Egy zen mester ballonkabátban, szivarral a szája sarkában

Elment Peter Falk... Mit írhatnék Róla? Szeretem. Rajongok érte. Zseniális volt.

Azt hiszem kopottas ballonjában, szivarral a szája sarkában emlékszünk rá legtöbben. Alakításában Colombo hadnagy zseniális, utolérhetetlen, tökéletes.  

Olyan, mint egy zen-mester.
Ismeri az emberi természetet, de egészen és mélységeiben. Agyafúrt mint egy kígyó, ugyanakkor szelíd, mint egy bárány. Így cserkészi be ellenfelét...  

Egészen különlegesen jár az elméje. Nem fogad el semmilyen bevett sémát, az apró részletek mestere. Minden, de minden pici dolog egyformán fontos - Colombo tudja ezt. Éleselméjűsége, emberismerete, pengelogikája mellett hagyja, hogy az intuíciója vezesse. Tükröt tart, amiben a másik egészen pontosan láthatja önmagát. És soha nem ítélkezik, mert tudja hogy az ember esendő lény. És mert ő nem holmi erkölcsi bírája senkinek sem, a moralizálás távol áll tőle, mert ő egy nagyobb hatalom képviselője - az igazságé. 

Colombo hadnagy egy megvilágosodott mester, csak épp egy hétköznapi nyomozó ballonját vette magára. Bele lehet szeretni csibészes mosolyába, a nagy mozdulataiba, a kedvességébe... Ellenállhatatlanul vonzó, elbűvölő. 
Magához öleli a rosszat, mert nem fél tőle. Mert nincs semmi, amit ne szeretne...
Mert Colombo hadnagy éntelen, maga az Igazság, az Élet - egy félelem nélküli lény. Egy boddhiszattva. Kicsi, mégis hatalmas. Szelíd, mégis roppant erős. Az élet sártengerében gázol, mégis tiszta marad. Kevés olyan irodalmi vagy filmes alkotás van, melyre rátehetnénk a védjegyet: a Szellem terméke. Az embernél nagyobb hatalom alkotta mű. A Colombo sorozat ilyen. A hadnagy figurája ilyen. Peter Falk alakítása ilyen. Egyszerűen: tökéletes.

Egy nagy szellem távozott közülünk.