Akiért a harang szól

... ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. 

(John Donne)

A logoterápia és egzisztenciaanalízis Viktor Frankl bécsi pszichiáter nevéhez fűződik. A logoterápia kifejezés utal arra az alapgondolatra, hogy minden ember életének és élete minden pillanatának megvan az egyedi, személyre szabott értelme. A cél: az értelmes élet felé vezetni a pácienst, vagyis az, hogy megtanuljon törekedni arra, hogy minden helyzetből a lehető legjobbat hozza ki önmaga és a világ számára. Frankl megközelítésében a lelkiismeret segítségével találjuk meg életünk értelmét.
Az egzisztenciaanalízis kifejezés az egzisztenciára, vagyis az ember létezésére irányuló analízis. Feltárja az ember értelemmegvalósítási lehetőségeit, azt, ahogyan a helyzetnek értelmet adhatunk, benne értéket valósíthatunk meg. Ez utóbbiból a logoterápia háromfélét különböztet meg:   
1. Élmény értékek. Akkor valósulnak meg, amikor az ember passzív résztvevője az eseményeknek, melyekből tanul, élményekhez jut. Ilyen például egy erdei séta, egy kiállítás vagy egy ebéd elfogyasztása.
2. Alkotói értékek. Megvalósításuk során létrehozunk valami egyedit. Nem kell feltétlenül nagy műalkotásokra vagy találmányokra gondolnunk, csupán olyan hétköznapi cselekedetekről van szó, mely által létrejön valami értékes. Például egy ebéd elkészítése, a házimunka, egy jelentés megírása vagy egy összejövetel megszervezése.
3. Beállítódási értékek. Azokban a helyzetekben, amikor nincs lehetőségünk közvetlenül változtatni a helyzeten, vagyis a szituáció elszenvedői vagyunk, attól még mindig lehetőségünk van megváltoztatni a hozzáállásunkat. Így méltósággal viselhetünk el fizikai vagy lelki terheket, fájdalmakat. (Amely helyzet megváltoztatható, ott az alkotói értékek kerülnek előtérbe. A beállítódási értékek azonban nem mártíromságot vagy játszmák kiszolgálását jelentik.)
A logoterápia és egzisztenciaanalízis alapja egy különleges emberkép. Abban különleges, hogy más pszichoterápiás irányzatokra nem jellemző. (Mára már van néhány kivétel). Ez az emberkép a testi és a lelki rész mellett egy szellemi részt is tulajdonít az embernek, sőt, azt állítja, hogy az ember valójában ez a szellemi. A szellemi rész révén az ember képes az önelhatárolódásra, vagyis arra, hogy a fizikai és a lelki rész ellenében cselekedjen; és képes az önátadásra, vagyis arra, hogy életét más emberek vagy nemes ügyek szolgálatába állítsa.
Az ember emberi mivoltából fakadóan rendelkezik az akarat szabadságával, mely által képes az önelhatárolódásra. Törekszik az értelemre, és az életének feltétel nélkül értelme van.
Frankl nem épít korábbi pszichoterápiás irányzatokra vagy pszichológiákra. A pszichológia determináltnak tekintette, - és tekinti a mai napig - az embert, mint ahogy a materialista tudomány is. Az ember a pszichológia megközelítésében belülről irányított, nincs lehetősége mássá válni. A múltbeli események, a lelki alkata és a neveltetése meghatározzák. A pszichoanalízisben a tudattalant tudatosítják, hogy az ember önvezérlése jobb legyen.
Frankl ezzel szemben azt mondja, hogy a szellemi rész miatt minden embernek hatalmában áll a sorsát a maga kezébe venni.
Az egzisztenciaanalízis és a logoterápia szellemében az életnek feltétel nélkül értelme van. Sokan kerülnek olyan pszichés vagy testi állapotba, hogy nehezen tudnak belehelyezkedni ebbe a gondolatba. De még az alapvetően testileg-lelkileg egészséges emberben is felvetődik a kétség élete bizonyos időszakaival kapcsolatosan. Frankl szerint rá kell mutatnunk arra, hogy minden ember valamilyen specifikus feladat teljesítéséért felelős. „Ez  a specifikum kettős. Hiszen a feladat nem csak emberről emberre változik – a személy egyediségének megfelelően –, hanem óráról-órára, hiszen minden helyzet egyedi.”
A kilátástalanság érzése gyakori volt a logoterápia születésekor, de manapság is. Frankl foglalkozott a témával, és feltette a kérdést: mit is jelent ez a kifejezés? Azt, hogy nem látom a jövőt. Az ember egyébként sem jós; a jövő – ritka kivételektől eltekintve – ismeretlen. „Amíg az ember nem képes próféciára, addig nem is tudja megítélni, hogy milyen értékek megvalósításának lehetőségét rejti magában jövője.” A probléma szerintem nem abból származik, hogy aktuálisan, éppen most még nem látja a következő órája, napja helyzeti értelmét, megoldását, hanem abban, hogy azt éli meg, hogy nincs ilyen. Amikor az ember a logoterápia szellemében gondolkodik, egyetlen helyzetet sem fog kilátástalannak, illetve megoldhatatlannak ítélni.  

„Egyszer egy néger férfit, akit életfogytiglani kényszermunkára ítéltek, Marseilles-ben behajóztak… A nyílt vízen a gőzhajón … tűz ütött ki. A fogoly, egy rendkívüli erővel bíró ember, akinek karjait megszabadították bilincseitől, megmentette tíz ember életét. Később ezért megkegyelmeztek neki. Ha ezt az embert még a marseilles-i kikötőben megkérdezték volna, hogy meglátása szerint további életének van-e értelme, rázta volna a fejét. Ám egyetlen ember sem tudhatja, hogy várhat-e még valamit az élettől, s nem várja őt még valamely nagyszerű óra.” 

A teljes írás Viktor Franklról és a logoterápiáról ITT olvaható.

(Szili Zsuzsanna cikke)

Hogyan találhatjuk meg az élet értelmét? Viktor Frankl szerint az élet értelme három jellegzetességgel bír:
1. személyes,
2. felszólítás, és
3. kihívás jellegű.

(Pál Feri, előadásrészlet - 2011.11.06  -  2011.12.11.-i előadások alkalmatlanság-függőség séma)

ide kapcsolódik még: Látomáskeresés