Amit megnevezünk


A léleknek erős fénnyel ragyognia kell, 
hogy a sötétséget leküzdje, és láthatóvá tegye mindazokat a dolgokat, 
melyek a rendes tudás és gondolkodás elől rejtve vannak. 

(Jeremy Narby - Francis Huxley: Sámánok)



   Soha nem a tartalom gyógyít: a régebbi, "elavult" értelmezések - alkímia, mágia, sámánhit, teológiai, libidinális, frenológiai elméletek, asztrológia - szintén csodákat műveltek! Minden értelmes magyarázat: vagyis ami összhangban áll az egyén személyes, kulturális, történelmi kontextusával, megnyugvást hoz, mivel segít megérteni az addig megfejthetetlen érzéseket. Amit megnevezünk és megértünk, azt talán uralni is képesek vagyunk.
   Világos volt számomra, hogy akik a legmélyebben fordultak önmagukba, akik a legnyíltabban és a leghatározottabban néztek szembe sorsukkal, a lét egy gazdagabb formájába léptek át. Életszemléletük radikálisan megváltozott; az élet triviális, jelentéktelen ügyeinek nem tulajdonítottak többé fontosságot. Neurotikus félelmeik csökkentek. Jobban tudták értékelni az élet elemi vonásait: az évszakok változását, a múló tavaszt, a hulló leveleket, mások szeretetét. A lemondás, tehetetlenség és korlátozás helyett számosan nagy felszabadulást és függetlenségérzést tapasztaltak.

(Irvin D. Yalom)






   Az indián asszony a folyó partjára megy, hajlékony fűzfavesszőt szed és fonni kezd. Megfonja az első kosarat, maga elé teszi, letérdel, megáldja és így szól:
    „Nem csodálkozom azon, hogy amit tettem, azt az indiánok nemzetségéért tettem. Annak az asszonynak, aki kezében mindig kosarat tart, hosszú életet kívánok. S ő reám fog gondolni. Az, amit én tettem, eszébe fog jutni, s azt fogja tenni, amit én. De senki se higgye, hogy azt mindenkiért tettem! Nem! Csak az ügyes asszonyokért, akik majd a jövőben élni fognak. Ha a hajnal földereng, szavam feléled és elméjükben megvilágosodik. Úgy legyen!”

(Hamvas Béla: Indián mese)

 

Megjegyzések