel tölti meg az életet, és amit a pillanatnak élés képességével csak tovább fokoz. Ez felboríthat kapcsolatokat, beárnyékolhatja a nő életét, és alaposan megleckéztetheti őt. Ezért a nőnek vagy el kell fojtania magában Aphrotitét, mely sajnos nagyon is ismert jelenség, vagy kreativitásán, munkáin, képzelőerején vagy akár házasságán keresztül kell megnyilatkozási lehetőséghez juttatnia az archetípust.

   A szépen öregedő Aphrodité kifejlesztette magában a bölcsességet, amit Hekaté, Métisz, Szophia, vagy Hesztia testesít meg. Aphrodité archetípusa ezt a nőt nem is uralja, ugyanakkor nem is hagyja el. Még mindig rendelkezik azzal a képességgel, hogy rácsodálkozzon a világban és az emberekben rejlő szépségre. Mivel beleveti magát az élményekbe, az élet számára sohasem unalmas. Kora ellenére sem veti meg az érzékiséget, és igazán virul idősebb korában is.

   Aphrotité érzékisége a finom ételeket, a szexet és a jó masszázst élvezni tudó nőknél érhető tetten leginkább. Aphrotité észreveszi a szépséget, és örül annak, amit lát. Az Aphrodité nők érzékiek, és érzékiségük nem kopik meg attól, hogy megöregszenek. Társadalmunkban bizonyos kor feletti nőktől már senki nem várja el, hogy szerelmesek, szexisek vagy érzékiek legyenek. Lehet hogy mások szemében nem egészen hasonlítanak Aphroditéra, a szeretőre, azonban ez az archetípus nem vonul nyugdíjba sem ötven, sem hatvan, sem hetvenöt évesen, sőt, van amikor ilyenkor virágzik ki teljesen. Ha az ember egy bizonyos kor után lesz szerelmes, a két ember közötti vonzódás alapja sokkal inkább a lelkek, mint a testek összhangja. Ha ez a kései szerelem bekövetkezik, talán váratlansága miatt a legcsodálatosabb. Meglátásom szerint a  kései szerelmek kevésbé konvencionálisak, sokkal inkább a szabad választás gyümölcsei. Így nem csoda, ha ezek a kapcsolatok sok esetben idősebb nő és fiatalabb férfi között, illetve különböző hátterű és különböző bőrszínű emberek között jönnek létre. Sok idősebb asszonyra jellemző, különösen, akikben Aphrodité aktívan él, hogy viselkedésük fiatalosabbá válik, látókörük kiszélesedik, és külsejük egyre kihívóbb, ahogy öregszenek. Gyakran a klimax szabadítja fel az istennőt, amikor már nem kell tartani a teherbe eséstől. A körülmények megváltozásra, a hormonális és archetipikus eltolódások mind hozzájárulhatnak a későn virágzó Aphrodité megjelenéséhez.

(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő idősödő istennők)

Minden végzet nehéz
(Egy remek vígjáték a későn aktiválódó Aphroditéről; Jack Nicolson, Diane Keaton, Kenaou Reeves)