Annak, aki jó táncos akar lenni,
Veled, vagy egyébként,
nem szabad tudnia, hová vezetik.
Csak követnie kell,
ráhangolódnia és súlytalannak lennie,
semmiképp sem megmerevednie.
Nem követelhetjük, hogy megmagyarázd
a lépéseket, amelyeket tenni szeretnél,
hanem fürgeséged és mozgékonyságod
meghosszabbításaiként, rajtad keresztül
kell felvennünk a zenekar ritmusát.
Nem akarhatunk minden áron előrehaladni,
hanem meg kell elégednünk a forgással,
a félrelépéssel és a megállással is, ha szükséges,
meg a siklással is, a lépések helyett.
Mindezek azonban csupán
oktalan lépések lennének,
ha nem alakítaná őket harmóniává a zene.
Mégis elfelejtjük Lelked zenéjét,
és tornagyakorlattá alakítjuk életünket.
Elfelejtjük, hogy a Te karjaidban táncoljuk azt,
hogy szent akaratod elképzelhetetlen fantázia tárháza.
Ha meg volnánk elégedve veled Uram,
nem tudnánk ellenállni ennek a tánckedvnek,
amely a világon keresztül árad.
És ki tudnánk találni, mit szeretnél látni tőlünk:
melyik táncot járjuk
gondviselésed ritmusába kapcsolódva.
(Madeleine Delbrêl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése