Eszembe jut egy gondolat, amit a zen-buddhisták igaznak vélnek. Azt
mondják, a tölgyfát két, egyidejűleg ható erő hozza a világra. Az egyik
természetesen nem más, mint a makk: a mag, mely magában hordozza mindazt
a jövőbeni lehetőséget és ígéretet, amelyből aztán idővel kifejlődik a
fa.
Ez mindenki számára világos. De csak kevesen jönnek rá arra, hogy
egy másik erő is működésbe lép - a jövőbeni fa maga, mely olyannyira
szeretne megvalósulni, hogy létrehozza a makkot, vágyakozásának
erejével a semmiből előhívja a facsemetét, amit aztán a teljes
kifejlődés felé vezérel. Ebből a szemszögből nézve, mondja a zen, maga a
tölgyfa az, amely létrehozza a makkot, melyből aztán kifejlődik.
Arra a nőre gondolok, akivé váltam, és a mostani életemre, és hogy
mindig is arra vágytam, hogy ez a fajta nő legyek, és ezt a fajta életet
éljem: hogy szabadon, megjátszás nélkül önmagam lehessek. Eszembe jut
mindaz, amin átmentem, amíg elértem idáig, és azon tűnődöm, vajon én
voltam-e - úgy értem, ez a boldog, kiegyensúlyozott én, aki magam
felé húztam a fiatalabb, zavarodottabb, küszködő önmagamat azokban a
nehéz években. A fiatalabb énem tele volt lehetőséggel, akárcsak a makk,
de az idősebb énem, a már létező tölgyfa volt az, aki egész idő alatt
azzal buzdította, hogy „Igen! Növekedj! Változz! Fejlődj! Gyere,
találkozz velem itt, ahol én már érett egészként létezem! Szükségem van
arra, hogy belőled én legyek!” És talán ez a jelenlegi, teljes
mértékben megvalósult énem volt az, aki négy évvel ezelőtt ott lebegett a
fölött a fiatal, a fürdőszoba padlóján zokogó lány felett, és
talán ez a mostani énem súgta olyan szeretetteljesen a kétségbeesett
lány fülébe, hogy „Menj, feküdj le, Liz…”, tudva jól, hogy minden
rendben lesz, és végül minden úgy alakul, hogy mindketten ide érkezünk.
Pontosan ide, ebbe a pillanatba.
Ez a gondolat az,
ami visszatart attól, hogy teljes mértékben elmerüljek a tündérmesék
varázslatos világában - az igazság, mely az elmúlt években szinte
beleépült a csontjaimba: a szabadulásomat nem egy hercegnek köszönhetem -
saját magam mentettem meg önmagam.
(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)
https://www.youtube.com/watch?v=ChPdEDseN5o
https://www.youtube.com/watch?v=pvZsT6wp4ow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése