Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom.
Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak.
Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából... szerelem vesz körül minket.
Hideg éjszakákon körben feküdtünk a földön. Így jobban be tudtuk takarni magunkat, és melegíthettük is egymást. Vájatokat ástunk a homokba, a fenekükre parazsat tettünk, majd betakartuk őket. Az irhák egy részét a homokra terítettük, a többivel betakaróztunk. Egy vájat mellé két ember fért el. A lábak a kör közepén összeértek.
Egy ilyen alkalommal államat két kezemmel
megtámasztva bámultam a fejem fölött magasodó végtelen égboltot. Átéreztem azt a
meghittséget, amelyet a környezetemben lévő tiszta, ártatlan, őszinte,
csodálatos, szeretni való emberek közössége árasztott. Az óriási körben
fekvő testek, a két-két ember között parázsló tüzek bizonyára pompás látványt
nyújtottak volna, ha valaki odafentről szemlélt volna bennünket.
Bár csak a
lábujjaink értek össze, de a napok múltával megtanultam, hogy ezeknek
az embereknek a tudata mindig kapcsolatban van a társaik és az emberiség
egyetemes tudatával.
Ez volt a magyarázat arra, hogy miért érezték olyan tisztán
az én mutáns voltomat, én pedig őszinte hálát éreztem, amiért alkalmat adtak
nekem, hogy magamra eszmélhessek.
(Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak)
Miért is lettünk/leszünk facebook-nemzedék? PÁL FERI 2013.04.23.-i előadás
3 megjegyzés:
hö
kedves kollegina, kifejtené bővebben? :D
hökkenet rövidítve
Megjegyzés küldése