Te vagy a dharma, te vagy az élet

"Én vagyok az út, az igazság és az élet."

(Jézus mester) 

   Az Igazságnak fogadott hűségesküdet nemcsak adott szavad kedvéért kell betartanod. Ha így tennél, megsértenéd a legeslegszentebb ígéretek egyikét: azt, hogy mindig nyílt szívvel és teljes odaadással fogsz szeretni. Ha pusztán száraz elkötelezettséggel ragaszkodsz egy képhez vagy egy elmélethez, melyet előzetesen alakítottál ki az Igazságról, az épp olyan, mintha a karosszékben hátradőlve így szólnál házastársadhoz: "Már nem szeretlek igazán, de veled maradok, mert ezt ígértem." Ezzel éppúgy megszeged az ígéretedet, hiszen - annak ellenére, hogy a száraz, szó szerint vett esküt betartod - a szavak mögött rejlő igazi minőségek (a szív, a szeretet, az intimitás és a kitárulkozás) hiányoznak belőled. Az sosem elég ha valamit gépiesen végzel - csak akkor lehetsz sikeres, ha beleadod a szívedet, az egész lényedet. Érezd át a pillanatot, légy kész a maga teljes mélységében átélni azt, akár jó, akár rossz, akár közömbös történeteket tartogat számodra. Légy jelen az érzelmeidben és az érzéseidben is, ne félj teljes szíveddel, teljes érzékenységeddel részt venni az itt és mostban. Csak légy jelen. Ne kondicionált elméből éld az életedet, hanem a kondícióktól független, örök Igazság alapjairól.

   Az Igazság szeret, és nem ítélkezik. Igaz, hogy egy hatalmas kard van a kezében, amellyel kíméletlenül elválasztja egymástól a hamisat és az igazat, neheztelés és rosszindulat azonban nincs benne. Ha nem vagy őszinte saját magaddal, szenvedni fogsz. Ennek azért kell ilyen kíméletlennek lennie, mert különben nem tanulnál belőle. Tehát: élj igazul, vagy szenvedj. Az Igazság nem fog babusgatni téged. Vagy betartod a neki tett ígéretedet, vagy szenvedni fogsz. Ilyen egyszerű.
   Ha valóban ráébredsz az Igazságra, látni fogod, hogy minden egyes téged érintő tapasztalatban és körülményben a szeretet uralkodik. Lenyűgöző a tudat, hogy életünk összes pillanatán a szeretet fonala húzódik végig. Soha, egyetlen pillanatra sincsenek tehát áldozatok. Még a legfájdalmasabb tapasztalás mögött is az Igazság kardja áll, amely lesújt, hogy visszatereljen téged az útra. Nem is olyan könnyű megbarátkozni ezzel a gondolattal, amely egy csapásra megfosztja az embert a mártíromság minden lehetőségétől.
   Az Igazság tánca nagyon sokféleképpen jelenhet meg az életünkben: vannak kellemes és kevésbé kellemes lépései. De ne feledd, hogy a létezés minden szintjén tökéletesen jelen leszel, a közted és a valóság közt tátongó űr bezárul. Kwong rósi mindig azt mondta nekünk: "Zárd a rést, bármilyen kicsi is, zárd a rést!" Ha ezt megteszed, cserébe feltárul számodra a mindenség. Tüntesd el a rést a valóság és az elképzeléseid, a jelen és az álmaid között, hiszen ez a tátongó űr okozza azt az elkülönültséget, amely belülről mardos. Minden egyes porcikáddal a jelent kell választanod. Teljes lényeddel bele kell vetned magad a valóságba.

   Akarattal nem zárhatod be a rést, csupán hajlandósággal. Erre mondom, hogy engedd bele magad az életbe, a pillanatba, a valóság végtelen gazdagságába. Ez nem azt jelenti, hogy fel kell olvadnod a transzcendenciában. Éppenséggel persze ezt is megteheted, de én most nem erről beszélek. Amire én bíztatlak, az az, hogy ne félj a sérülékenységtől és az ártatlanságtól. Olyasmire gondolok, mint mikor beszélgetsz valakivel, és hirtelen eljön az a mágikus pillanat, amelyben mindketten tökéletesen kirárulkoztok egymásnak. Ezek a csoda pillanatai. Az igazi hatalom a szeretet hatalma, amely szenvedélyesen képvisel valamit lényed legmélyéből. Lényege a szív, a túlcsorduló bőség, nem pedig az, hogy megpróbáljon valamiféle hiányt pótolni. A tudatosság megannyi formát ölthet: jószívűség, játékosság vagy akár az elképzelhető legmélyebb csend képében is megjelenhet. Ami mindig megvan benne, az az üresség teljessége.
   Te vagy a dharma. Te vagy az élet. Akárcsak a virág, amely az egyik nap még sehol sincs, másnapra azonban kibontja szirmait.

   (Adyashanti: Az üresség tánca)