1977 utolsó hónapjaiban Aldo
Carotenuto, a Római Egyetemen személyiségelméletet
tanító jungiánus pszichoanalitikus véletlenül
hozzájutott egy elveszett vagy hosszú ideje elfeledett dokumentumgyűjteményhez.
Az is a véletlenen múlt, hogy a Genfi Pszichológiai
Intézet korábbi központjául szolgáló
épület pincéjében egyáltalán megmaradt
a csomag. Az iratköteg az 1920-as évek elején Genfben
élő és dolgozó úttörő pszichoanalitikus,
dr. Sabina Spielrein hagyatéka.
Sabina Spielrein értelmes, iskolázott,
jómódú zsidó szülők első
gyermeke, 1885-ben a Don melletti Rosztovban született; mind nagyapja,
mind dédapja köztiszteletben álló rabbi volt.
Serdülőkorában erősen aggódó szülei Zürichbe vitték kezelésre
a világhírű Burghölzli elmegyógyintézetbe.
Jung 1900 óta dolgozott ebben a kórházban, s valószínűleg Spielrein volt az
első, legalábbis egyik első betege.
Carotenuto azonnal felismerte, milyen fontosak
az előbukkant iratok, köztük húsz levél
Freudtól és sokkal több Jungtól. Az viszont nem volt
nyilvánvaló, hogy e levelek sokkal jelentősebbek maga
a címzett - Spielrein doktornő miatt. A Titkos szimmetria
címmel közzétett levelek
lényegében azt igazolják, milyen sajátos hatást
gyakorolt Sabina Spielrein Jung életére és gondolkodásának
fejlődésére, milyen szerepet játszott mind
a jungi, mind a freudi pszichoanalízis fejlődésében,
s milyen része volt Jung és Freud kapcsolatteremtésében,
majd elidegenedésükben. Mindez nem annyira Freud és
Jung hozzá írt leveleiből világosodik meg,
hanem az orvosnő Freudnak és Jungnak címzett leveleinek
vázlataiból és másolataiból, valamint
töredékes, mégis leleplező naplójából.
Ezek együttesen meghökkentően új megvilágításba
helyezik a Freud-Jung levelezés jelentős kérdéseit is.
A könyv alapján nyilvánvaló,
milyen jelentős hatást gyakorolt Spielrein Jung gondolataira,
s véleményem szerint ez adja a könyv nagy emberi és
- a pszichoanalízis fejlődése szempontjából - egyedülálló történeti jelentőségét.
E dokumentumoknak mind emberi, mind történeti
jelentőségét lényegesen fokozná, ha
olvashatnánk Jungnak Spielreinhez írott leveleit, amelyekből
állítólag negyvenhat maradt meg. Míg azonban
Freud örökösei engedélyezték a Spielreinhez
írott levelek közzétételét, Jung örökösei
nem. Ennek következtében csupán nagyon kevés,
rövid, gondosan megszűrt, mégis fájdalmas szemelvényhez
jutunk Jung leveleiből Carotenuto válogatásában. Nem nehéz kitalálni, miért nem akarták Jung
örökösei, hogy a nyilvánosság saját
szavaiból tudja meg Spielrein iránti érzéseinek
és vele kapcsolatos viselkedésének részleteit,
e tekintetben azonban nem is túl nagy a veszteség. Spielrein
naplója, Junghoz és Freudhoz írott levelei, valamint
Freud és Jung egymáshoz írt, már közzétett
levelei elég világos képet adnak e szerelmi kapcsolatról.
Jung leveleinek visszatartása miatt nem tudjuk felmérni, mennyire és milyen szempontból
teljesen vagy nagyrészt Spielreiné mindaz az eszme és
elméleti megfogalmazás, amit Jung rendszere alapjának
tekintettünk. Kapcsolatuk azt sejteti, hogy Spielrein igen jelentős
hatást gyakorolt rá. Rendszerének kialakítása
során nemcsak múzsája volt, hanem sok szempontból
munkatársa, legalábbis szellemi fejlődésének
segítője azon évek alatt, amikor kialakította
néhány alapvető elgondolását.
Tekintettel arra, hogy Spielrein magas fokú
intelligenciája, eredeti gondolkodása és rendkívüli
pszichológiai érzéke révén jelentős
mértékben járult hozzá a sok szempontból
már kialakult freudi eszmerendszerhez is, így ésszerűnek
látszik azzal a feltevéssel élni, hogy még
jelentősebb a hozzájárulása Jung rendszeréhez
annak kezdeteinél.
A könyvben megjelent újonnan felfedezett írások
lényegében azt sejtetik, hogy valószínűleg
minden központi jungi fogalom eredete közvetlenül vagy közvetve
Spielreinnek tulajdonítható, bármennyire zavarja is
a jungiánusokat ez a feltételezés.
Érzékeny női természete, rendkívüli intelligenciája, kifinomult
pszichológiai érzéke, elhivatottsága tette őt meghatározó személyiséggé e
tudományban. Méltánytalanul elhanyagolt nagyságát szerettük volna
bemutatni a Junghoz fűződő szerelmi viszony kapcsán, a Jung-i fogalmak
megszületésében betöltött szerepét, úgy mint: anima, árnyék,
személyiség, vagy kollektív tudat illetve tudattalan. Ő volt az, akinek hatására a két nagy tudós
közeledett egymáshoz, és létrejött és értelmet nyert az áttétel és a
viszontáttétel fogalma.
Hátrahagyott levelezései és naplója alapján a pszichoanalízis egyik
úttörőjének tekinthetjük Spielreint. Elsőként vetette fel a destruktív
ösztönök jelentőségét, majd egy évtizeddel megelőzve Freudot, akinek gyakorlatilag a
halálösztönnel teljesedett be a rendszere.
Bátor és hűséges életet tudhat magáénak. Sabina Spielrein minden munkájában saját tapasztalataiból, az
érzéseiből, félelmeiből és gyötrelmeiből merített. Saját magáról saját
magának írt és alkotott. Így gyógyult, így élt, így inspirált másokat is. Mindig valahol félúton, két part, két
ember, két eszme között létezett, és alkotott. Sorsa, élettapasztalata, fájdalma, betegsége, az abból
való gyógyulás, a szerelem és a csalódás, a magány és a küzdés segítették őt hozzá tudományos munkájában újító és termékeny ideák megalkotásához.
Források:
- Sabina Spielrein, wikipédia
- Bruno Bettelheim: Titkos asszimetria
- Film egy elfelejtett orosz pszichoanalitikusról - Elisabeth Marton: Nevem Sabina Spielrein
- Molnár Emese: Sors-töredékek Sabina Spielreinről
- Alexandr Etkind: Tiszta játék egy orosz lánnyal
- Frank McLynn: C. G. Jung élete és munkássága
Kapcsolódó bejegyzés a blogon:
- a bennünk élő istennők - Aphrodité (Jean Shinoda Bolen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése