Ha fej, eltörlöm a pitypangokat

Ez a templom,
Mondta a pujari,
Tiszta
És nem beszennyezett.
Az imádat
Teljesen
Szellemi.
Semmilyen vágyteljes
Gondolat
Nem megengedett.

Utat !
Mondta Káli,
Én
Kiköltözöm.

Az istennő

Haragudott.

Volt egy álmom
Múlt éjjel,
Mondta a pujarinak.
Egy kis
Vidéki istennőnek
Mutattad be a puját.

A pujari nevetett.

Miért
Haragszol?
Kérdezte,
Az álom
Nem valós.

Az istennő

Addig verte,
Amíg nem üvöltött.

Miért
Haragszol?
Kérdezte,
A fájdalom
Nem valós.

Bárhová nézek
Az istennőt
Látom,
Mondta a pujari.

Az istennő

Egy tükröt
Tartott elé.

Mit látsz?
Kérdezte.

Némi ráncokat,
Mondta a pujari,
Ősz hajat
És dagadt szemeket.

Nem is engem

Látsz
A tükörben,
Mondta az istennő,

És összetörte
A fején.

Egy pitypang nőtt
Ki egy repedésből
A templomban.

Amikor
Bolyhos lett
A pujari
Leszedte
És fújni kezdte:

Szeret,
Nem szeret,
Szeret,
Nem…

Káli
Feldobott egy pénzt.

Ha fej
Eltörlöm
A pitypangokat,
Mondta,
Ha írás,
A pujarikat. 

Az istennő
Sok formában
Megjelenik,
Mondta a pujari.

Néha
Ő
Parvati,
A hegyi folyó.

Néha
Ő
Lakshmi,
A gazdagság adója.

Néha
Ő
Saraswati,
A tudás forrása.

Az istennő,
Mondta a pujari,
Sok formában
Megjelenik.

Egy nagy francot!
Mondta Káli.

Az istennő
Egy formában
Jelenik meg:

Bennem.

(John Drew: Káli templomában, Tarr Dániel könyvtára)