Áldottak voltak a titkos erők,
melyek a túlsó partra vittek át,
ahol a lélek elejti magát,
ahol gyógyul a fájó akarat,
ahol bilincsét oldja a tudat,
ahol levedli magányát az Egy,
ahol a Sokba az ember hazamegy,
ahol félelem és vágy megszünik,
ahol az ész nem érzi szárnyait,
ahol a cél leteszi fegyverét,
ahol tárgytalan merengés a lét,
ahol úgy ringunk, mint tücsökzenén,
ahol már puszta közeg az egyén,
ahol én jártam: minden pillanat,
ami csak rávesz, hogy felejtsd magad:
ami, álmodva, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete.
(Szabó Lőrinc: A túlsó part)
Alvás közben az egó alámerül (forrásába), az érzékszervek működése pedig szünetel. Mivel a
dzsnyání
már elpusztította elméjét, azzal a gondolattal, hogy ő a
cselekvő, sosem adja át magát semmiféle érzéki tevékenységnek; ilyen módon ő (bizonyos értelemben) alszik. Ugyanakkor - ellentétben a közönséges ember alvásával - nincs a tudattalanság állapotában, hanem maradéktalanul tudatában
van Önmagának; ilyen módon az ő állapota
kizárja az alvást. Ez az alvás nélküli
alvás, ez az éberalvás - vagy bárhogyan is nevezzük - az Önvaló
turíja állapota, amelyen mint vásznon a három
avaszthá, az ébrenlét, az álom és az alvás állapota átvonul, anélkül, hogy a legkisebb nyomot is hagyná rajta.
(A teljesség szikrái, Bhagaván Srí Ramana Maharsi tanításai, forrás: Buji Ferenc)
OM
1. A mindenség ez a szótag. Kifejtése ennek: minden az OM-hang, ami
volt, ami van, ami lesz, és az is az OM-hang, ami túl van a három
időn.
2. Minden a Brahman, a Brahman pedig a Lélek, és a Léleknek
négy negyede van.
3. Első negyede az ébren lévő, kifelé megismerő,
héttagú, tizenkilenc szájú (az öt érzékszerv: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, az öt cselekvő szerv: beszéd,
fogás, járás, nemzés, ürítés, az öt lélegzet, az ész /manasz/, az én-képzet /ahamkára/, az eszmélet /buddhi/ és a tudat /csitta/), durvát evő (anyagi
táplálékot és külső tapasztalásokat) Mindenember Tüze Lélek.
4. Második negyede az álomban lévő, befelé megismerő, héttagú,
tizenkilenc szájú, válogatottat evő (belső tapasztalásokat) Tündökletes Lélek.
5. A mélyálom az az állapot, ahol az ember nem érez vágyakat és
nem lát álmokat. Harmadik negyede a mélyálomban lévő, eggyé vált, pusztán megismerésből álló, üdvből álló és az üdvöt tudat-szájával evő
megismerő Lélek.
6. Ez úr mindenek fölött, ez mindentudó, ez a belső
vezető, ez a mindenség méhe, a lények teremtése és elmúlása.
7. Befelé nem ismer, kifelé nem ismer, kétfelé nem ismer,
pusztán megismerésből nem áll, sem megismert, sem nem megismert, nem látható,
kimondhatatlan, megfoghatatlan, jellemezhetetlen, kigondolhatatlan,
jelölhetetlen, az egyetlen Lélek hitén megálló, érzékvilágot feloldó, nyugodt,
szent, szétszakíthatatlan - ez a negyedik negyed, a Lélek maga, megismerni ezt
kell.
8. A lélek az OM-szótag a hangok terén, mert hogy négy mértékes
az OM-hang. A mértékek negyedek, a negyedek mértékek,
mégpedig az a, az u és az m hangok.
9. Az első mérték az a hang, az ébren lévő Mindenember Tüze
Lélek. Ez van az eltérés (ápti) és az elsőség (ádimattva) szavakban. Minden
vágyát eléri, és első lesz abból, ki tudja ezt.
10. A második mérték az u hang, az álomban lévő Tündökletes
Lélek. Ez van a fenntartás (utkarsa) és a kétfelől (ubhajatva) szavakban. Ki ezt
tudja, az fenntartja a tudást, kétfelől tisztelik, családjában nem születik olyan, ki ne tudná
a Brahmant.
11. A harmadik mérték az m hang, a mélyálomban lévő Felismerő
Lélek. Ez van a felépítés (miti) és a lerombolás (apiti-minoti)
szavakban. Felépíti és lerombolja az egész világot, ki tudja ezt.
12. Mértéke nincsen a kimondhatatlan, érzékvilágot feloldó,
szent, szétszakíthatatlan negyediknek. Az OM-hang ebben a Lélek maga. Lelkével a
Lélekbe száll, ki tudja ezt, ki tudja ezt.
Ajánlott irodalom:
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége, A felsőbbrendű Én, India titkai
Baktay Ervin: A diadalmas jóga, Szanátana Dharma, az örök törvény
Sankarácsárja: Átma Bódha,
Upanisádok
kapcsolódik: a kék macska álma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése