mindannyian engedelmesek vagyunk

Az ember millimétert se mozdulhat ki a világ törvényeinek hullámveréséből.
Senkinek sincs módjában kitörni térből és időből.
Közös hullám emel és ejt: mindannyian engedelmesek vagyunk.

(Pilinszky János)

nem hiszem, hogy Isten okos

Ha Isten reális lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt, tudományt teremtett volna, de sohasem: virágot, szép lányt és verseket. De hála legyen neki, Isten nem reális. A gyár, a bank, a hivatal, a tudomány nem egyéb, mint az elbukott emberiség alkotása, mert elvesztette, és nem érti a virágot, a szép leányt, az éneket és a verset.

Nem hiszem, hogy Isten okos: ellenben tudom, hogy Istennek van szíve. Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Gyermekkirályt választanék, és hozzá küldeném a bölcseket, a katonákat és a minisztereket, hogy tanuljanak tőle, nem tapasztalatot, hanem, hogyan kell a dolgokat komolyan venni.
Különbséget tenni jó és rossz között? Nem. Örülni annak, ami van.
Hasznot várni? Nem. Szépet csinálni.
Dolgozni? Nem. Játszani.
Boldoggá tenni az embereket? Nem. Szeretni őket.
Tapasztaltnak lenni? Nem. Tapasztalatlannak maradni, és ártatlannak, irreálisnak és elfogulatlannak, gyengédnek és romlatlannak. Megőrizni az emberinél magasabb égi realitást: azt, amelyik nem itt tesz bennünket otthonossá, hanem ott, ahol még a gyermek él.
- Hol?
- Ahonnan jöttünk és ahová megyünk.

(Hamvas Béla)

Apokaliptikus háború volt

Ne feledd. Amit kínálok: csak az igazság. Semmi több.

(Morfeusz, Mátrix)

Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

(Jn 8,32)

Apokalip­tikus háború volt. Ez volt a háború.

Mit jelent az, hogy: apokaliptikus? Mi az: apokalipszis? Szó szerint annyit tesz, mint: revelatio, megnyilatkozás. Olyan fo­lyamat, amelynek következtében a dolgokról egyszerre leválik az, ami nem tartozik szorosan hozzájuk, minden az lesz ami, lehull róla a lepel és megnyilatkozik. Az egész em­beri élet és az emberiség, mint sors, végzet. Ez az apokalipszis. És a háború volt az az esemény, amely a dol­gokról a leplet lerántotta.

   Ebben az értelemben a háború volt a nagy exisztenciafilozófus, aki az embert a Semmi kel­lős közepébe állítja, - a halálba. S itt valami hal­latlanul nagy dolog történik: ez a Semmibe való beállítás, amely megtanítja az embert, hogy az élet abszolút értelmetlenségének és céltalanságá­nak sötét szakadékába belenézzen, és az élet semmiségét egész megrázó keservességében átélje, - ez a beállítás és élmény nem negatív. Ennek ellenkezője. Éppen ezen a Semmin, ezen az értel­metlenségen, ezen a végzetes céltalanságon gyul­lad ki valami egészen új, valami nagyszerűen ter­mékeny, valami egészen más, mint az élet, leg­alábbis a földi és anyagi élet.
   Amikor az ember átéli a Sem­mit, egyszerre szemben áll a Mindennel. És ez az új élmény: a Minden, - csak annak nyílik meg, aki a Semmit radikális módon átélte. Ez alól kivé­tel nincs. És ez az élmény a nagy választó: aki be­lemártotta magát a Semmibe, az megterméke­nyült, és él a Mindenben tovább. Termékenyen és megújulva. Aki a rémületes élmény alól önmagát kivonta és elrejtőzött, az tovább maradt egy ide­jét múlta anakronisztikus, halott, semmis vi­lágban, amelynek nincs célja, értelme és már valósága sincs. Ez az apokalipszis természete: elveszni, megsemmisülni, tönkremenni és meghal­ni, - s az elveszésben, megsemmisülésben, tönk­remenésben és halálban megtalálni azt, ami túl van a Semmin.
   Az élet nem a leg­főbb jó, hanem mindössze csak egy a javak kö­zül, és csakis annyiban, amennyiben Isten birodalma számára teret enged. A háború volt az, amely kimutatta a dolgok tökéletes értelmetlenségét, de a háború volt az, amely radikálisan feltárta az értelmetlenséget, és ugyanakkor meggyújtotta az örök értelmet: a háborúban az élet elvesztette a legfőbb jó jelle­gét, minden fölöslegeset eltisztítva az emberről, belépési lehetőséget nyújtott Isten birodalmába.
   Háború­ban a pusztítás sohasem cél, legalább is nem öncél; a cél: a kollektív hatalmi helyzet újra való elosztása. S ezért sohasem lehet szó tisztán anya­gi ösztönzésekről. A háború nagyobbik felében mindig szellemi; nagyobbik, fontosabbik és gyökeresebbik részében. S éppen ezért a háború mindig teremtő aktus is; újrateremtés, sőt: visszanyúlás az ősteremtésre: új határok, új vagyonok, új képességek, új lehetőségek szület­nek, - a semmiből. Bár a szellem művei a béke művei; de ha az ember visszanyúl a szellem méhében való fogantatás rejtelmes pillanatai­hoz, azt fogja találni, hogy sokkalta inkább há­ború, mint béke. Az emberben felébredt valami rémületes kozmikus tudat, hogy itt van a világban, felelős, van sorsa, kicsiny, elhagyatott, itt él elhajítva, önmagában egyedül, a borzasztó térben, egyedül, teljesen egyedül. Az embernek most határozni kell: ez a krízis. Beléptünk a válság szellemébe.

(Hamvas Béla: A Szellem és a háború, részletek)

Mátrix
Mátrix: Forradalmak
Mátrix: Újratöltve

ne ébreszd fel, szárnyra kelhet

Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

(Dsida Jenő)

"Annyi ösvény vezet Istenhez, ahány lélek van a Földön."