... az elefánt ♥

♥ az elefánt.... ♥ ♥ ♥

... az elefánt érzékei hatalmasan fejlettek. Különösen a hallás, a szaglás és a tapintás érzéke. Utóbbi az úgynevezett „ormányujj” révén. Az elefánt életében a látás látszólag kis szerepet játszik. Nem is nagy gonddal formálta meg a természet. Ezt igazolják a feltűnő kicsiny, semmitmondó szemek, melyek az óriási fejen szinte elvesznek.
Az elefánt ízlése igen fejlett. Bizonyítja ezt a nyelve, melyen függőleges bevágások és bemélyedések találhatók, belsejükben lemezes szemölcsökkel. A nyelv szélén igen jól kifejlett tapintótestecskék sorakoznak. Az állatkertek etetői nagyon jól tudják, hogy az elefántok nagyon kényes kosztosok. És éppen olyan jól tudja az elefánt minden ápolója, hogy az ormányujj milyen végtelenül érzékeny, mert a legkisebb pénzarabot is kitapintja, és a homokból kiemeli. Az elefánt bőrének általános érzékenysége – a bőr vastagsága ellenére – egyáltalán nem csökkent. Ebben az értelemben tehát nem „vastagbőrű”.
Az elefánt óriási tömege ellenére azért éri el mozdulataiban azt a bámulatra méltó lágyságot és rugalmasságot, mert testében igen nagymennyiségű rugalmas anyag van felhalmozva. Ezek, mint az izmok kiegészítői, oly tömegben lépnek fel, mint egyetlen emlősállatnál sem.

Az elefánt mint totem:  
Ha elveszítjük képességünket a játékra, ha túl komolyan kezeljük az életet, az elkülönüléshez, magányhoz vezet. Az elefánt megtanít minket, hogyan játszunk másokkal, hogyan hozzuk vissza a fényt és a nevetést az életbe.
Összességében az elefánt bölcsességet, kreativitást, és belső erőt hoz neked. Segít az élet akadályait elmozdítani, de figyelni kell az árnyékára is, mely agresszív, dühödt erőt hoz. 

 ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ganésa (Szanszkrit: गणेश), ismert még mint Ganapati (Szanszkrit: गणपति); Vinajaka (Szanszkrit: विनायक) elefántfejű embertestű istenség, az egyik legismertebb alakja a hindu pantheonnak. Ábrázolása Indiában és Nepálban mindenhol fellelhető, szinte mindegyik hindu szekta rendkívül tiszteli, az iránta megnyilvánuló áhítat a dzsaináknak és a buddhistáknak köszönhetően Indián túl is elterjedt.

A vállalkozások isteneként ő az, aki elhárít minden akadályt egy induló üzlet, utazás, próbálkozás elől, mivel a Kezdetek és az Akadályok Urának tartják. A tudományok és művészetek védnöke, valamint az értelem és a bölcsesség istene. Rítusok és szertartások kezdetekor imádkoznak hozzá és levelek írásánál hívják segítségül. A monda szerint ő jegyezte le a Mahábháratát, olyan lelkesen, hogy az írás hevében még egyik agyarát is letörte, hogy azt íróeszköznek használja.

Ganésa, mint istenség a 4–5. században különült el egyértelműen felismerhető formában a számtalan hindu istenségtől mint önálló alak, bár a védákban már voltak előképei. Népszerűsége gyorsan emelkedett, és a 9. században már hivatalosan szerepelt egy hindu felekezet öt elsődleges istensége között.

A fő szentírások három puránát is szentelnek Ganésának, a Ganésa Puránát, a Mudgala Puránát és a Gonapati Atharvasirszát. Dicséretét a Ganésa Csalisza éneke zengi.

(Wikipédia)

Azt meséli a legenda, hogy Buddha édesanyja, Májá (mely szanszkritul „Illúziót”, „Megnyilvánuló Világegyetemet” jelent) önmegtartózkodó és szűzies életet élt a Kapilavasztu királyság Palotájában, Észak-Indiában.

Mikor egy reggel az álmosság erőt vett rajta, és nem tudott ellenállni, leheveredett szobájának királyi ágyára és egy nagyon furcsa álmot kezdett álmodni.

Májá királyné azt álmodta, hogy a Tusita-égből, a boldogság földje négy égtájának az urai ágyastól fölemelték és a Himalája hegyláncai felé vitték, egy olyan helyre, amely a magas csúcsokon túl volt, és egy fa alatt helyezték el; aztán tisztelettudóan helyet foglaltak az egyik oldalán. Megérkezett a négy Király négy felesége is, akik gondosan megfürösztötték, mindenféle emberi tisztátalanságtól megtisztítva, és egy isteni ágyhoz vezették, amelynek a fejrésze Keletre nézett.

A láthatáron elkezdett földönkívüli gyönyörűséggel csillogni egy csillag, majd lebukva, Májához közeledett. Amikor a csillag földet ért, egy Fehér Elefánttá változott, amely közeledve, ormányával felszedett egy fehér lótuszvirágot, és a királynő mellkasára helyezte, ő maga pedig eltűnt a méhébe vonulva.

Ebben a pillanatban az együttérzés Bódhiszattvája édesanyjának testébe lépett.
A Szeplőtelen Fogantatásban a hinduk számára a Szentlelket egy Fehér Elefánt jelképezi.
Minden egyes Avatár, a benső világokban, a Szentlélektől származik, és ez alól Buddha sem volt kivétel.

Májá királyné felébredt, és nagy izgatottsággal elmesélte álmát a férjének, Suddhódana királynak. A király pedig megkérdezte a Brahmanokat, hogy az álom jó, vagy rossz ómen.

A papok azt jövendölték, hogy családjába egy hatalmas Lény fog érkezni. Olyasvalaki, aki egy nagy Király, vagy egy Buddha lesz.

(Forrás ITT)