Sebhelyesek Klánja

   Pácienseimnek néha megmutatom hogyan kell posztóból vagy más anyagból áldozati palástot készíteni. Erre a palástra festeni és írni is lehet, rá lehet tűzni vagy ölteni azokat a neveket, amelyekkel egy nőt élete során illették, mindazokat a sértéseket, megbélyegzéseket, traumákat, sebeket, sebhelyeket, amelyeket élete során elszenvedett. Van, hogy egy-két nap alatt elkészül a palást, néha hónapokig is eltart a munka. Rendkívül sok segítséget nyújt az élet sérüléseinek, vereségeinek és veszteségeinek felsorolásához.

   Először a magam számára készítettem ilyen palástot. Hamarosan olyan súlyossá vált, hogy múzsák egész kórusának kellett az uszályt tartani. Az volt a tervem, hogy elkészítem a palástot, s miután egyetlen pszichikus tárgyba sűrítettem a sok pszichikus hulladékanyagot, elégetem a palástot, s így szabadulok meg régi sérüléseim java részétől. De az történt, hogy felakasztottam a palástot az előszobába, s valahányszor elmentem mellette, nem rossz, hanem jó érzések töltöttek el. Lassan csodálni kezdtem annak a nőnek az erejét, aki egy ilyen palástot tudott magán cipelni, mégis szilárd, éneklő, alkotó, farkát jókedvűen csóváló lény tudott maradni.
   Ugyanezt láttam a pácienseimnél is. Egyikük sem akarja az elkészült palástot megsemmisíteni. Meg akarják tartani, s minél csúnyább, aminél véresebb, annál jobb. Olykor harci palástnak nevezzük ezeket a tárgyakat, mert a nők és nőtársaik állhatatosságáról, kudarcaikról és győzelmeikről tanúskodnak.
   Az is sokat segít, ha a nők nem éveik, hanem beforradt harci sebeik szerint számolják életkorukat. "Hány éves vagy?", kérdik tőlem néha. "Tizenhét sebhelynyi a korom", válaszolom. Sokaknak ilyenkor arcizma sem rándul, s ők is elkezdik számlálni a harcokra emlékeztető sebhelyeiket.
   A tél eseményeit állati bőrökön megörökítő lakota jelekhez, a törzs,  háborúk, a győzelmek nagy eseményeit megörökítő nahuatl, maja és egyiptomi feljegyzésekhez hasonlítanak ezek az áldozati vagy harci palástok. Vajon mit gondolnak majd lányunokáink így megörökített életünkről? Remélem, mindezt el kell majd nekik magyarázni.
   Remélem, nem lesz semmi félreértés, hiszen mindezt életünk nehéz választásai árán szereztük. Ha nemzetiséged, etnikai hovatartozásod vagy családod iránt érdeklődik valaki, csak mosolyogj titokzatosan. Válaszold azt: "A Sebhelyesek Klánjába tartozom.".

(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)