2013. március 24.

Démonok fészke


   A legtöbb férfi úgy nő fel, hogy lelkében üresség marad. Nevezhetjük ezt apaéhségnek, sérült férfiasságnak vagy az apai gondviselés hiányának, mindenképpen üresség. Ha a pozitív férfienergia, amelyben bízni lehetne és támaszkodni rá, nem terjed apáról fiúra, ürességet idéz elő a férfiak lelkében. És ebbe az ürességbe démonok költöznek.


   Azt is hangsúlyozhatjuk, hogy az apai szeretet és apai kötődés a nőknek is kell, de a nemi dinamika eltérő. A lányoknak olyan apa kell, aki nőként való elfogadhatóságukat megerősíti. A fiúknak az apa arra kell, hogy férfi azonosságukat megtalálják, és jól érezzék magukat ebben a férfi módon való létben. Másrészt az apa a vonzódás első szabadon választott tárgya a személy életében.
Az anyánkat nem választjuk. Egyszerűen csak ott van, életünk első pillanatától fogva, mert a testéből eredünk. Ismerjük, bízunk benne. Az anya a születés után is közelálló marad. Néhány hónap múlva felfedezzük a másikat, aki olyan, mint az anya, de mégsem ő. A másik idegen, az első idegen a táguló világunkban. A másik az apánk, az első szembesülés a nem-énnel. Apánk elfogadása vagy visszautasítása az első támpontunk, hogy vajon megbízhatunk-e a külvilágban vagy sem.
   Semmit sem kell tennünk ahhoz, hogy elnyerjük az anyánk vonzódását. Rendszerint önként kínálja, még kérnünk sem kell. De apánk figyelmének felkeltéséhez tennünk kell valamit, hogy ránk mosolyogjon. Valami ismeretlen okból, az ebből az idegenből kiváltott mosoly sokkal jobban feltölt, jobban megerősít, mint az anyánk folytonos odaadása. Talán azért, mert úgy érezzük, neki nem muszáj adnia, így amikor ad, még értékesebbnek tűnik. A választottság első megtapasztalása ez, hogy minket választott valaki.
   A pozitív férfienergiának megvan az ereje, hogy a gyermeknek önbizalmat és biztonságot adjon. Ha egy apa azt mondja a gyermekének, hogy képes valamire, akkor képes rá. Nem tudom, miért van ez így, mégis állítom, hogy van egy titokzatos energia, amely nem létező dolgokat tud létrehozni, e nélkül nem jönne létre semmi új. Ha a férfi energia hiányzik, a teremtés nem történik meg, sem az emberi lélekben, sem a világban. A táplálás folytatódik, szeretet és támogatás is létezik talán, de az új "teremtése a semmiből", az Isten férfi oldalához kapcsolt minőség hiányzik.


   Az apai energia nélkül hiány képződik, üresség keletkezik a lélekben, amit semmi más, csak ez az energia képes feltölteni. Túl sok emberben láttam ezt. Egyfajta üres sóvárgás ez, mely vérfertőző módon prédát keres és soha ki nem elégül. Csillagászati fekete lyuk, mely egyik zsákmányát a másik után nyeli el, de sohasem fénylik fel attól. A démonok fészkévé válik - az önmagában való kételkedés, félelem, bizalmatlanság, cinizmus és düh démonaié. És olyan hellyé lesz, ahonnan ezek a démonok kirajzanak, hogy másokat is megszálljanak.
   Nem véletlen, hogy Jézus Istent Abbá-nak, Atyának szólítja. Még akkor is, ha Isten felette áll a férfiség és nőiség kérdésének, mely abban is megjelenik, hogy Istenre apaként és anyaként hivatkozhatunk, azt hiszem, Jézus a saját lelkéből megértette azt az ürességet, amit sok ember érez. Tudta, hogy az emberiség többségének nehezebb és sokkal fontosabb azt mondani, hogy "Apa", mint azt hogy "Mama". Az apai szeretetben hinni, a többség számára, a gondviselés nagyobb előrelépésének számít. Sokan vannak, akik igyekeznek elvetni a gyönyörű és nemi töltetű szót, hogy "Atya", és éppen ők azok, akiknek legkevésbé kellene így tenniük.



   Az anyai szeretetet ismerjük. Az anyai szeretet a miénk. Apai szeretet az, amire éhezünk. Apai szeretet az, amit keresünk. Az apa belénk vetett bizalma az, ami bátorít, hogy kockáztassunk, hogy tudjunk elengedni és növekedni. Ha Istenhez apaként tudunk fordulni, és Isten szeretetét mint férfitól eredő szeretetet tudjuk tapasztalni, nem csak azokat a részeit, amelyek a biztonságról, a vigasztalásról és az összetartozásról szólnak, akkor az olyan Isten, aki Apa és Anya egyszerre, felszabadít minket egy olyan életre, amely termékeny, közeli és univerzálisan teremtő.

(Richard Rohr: A férfi útja II. Maszkok, hegek, archetípusok

Nincsenek megjegyzések: